Olyannyira semmit sem tudok a pokémonokról, hogy amikor nagy munka árán sikerült megtalálnom egy furcsa halacskát, ami haldokló szemekkel kezdett vergődni a homokos strandon, majdnem tíz percet töltöttem azzal a kétórás demóból, hogy megpróbáljam megmenteni. Valószínűleg az egészet ott töltöttem volna, ha a kedves nintendós lány nem jön oda és biztosít arról, hogy minden jel ellenére ez a hal így rendben van, neki alapbeállítása a szárazföldi fuldokolva vergődés.
Szóval nem feltétlenül a pokémonokkal ápolt közeli barátságom miatt keveredtem oda a Pokémon Pokopia elé, hanem mert ezt is ugyanazon a rendezvényen mutatta be a Nintendo, mint a Resident Evil: Requiemet, a Pragmatát vagy éppen a Mario Tennist. A pokémonokkal való kapcsolatomra inkább jellemző a rideg távolságtartás, valójában soha nem értettem, hogy miért ér olyan sokat egy-egy csillogó kártya, élvezik annyira az emberek, hogy fényképezgetik vagy egyáltalán hogyan nem kapnak agyérgörcsöt a magas frekvencián csipogó kis izéktől.
Mindezek ellenére viszont azt gondolom, hogy a Pokémon Pokopia fel fogja robbantani az ipart.
A The Pokémon Company, a GAME FREAK inc., és a KOEI TECMO GAMES közös projektje ugyanis egy kicsit Stardew Valley, egy kicsit Animal Crossing néhány népszerű minecraftos elemmel, amit végül minden idők egyik legsikeresebb IP-jével házasították össze. Ha hozzám hasonlóan téged is elkerült a Pokémon-láz, azért azt érdemes tudni, hogy a Pokémon egy 150 milliárd dolláros brand, amivel szinte mindent el lehet adni, az igazán jó dolgokat pedig főleg. A Pokémon Pokopia pedig nagyon jónak tűnik, főleg ha járvány alatt te is rácuppantál azokra a cozy játékokra, amik a bezártság évei után még ma is hatalmasat mennek.
Bevallottan kevés háttértudásommal megpróbálom nektek összefoglalni az alapkoncepciót. A Pokémon Pokopiában egy úgynevezett Dittót irányítunk, ami valójában egy alakváltós pokémon, aki most egy - majdnem - emberi külsőt vett fel. Viszont ő nagyon cukin nem parancsolgat a Pokémonoknak, hanem együtt él és beszélget velük, illetve kockáról kockára együtt épít fel egy kis világot nekik. A klasszikus kezdő pokémonok (érts. amikről én is hallottam már), mint Charmander, Squirtle vagy Bulbasaur nem csupán dísznek vannak jelen, hanem különféle alapvető dolgokra tanítanak meg, vagyis képességeket adnak, amikkel elkezdhetünk földet művelni, építkezni és kialakítani a saját kis területünket, ahova örömmel költözik majd vissza mindenki.
Szóval a játék során ezekkel a képességekkel igyekszünk olyan életkörülményeket, vagyis élettereket létrehozni, amivel odacsalogathatjuk a kopár világból elköltözött pokémonokat, akiktől újabb képességeket szerezhetünk, amivel újabb lakókat csábíthatunk vissza, és így tovább és így tovább. A life-sim vonalon otthonosan mozgóknak nyilván ismerősek lesznek ezek a mechanizmusok, de az eddig látottak alapján a Tecmo majdnem tökéletesre csiszolta ezt az egyébként is fílgud műfajt. Rengeteg utazás, várakozás és hat másik játék után a Pokopiával töltött két órám már-már terápiás volt, valójában a katatónia mezsgyéjén egyensúlyozva locsolgattam a földet és bárgyú mosollyal az arcomon próbáltam kitalálni, hogy mennyi bokrot kell a kis fa köré pakolni, hogy előbújjon a furcsa imádkozó sáska.
A játék első felében megismerkedhettem az alapmechanikákkal és egyedül szépítgettem a kihalt kis völgyemet, de aztán megnézhettük a játéknak azt a részét is, ami valószínűleg a legizgalmasabb lesz a nagyközönség számára. A Pokopia ugyanis támogatja a négyfős kooperatív módot, ahol az egyik játékos által kreált világban a barátokkal együtt fedezhetünk fel és építgethetünk mindenféle hasznos dolgot, amiről elképzelésem sincs, hogy mire lesznek jók később. Frankfurti barátok hiányában két - nagyon kedvesnek tűnő, de a közös nyelvet nem ismerő - kollégával kerültünk egy világba, ahol kis küldetések teljesítésén keresztül végül sikerült felhúznunk edzőtermet, de megtaláltunk egy csomó pokémont meg titkos helyeket is, én pedig végiglocsoltam a környéket, hogy szépen zöldelljen a fű. Esztétikai menedzser/tájtervező hivatásomat nagyon komolyan vettem, szép virágos réteket ültettem, úgyhogy a játékidő végén az egyik fejlesztő, aki számára nyilvánvaló volt, hogy ezek az első lépéseim a pokémonok világában, cserébe mindent elkövetett, hogy ne úgy dicsérjen meg, mintha egy ötéves lennék. Értékeltem.
Érdemes tudni, hogy a játékot ketten is játszhatjuk a Game Share-rel úgy, hogy csak az egyikünknek van a Pokopia, viszont a jó hír mellé társul egy közepes is. A Pokémon Pokopia ugyanis az egyik első nagyobb Nintendo-cím, ami kizárólag Game-Key Card formában jelenik meg. Ezek a kazetták nem tartalmazzák magát a játékot, csupán egy letöltési kulcsot, de a futtatáshoz továbbra is szükség van a fizikai hordozóra. Ez egy nagyon furcsa és meglehetősen nintendós megoldás, ami a digitális és a fizikai terjesztés legrosszabb elemeit ötvözi, ezért annyira nem csodálkozom, hogy nem aratott osztatlan sikert a közösségben. Persze van ennek egy olyan jó oldala, hogy így megszűnnek a kártyás tárhelykorlátok, és a játék gyorsabban tölt be a konzol belső SSD-jéről, de akkor meg minek szívni a kis kártyával. Na, értitek, Nintendo.
Idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a Pokémon. Teljesen megértem, hogy sokan egy nagy RPG-bejelentést vártak (Csirke mondjuk kedvesen elmondta nekem, hogy a pletykák szerint még februárban be fogják jelenteni a 10. generációt elhozó Pokémon Wind és Wave-et, jelentsen ez bármit is) és nem egy Animal Crossing-hangulatú élet-szimulátort, amelyben egy elhagyatott várost kell újra élhetővé tenni a Pokémonok számára. Az viszont tagadhatatlan, hogy ez a cozy vonal lényegesen nagyobb potenciális közösséget szólíthat meg, mint egy keményvonalas szerepjáték, nem beszélve arról, hogy a Pokopia a tökéletes szülő-gyerek program is lehet, mert itt aztán tényleg senkinek sem megy 50 fölé a pulzusa.
Sajnos arról egyelőre nem beszélhetek, hogy pontosan mennyi pokémon is lesz a játékban, illetve, hogy lesznek-e új fajok. Két okból sem. Az egyik, hogy külön kiemelték, hogy ne számolgassam meg az üresen hagyott elemeket a Pokédexben, a másik pedig hogy nekem ezek közül majdnem mindegyik új volt. Ígérem, hogy a tesztet majd odaadjuk az egyik pokémonokban nálam lényegesen jártasabb kollégának, aki nem aggódik feleslegesen a fulladozó halakért.
A Pokémon Pokopia megjelenése már nincs messze, a játék március 5-én érkezik Switch 2-re, és könnyen lehet, hogy az év egyik legnagyobb sikere lesz, amiről soha nem hallasz, ha nem vagy benne a világ legnagyobb szubkultúrájában.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
