A parányi hősök visszatérnek a Grounded 2-ben, és hatalmasabb kaland vár rájuk, mint valaha

Vannak játékok, amelyek azonnal elvarázsolnak a világukkal, és vannak olyanok is, amelyek alattomosan, apránként bújnak be a bőröd alá. A Grounded 2 az utóbbi kategóriába tartozik, de ha egyszer belépünk ebbe az óriásira nagyított fűszálakból, rovarkolosszusokból és háztáji veszélyekből szőtt mikrokozmoszba, nehéz szabadulni. A folytatás okosan építkezik az első rész különleges koncepciójára, miközben egyértelműen több, nagyobb és mélyebb élményt nyújt, különösen, ha barátokkal vágsz bele.

A játék lényege változatlan: miniatürizált emberként kell életben maradni Max, Willow, Hoops vagy Pete bőrébe bújva a természet farkaspóktörvényei szerint működő világban, ahol egy gyerekjáték méretű homokozó sivatagnak, egy bogár csáprágója halálos fegyvernek tűnik. Mégis, az apró részletekben rejlik az igazi varázs: a szuszogó pókóriások, a fű alatti sötétben vívott halálos párharcok, a pollent gyűjtő óriásméhek vagy épp a felszín alatt megbúvó suttogó hangok teremtik meg azt a hangulatot, amit kevés más játék tud ilyen jól visszaadni. És a végén tényleg eljutsz oda, hogy amikor a valóságban meglátsz a kertben vagy a parkban egy bogarat, azon kapod magad, hogy elgondolkodsz, milyen páncélt lehetne készíteni belőle. Apropó park! A második részben már nem simán csak a hátsókertben kell kalandozni, hanem egy egész városi park áll rendelkezésünkre - a preview verzióban mondjuk természetesen ennek még csak egy kisebb szelete. 

Az új területek sokkal kiterjedtebbek és tagoltabbak, ami nemcsak a felfedezést teszi élvezetesebbé, de teret ad az új játékelemeknek is. A leglátványosabb ezek közül kétségtelenül a hátasok megjelenése, legyen szó harci hangyákról vagy pókokról. Nemcsak gyorsabb és biztonságosabb közlekedést biztosítanak, de viszonylag hamar már ott tartunk, hogy érzelmileg is kötődünk hozzájuk, igazi társak lesznek ők a túlélésért folytatott küzdelemben. Szerencsére ez a kötelék nem tud ténylegesen megtörni, ugyanis hangyóca és pókica pajtásaink kvázi halhatatlanok, ha kifektetné őket egy gaz skorpió vagy farkaspók, akkor egyrészt még gyorsan felránthatjuk őket, másfelől, ha ez nem jön össze, akkor csak pár perces pihenőre mennek, aztán újra magunkhoz tudjuk őket szólítani. Bizony, a skorpió az egyik új ellenféltípus a játékban, mellette megjelentek a különböző méretű csótányok, az imádkozó sáskák, a pillangók, a hernyók és a kerti csigák is. A régi ismerősök között pedig olyan klasszikusokat köszönthetünk, mint a kerekhálós pókok, a katicák, a szúnyogok vagy épp a méhecskék. 

Technikai oldalról nézve a Grounded 2 hatalmas előrelépés. Az új motor, az új fénykezelés és a jóval részletesebb világ mind azt szolgálják, hogy ne csak játssz, hanem valóban úgy érezd, a Drágám, a kölykök összementek! franchise sokadik folytatásába csöppentél. A játékmenet sokkal taktikusabb lett: a környezeti hatások, mint a fagyás, égés vagy mérgezés, nemcsak akadályok, de lehetőségek is, hiszen ugyanúgy megszívathatják a rovarellenlábasokat, mint minket. A harcok összetettebbek, a fejlődés kifinomultabb, és egyre inkább érezhető, hogy a Grounded 2 egy túlélőjátékból lassan valami jóval letisztultabbá fejlődik. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy ez nem egy hardcore túlélőjáték, ha valaki ilyesmire vágyik, akkor ott van a 2023-ban megjelent Smalland: Survive the Wilds, ami sokkal, de sokkal részletesebben belemegy a dolgokba, de így természetesen a közmondásos mérleg másik serpenyőjében az is ott van, hogy a Merge Games játéka kevésbé befogadható a nagyközönség számára, ellentétben a Grounded 2-vel.

A többjátékos mód valódi élménnyé teszi a felfedezést, az együtt épített bázisok, a megosztott szerepek, a közös vadászatok mind-mind olyan rétegeket adnak a játéknak, amik egyedül játszva nem jönnek elő. Mégis, a magányos túlélés hangulata sem vész el - sőt, a kihívás nagyobb, a siker pedig annál édesebb, ha egyedül gyűrsz le egy halálos ellenfelet. Ugyanakkor az a megoldás, hogy kvázi kasztoknak megfelelő szerepkörökhöz juthatunk az egyes páncélszettekkel és képességekkel, ugyancsak a multiplayer jóság irányába billenti az összképet. Egy jól összeszokott csapatban ott van a tank, a tőrökkel villámgyorsan tetemes sebzést kiosztó rogue, ahogy az íjász és a mágus is. Vannak azonban olyan apróságok, amelyek mindenki életét nagyban megkönnyítik, ilyen például a szerszámok rendszerének teljes átalakítása. Mostantól ugyanis nem külön-külön kell új és egyre erősebb, hatékonyabb baltát, kalapácsot, vagy ásót craftolni, hanem már a játék elején megkapunk egy olyan high-tech eszközt, ami egyszerre képes minderre, és ennek kell külön fejleszteni az egyes funkcióit adott nyersanyagokért cserébe. Magyarul nem csak hogy nem kell cipelni egy halom szerszámot, és így jelentős mértékben felszabadul az inventory, de a fegyverekkel ellentétben ez a többfunkciós csodaszerszám nem is sérül, nem használódik el, így javítani sem kell. 

Bár még early access állapotban van, a Grounded 2 már most sokkal többet nyújt, mint elsőre hinnénk. Órákra elmerülhetünk a világában, és a fejlesztői roadmap alapján ez csak bővülni fog: új zónák, új hátasok, új történeti szálak és fejlettebb rendszerek várnak ránk. A jövő izgalmas tehát, de a helyzet az, hogy a jelen is meglehetősen tartalmas. A víz alatti világ, ami az első rész egyik legemlékezetesebb helyszíne volt, mondjuk egyelőre kimaradt, és csak néhány sekély pocsolya maradt helyette, de ez változni fog a későbbi frissítéseknek hála, a roadmapre pillantva azt láthatjuk, hogy jövő nyáron már a vízi élővilág is csatlakozik a bulihoz. Ekkor fognak egyébként visszatérni a zipline-ok is, amik most nagyon tudnak hiányozni - az első részben ugyebár ezekkel tudtunk hatalmas távolságokat pillanatok alatt megtenni. Az viszont teljesen érthető döntés, hogy a nulladik pillanatban még nem akartak a fejlesztők ilyen eszközöket adni a játékosoknak, hiszen ha megkapjuk a zipline-okat, akkor valószínűleg nem fordítottunk volna akkora figyelmet a hátasokra, holott egyértelműen az ő megjelenésük vált a Grounded 2 legnagyobb gamechanger funkciójává. Nagy kár lett volna, ha ez radar alatt marad.

Igaz, hogy nehéz nem széles vigyorral az arcunkon mesélni a Grounded 2-ről, de azért az összkép korántsem hibátlan, nem is lehetne az egy preview verziójú játéknál. Technikai hibák például bőven akadnak, a játék hajlamos bizonyos időközönként összeomlani - mi Xbox Series X-en próbáltuk, szóval a konzolos verzióval kapcsolatban vannak ilyen tapasztalataink. Ezen felül az sem ritka, hogy halálunk után az elhullásunk helyszínén hagyott táska (benne minden felszedett nyersanyagunkkal) elkezdett megállíthatatlanul lefelé zuhanni a semmibe, átesett minden textúrán, így véglegesen elveszett. Ugyancsak bosszantó tud lenni az, hogy a bekapott státuszeffektek, mondjuk az égés be tud úgy bugolni, hogy egészen addig nem múlik el, amíg meg nem halunk - gyakorlatilag védhetetlenné válik. Ez különösen úgy nagyon kellemetlen, hogy a jelenlegi verzió főbossa is égést oszt ki, így nem kevés anyázással járt, amikor épp nála szívtuk ezt be. Persze az ilyen bugok még egyszerűen a korai hozzáférés sajátosságai, de remélhetőleg gyorsan javításra kerülnek.

Az Obsidian és az Eidos Montreal szemmel láthatóan tudják, mit csinálnak. A Grounded 2 persze messze nem egy új forradalom, hanem inkább egyfajta tudatos evolúció, ami pontosan ott folytatja, ahol az elődje abbahagyta, csak éppen már sokkal biztosabb kézzel pakolták össze az illetékesek a nagy egészet. Az újításai nagyszerűek, a játék atmoszférája továbbra is egyedülálló a túlélőjátékok között, de ahhoz, hogy igazán klasszikussá váljon, még időre van szüksége. Ez az idő azonban abszolút adott, nem kell rohanni, és a térképre nézve látjuk is, hogy a Brookhaven Park nagyja még felfedezésre vár.

Ha szeretted az első részt, akkor nem is kérdés, hogy azonnal bele fogsz szerelmesedni a folytatásba. Ha pedig kimaradt az első Grounded, akkor sincs mese, ez itt most tényleg a legjobb idő arra, hogy hangya méretben indulj neki világot hódítani.