Hiába jár papíron jóval kevesebb gyerek egy osztályba, a sajátos nevelési igényű tanulókat és az egyéb különleges bánásmódot igénylő gyerekeket is figyelembe véve egyes magyar iskolákban akár 40-45 fős osztálynak megfelelő terhelés is kialakulhat - erről beszélt Miklósiné Nagy Ágota, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányának tagja. Szerinte különösen Budapesten, Pest környékén és a nagyobb városokban lenne szükség az osztálylétszámok csökkentésére.
Miklósiné a Heti TV Pirkadat című műsorában beszélt a helyzetről, az interjút az Eduline foglalta össze. Saját példaként elmondta, hogy alsó tagozaton jelenleg egy 29 fős osztályt tanít, amelyben két tanítási nyelvű és általános tanrendű diákok is vannak, köztük több olyan gyerekkel, akik nagyobb figyelmet igényelnek.
A PDSZ választmányi tagja szerint ezért önmagában a tényleges létszám nem feltétlenül mutatja meg, mekkora feladat hárul egy pedagógusra. Példaként egy 22 fős osztályt említett, ahol három sajátos nevelési igényű, vagyis SNI-s, valamint négy beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel, azaz BTMN-nel küzdő tanuló van. Úgy fogalmazott, vannak olyan intézmények, ahol az összetételt és az SNI-s gyerekekre vonatkozó szorzókat is figyelembe véve akár 40-45 fősnek megfelelő terhelés jöhet ki. Hangsúlyozta, hogy ez nem minden iskolára jellemző.
A jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint az általános iskola 1-4. és 5-8. évfolyamán egyaránt 27 fő a maximális osztálylétszám, amelyet a fenntartó engedélyével a tanév indításakor legfeljebb 20 százalékkal lehet túllépni. A szabályozás azt is kimondja, hogy az integráltan oktatott SNI-s tanulók egy részét két, másokat - például az autizmus spektrum zavarral élő, mozgásszervi vagy érzékszervi fogyatékos tanulókat - három gyerekként kell figyelembe venni az osztálylétszám számításánál.
Miklósiné szerint az ilyen helyzet hosszú távon sem a diákoknak, sem a pedagógusoknak nem fenntartható. Mint fogalmazott, "ebben fölőrlődik a gyerek, fölőrlődik a pedagógus", ezért a közoktatás átalakításakor az osztálylétszámok mellett azok összetételével is foglalkozni kellene.
Az interjúban a Nemzeti alaptanterv tervezett átalakítása is szóba került. A PDSZ képviselője szerint ezt nem érdemes elsietni, előbb azt kellene meghatározni, milyen hosszú távú stratégiát akar követni a magyar közoktatás. Külön problémának nevezte a felső tagozat működését is, ahol a közösségek folyamatosan átalakulnak amiatt, hogy egyes gyerekek negyedik, mások hatodik vagy nyolcadik osztály után váltanak iskolát. A NAT átdolgozásába szerinte a szakszervezeteket és más szakmai szervezeteket is be kell vonni. A pedagógusok bevonásának terve már tavasszal is az oktatási reform egyik hangsúlyos elemeként jelent meg.
Pozitívan beszélt viszont a pedagógus-továbbképzések átalakításának tervéről. Jó iránynak tartja, hogy a tanárok szélesebb képzési kínálatból választhatnának, az intézmények pedig saját igényeikhez igazított belső továbbképzéseket is szervezhetnének. Szerinte ugyanakkor még tisztázni kell, hogyan számolják majd el az ezekkel töltött munkaidőt és a kapcsolódó feladatokat. Azoknak, akik már megkezdtek egy akár két-három éves képzést, az eddig megszerzett kreditjeik az új rendszerben is megmaradnak.
Miklósiné kitért az Oktatási Hivatal vezetőváltására is. Brassói Sándor október 1-jével távozott az elnöki posztról, az új vezető kinevezéséig pedig Vanó Renáta felsőoktatásért felelős elnökhelyettes látja el az elnöki feladatokat. A PDSZ választmányi tagja szerint a hivatal dolgozói között már tavasszal is érezhető volt a bizonytalanság, miközben az intézmény olyan széles és fontos feladatkört lát el, amelyhez szerinte stabil, magas színvonalú szakmai működésre van szükség.
