A vezeték nélküli kommunikációban hosszú ideje a rádióhullámokra épülő technológiák uralják a piacot, noha több mint egy évtizede megjelent egy olyan megoldás, amely egészen más módon továbbítja az adatokat. A Li-Fi (Light Fidelity) a fényt használja kommunikációra, és megjelenésekor még az sem tűnt elképzelhetetlennek, hogy idővel a Wi-Fi helyébe léphet. A kezdeti lelkesedést azonban nem követte átütő piaci siker, a technológia széles körű elterjedése elmaradt. Most viszont olyan területeken bizonyíthat, ahol a rádiófrekvenciás kommunikáció hátrányai akár emberéletekbe is kerülhetnek.
A francia Oledcomm egy párizsi egyetemi kutatólaboratóriumból nőtte ki magát; alapítói eredetileg abban bíztak, hogy a LED-világítás terjedésével a világítótestek egyúttal vezeték nélküli hozzáférési pontokká is válhatnak. Az elképzelés szerint a lakások, irodák és közintézmények lámpái nemcsak megvilágítják a környezetüket, hanem internetkapcsolatot is biztosítanak. A Wi-Fi gyors fejlődése, valamint a nagy chip- és eszközgyártók rádiókommunikációs technológiák melletti elköteleződése azonban megakadályozta, hogy a Li-Fi valódi versenytárssá váljon a fogyasztói piacon.
Benjamin Azoulay, az Oledcomm elnök-vezérigazgatója a Tech.eu-nak adott interjújában elmondta, hogy 2020-2021 körül vált egyértelművé számukra: a Li-Fi tömeges elterjedésére még hosszú éveket kellene várniuk. Éppen ezért új alkalmazási területeket kerestek, és a francia védelmi minisztériummal folytatott egyeztetések során a katonai, valamint az űripari kommunikáció került előtérbe. Az irányváltás jelentőségét Oroszország 2022-ben megindított, Ukrajna elleni teljes körű inváziója is megerősítette, hiszen a modern hadviselésben a rádiókommunikáció felderítése és zavarása meghatározó szerepet kapott.
A harctéren ugyanis korántsem mindegy, hogy egy katonai egység milyen módon tartja a kapcsolatot a parancsnoki központtal vagy a többi alakulattal. A hagyományos rádióadások az elektronikai felderítő rendszerek számára észlelhetők, a kibocsátott jelek alapján pedig a kommunikáló egységek helyzete is meghatározható. Azoulay szerint egy rádiójeleket kibocsátó katonai alakulatot akár másodpercek alatt lokalizálhatnak, majd FPV-drónnal támadhatnak meg. A folyamatos kommunikáció ugyanakkor nélkülözhetetlen, ezért olyan megoldásokra van szükség, amelyek mellett a katonák nem válnak könnyen felderíthető célponttá.
A Li-Fi egyik legnagyobb előnye éppen abban rejlik, hogy az adatokat nem rádióhullámok, hanem rendkívül gyorsan modulált fény segítségével továbbítja. A rendszer látható fényt vagy infravörös LED-eket is használhat, a megfelelő vevőegység pedig a fényjelből állítja helyre az információt. Mivel a kommunikáció jellemzően a megvilágított területre korlátozódik, a hagyományos rádiófrekvenciás felderítés és zavarás nem alkalmazható ellene ugyanúgy, mint egy rádióalapú hálózat esetében.
A fényalapú adatátvitel azonban nem jelent teljes észlelhetetlenséget. Az optikai jelek megfelelő eszközökkel felderíthetők lehetnek, a kommunikáció pedig csak akkor működik megbízhatóan, ha az adó és a vevő között biztosított a szükséges optikai kapcsolat. Egy rosszul elhelyezett berendezés, egy akadály vagy akár a katonai sátor belső elrendezése is befolyásolhatja a rendszer működését.
A francia vállalat az eltérő katonai és űripari igények kiszolgálására négy megoldást fejlesztett ki. A SOLARIS mobil parancsnoki központok és katonai sátrak számára biztosít beltéri Li-Fi-kapcsolatot, amelyhez mintegy tíz perc alatt akár 32 felhasználó csatlakoztatható. A CLOVIS ezzel szemben járművek közötti kommunikációra készült: mesh hálózati architektúrával, legfeljebb egy kilométeres távolságon, akár 1 Gbit/s adatátviteli sebességgel működhet. A fejlesztő szerint a francia hadsereggel már szerződést is kötöttek, a szállításokat 2026 végére tervezik.
A LISA drónok és katonai járművek között létesít optikai kapcsolatot, lehetővé téve, hogy egy pilóta nélküli repülőeszköz kommunikációs átjátszóként működjön. A rendszer különösen olyan környezetben lehet hasznos, ahol a rádiókommunikációt zavarják, vagy a katonai egységeknek rádiócsendet kell fenntartaniuk. A drón a jármű felett hozzávetőleg 300 méter és egy kilométer közötti magasságban helyezkedhet el.
A negyedik fejlesztés, a LUCI már a világűrben működő eszközök közötti lézeres adatátvitelre szolgál. A vállalat műszaki célkitűzései szerint akár 8000 kilométeres távolságon is képes lehet 400 Gbit/s sebességű kommunikációra, ami különösen a növekvő számú műholdkonstellációk esetében jelenthet komoly előrelépést.
Az Oledcomm a különböző rendszerekkel egy olyan, úgynevezett taktikai buborékot kíván kialakítani, amelyben a katonák, járművek, drónok és parancsnoki központok hagyományos rádiófrekvenciás adatkapcsolatok nélkül kommunikálhatnak egymással. Az elképzelés szerint a beltéri Li-Fi és a kültéri lézeres kommunikáció együttesen akár egy kilométeres kiterjedésű, rádiófrekvenciás adatátvitelt nem igénylő hálózatot alkothat.
A katonai alkalmazás azonban jóval összetettebb feladat annál, mint hogy a polgári célra fejlesztett berendezéseket egyszerűen átültessék a haditechnikába. Az eszközöknek ellen kell állniuk az ütéseknek, rezgéseknek és szélsőséges hőmérsékleteknek, miközben a kommunikáció biztonságára is szigorú követelmények vonatkoznak. A vállalat ezért LiFi Manager néven saját hálózatkezelő szoftvert fejlesztett, amely állítása szerint posztkvantum-rezisztens titkosítást alkalmaz. Az Oledcomm jelenleg a NATO Secret biztonsági akkreditáció megszerzésén dolgozik.
A fejlesztések gyakorlati használhatóságát már a francia hadsereg két dandárjánál és egy hadosztályánál is vizsgálták, emellett a brit védelmi minisztériummal is folytattak teszteket. A terepi alkalmazás során azonban olyan problémák jelentkeztek, amelyek laboratóriumi körülmények között kevésbé voltak érzékelhetők. A francia 7. páncélosdandárnál például a mobil parancsnoki központokban át kellett rendezni a sátrakat és az asztalokat, hogy biztosítani tudják a zavartalan optikai kapcsolatot.
A mozgó járművek és drónok esetében ennél is bonyolultabb a helyzet, hiszen a kommunikáció fenntartásához automatikus célzásra, kapcsolatfelvételre és követésre van szükség. A katonai visszajelzések alapján a vállalat három-négy alkalommal is átdolgozta termékeit, ami jól mutatja, hogy a technológiai alkalmasság önmagában még nem elegendő a haditechnikai alkalmazhatósághoz.
Az Oledcomm fejlesztéseire a NATO is felfigyelt. A vállalat a Defence Innovation Accelerator for the North Atlantic (DIANA) innovációs program Challenge szakaszát követően bekerült a Mission Track fázisba, amelyben a katonai alkalmazhatóság további fejlesztéséhez kap támogatást. Az együttműködés nemcsak technológiai, hanem üzleti szempontból is fontos, hiszen egy kisebb fejlesztővállalat számára a védelmi ipari beszerzések és a szükséges akkreditációk komoly belépési korlátot jelentenek.
Azoulay szerint egy új katonai rendszer piacra vezetése legalább két-három évet is igénybe vehet, mivel a beszerzéseket hadgyakorlatok, terepi értékelések és biztonsági jóváhagyások előzik meg. Éppen ezért az Oledcomm nem feltétlenül önálló rendszerekkel kíván megjelenni a piacon, hanem nagyobb védelmi ipari vállalatokkal együttműködve integrálná fejlesztéseit a már meglévő járművekbe és drónokba. A hardverértékesítés mellett éves szolgáltatási szerződésekkel biztosítják a karbantartást, a szoftverfrissítéseket, a kiberbiztonsági támogatást és a felhasználók képzését.
A vállalat 2026-ban és 2027-ben is árbevételének megduplázását tervezi, 2030-ra pedig évi 15 millió eurós forgalmat kíván elérni. A katonai piac mellett azonban az űripari alkalmazásokban is jelentős lehetőségeket lát, különösen a műholdak közötti adatforgalom növekedése miatt.
A műholdkonstellációk terjedése, a mesterséges intelligenciát alkalmazó űrrendszerek és a tervezett űrbeli adatközpontok ugyanis egyre nagyobb adatátviteli kapacitást igényelnek. A lézeres kommunikáció ezen a területen már nem csupán biztonsági, hanem teljesítménybeli előnyöket is kínálhat. Az Oledcomm vezetője szerint a másodpercenkénti 400 gigabites adatátvitel mellett hosszabb távon akár terabites sebességek is elérhetők lehetnek.
Azoulay példaként az európai IRIS² műholdkonstellációt említette, amely a tervek szerint 330 műholdból áll majd, műholdanként három lézeres kommunikációs terminállal. Becslése alapján ezek potenciális szerződéses értéke önmagában 150-200 millió eurót is elérhet, a globális űripari lézerkommunikációs piac pedig 2032-re akár kilencmilliárd eurósra növekedhet.
Korántsem biztos tehát, hogy a Li-Fi a jövőben a mindennapi internetkapcsolatok meghatározó technológiájává válik. A rádiófrekvenciás kommunikációval szembeni előnyei azonban a katonai és űripari alkalmazásokban már olyan igényeket szolgálhatnak ki, amelyekre korábban nem volt megfelelő megoldás. Az Oledcomm számára most az jelenti a legnagyobb feladatot, hogy a laboratóriumban és a hadgyakorlatokon működő technológiából megbízhatóan üzemeltethető, biztonsági szempontból is jóváhagyott és gazdaságosan gyártható rendszerek szülessenek.