Hogyan vonhat vissza az Európai Bizottság egy olyan jogszabálytervezetet, amelyről az Európai Parlament és a tagállamok már tárgyalnak, és amelynek sorsa a világ legnagyobb technológiai vállalatait is érinti? Ráadásul úgy, hogy a döntés előkészítéséről gyakorlatilag semmilyen belső levelezés nem kerül elő.
Ezt a kérdést feszegették november 18-án Luxembourgban, az Európai Unió Törvényszékén, ahol Tiemo Wölken német szociáldemokrata európai parlamenti képviselő és az Európai Bizottság képviselői csaptak össze a dokumentumok nyilvánosságra hozatala miatt.
A vita középpontjában a szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalmak, az úgynevezett Standard Essential Patents (SEP) szabályozása áll. Ezek olyan szabadalmaztatott technológiák, amelyek alkalmazása elengedhetetlen egy adott műszaki szabvány megvalósításához. Ide tartoznak többek között a mobilkommunikációs technológiák bizonyos megoldásai, amelyek nélkül a mobiltelefonok, a hálózati berendezések, a csatlakoztatott járművek és számos intelligens eszköz sem működhetne a meghatározott szabványok szerint.
A szabadalmak tulajdonosai jogosultak licencdíjat kérni azoktól a vállalatoktól, amelyek termékeikben felhasználják az adott technológiát. Korántsem mindegy azonban, hogy milyen feltételekkel, mekkora összegért és mennyi idő alatt születik meg a megállapodás. A licencdíjak körüli viták ugyanis hosszadalmas pereket eredményezhetnek, akadályozva az új termékek fejlesztését és piacra jutását.
Az Európai Bizottság 2023-ban éppen ezért olyan szabályozási javaslatot terjesztett elő, amely átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tette volna a szabadalmak engedélyezését. A tervezet komoly érdekellentétet váltott ki a szabadalomtulajdonosok és a technológiákat felhasználó vállalatok között. Az egyik oldalon olyan cégek álltak, mint a Nokia, az Ericsson, a Qualcomm és a Huawei, míg a másikon többek között mobiltelefon- és autógyártók, amelyeknek a termékeikhez szükségük van a védett technológiák használatára.
Az Európai Parlament 2024 februárjában már elfogadta az álláspontját a javaslatról, a tagállamok között azonban továbbra sem alakult ki egyetértés. A Bizottság 2025 februárjában váratlanul bejelentette, hogy visszavonja a tervezetet, arra hivatkozva, hogy nem lát megfelelő támogatást a jogszabály elfogadásához. A hivatalos visszavonásra végül július 16-án került sor.
A döntés időzítése azonban igencsak érdekes. Ugyanazon a napon, amikor a Bizottság bejelentette visszavonási szándékát, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Párizsban, egy mesterséges intelligenciával foglalkozó csúcstalálkozón találkozott JD Vance amerikai alelnökkel. A megbeszélésen a mesterséges intelligencia, Ukrajna és a transzatlanti kapcsolatok is napirendre kerültek.
Az időbeli egybeesés miatt az Európai Parlamentben felmerült a gyanú, hogy az amerikai fél nyomást gyakorolhatott a Bizottságra a szabadalmi szabályozás visszavonása érdekében. Arra azonban nincs nyilvánosan ismert bizonyíték, hogy Vance valóban beavatkozott volna a döntésbe.
Wölken, aki maga is részt vett a jogszabályról folytatott tárgyalásokban, megpróbálta megszerezni a visszavonás előkészítésével kapcsolatos belső dokumentumokat. A Bizottság tájékoztatása szerint azonban mindössze egyetlen releváns belső irat létezik: a kabinetfőnökök zárt üléséről készült jegyzőkönyv, amelyet nem kívántak kiadni.
A képviselő összesen 14 dokumentumhoz jutott hozzá, ezek többsége azonban külső érdekelt felektől származó levél és állásfoglalás volt, amelyeket már a visszavonási szándék bejelentését követően küldtek meg a Bizottságnak.
Carsten Zatschler, Wölken ügyvédje a bíróság előtt hihetetlennek nevezte, hogy egy ilyen politikailag érzékeny és gazdaságilag jelentős döntés előkészítése során egyetlen belső elektronikus levél sem keletkezett volna. Érvelése szerint ez azt jelentené, hogy a Bizottság munkatársai mindenféle elektronikus kommunikáció nélkül hoztak volna döntést egy komoly iparági következményekkel járó szabályozás sorsáról.
A Bizottság jogi képviselője, Tim Maxian Rusche ezzel szemben azzal érvelt, hogy Wölken dokumentumigénylése nem határozta meg kellő pontossággal, hogy a döntést megelőző belső levelezést is kéri. Álláspontja szerint a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekben egyértelműen meg kell jelölni a keresett iratokat, a túlságosan általános megkeresések ugyanis aránytalan terhet jelentenek a Bizottság számára.
Wölken szerint azonban már maga a visszavonás is rendkívül szokatlan körülmények között történt. A képviselő elmondta, hogy munkatársai néhány nappal korábban még egyeztettek az Európai Unió Tanácsának soros lengyel elnökségével, amely a tagállami álláspont véglegesítésére készült. A tárgyalókat senki nem tájékoztatta arról, hogy a Bizottság időközben a teljes javaslat visszavonását tervezi.
Az ügy ráadásul túlmutat a dokumentumok nyilvánosságán. Az Európai Parlament külön eljárásban támadta meg a Bizottság döntését, arra hivatkozva, hogy az uniós végrehajtó testület túllépte a hatáskörét. A vita egyik alapvető kérdése, hogy a Bizottság meddig élhet a jogszabályjavaslatok visszavonásának jogával, különösen akkor, ha a társjogalkotó intézmények már érdemi munkát végeztek a tervezeten.
René Repasi német szociáldemokrata európai parlamenti képviselő szerint a javaslatok visszavonásának lehetősége nem használható politikai eszközként a parlamenti munka megkerülésére vagy egy felülről vezérelt deregulációs program érvényesítésére.
A szabadalmi szabályozás elmaradása mindeközben a technológiai iparág szereplőit is érinti. A szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalmak licencelése a digitalizáció előrehaladtával egyre több ágazatban válik meghatározó kérdéssé. Míg korábban elsősorban a távközlési berendezések és mobiltelefonok gyártóit érintette, ma már az autóiparban, az ipari automatizálásban és az internetre kapcsolódó eszközök piacán is jelentős költségtényező lehet.
Különösen a kisebb vállalkozások számára okozhat problémát, ha egy új termék fejlesztésekor nem tudják előre felmérni a szükséges szabadalmi licencek költségét és feltételeit. A szabadalomtulajdonosok oldaláról ugyanakkor a kutatás-fejlesztésbe fektetett összegek megtérülése és a szellemi tulajdon megfelelő védelme jelenti a legfontosabb szempontot.
A november 18-i bírósági tárgyaláson nem született döntés, a bírák annak várható időpontját sem közölték. Egyelőre az sem tisztázott, hogy valóban nem léteznek további belső üzenetek, vagy a Bizottság a dokumentumigénylés értelmezése miatt nem adta át azokat.