Ha egy régi konzoljáték európai változata ma feltűnően komótosnak hat, nem feltétlenül a nosztalgia szépítette meg az emlékeinket. A nyolcvanas és kilencvenes években számos PAL-kiadás valóban körülbelül 17 százalékkal lassabban futott az amerikai és japán NTSC-változatnál.
A különbséget az eltérő tévészabványok okozták. Az Európában elterjedt PAL rendszer 50 Hz-es, míg az Egyesült Államokban és Japánban használt NTSC közel 60 Hz-es képfrissítéssel működött. Mivel sok korabeli játék sebességét közvetlenül a képfrissítéshez kötötték, a fejlesztőknek át kellett volna dolgozniuk az európai változatok időzítését.
Ezt azonban gyakran kihagyták, és a 60 képkockára tervezett játékot egyszerűen 50 Hz-en futtatták. Így minden az eredeti sebesség öthatodára lassult: a karakterek mozgása, az időzítők, sőt esetenként még a zene és a hanghatások is.
Az eredeti Sonic the Hedgehog európai változatában például maga Sonic és a zene is lassabb volt. A nemrég teljes remake-et kapott The Legend of Zelda: Ocarina of Time észak-amerikai kiadása 20 fps körül futott, míg a PAL-verzió nagyjából 17 fps-re korlátozódott.
A lassulás nem volt elkerülhetetlen: a gondot a hanyag átalakítás okozta. A megfelelően optimalizált PAL-kiadások megtartották az eredeti játéksebességet, később pedig egyre több játék engedett választani az 50 és 60 Hz-es mód között. Aki ma emulátorban vagy hivatalos retrógyűjteményben tér vissza ezekhez a címekhez, általában az NTSC- vagy 60 Hz-es változattal kapja meg az eredetileg tervezett tempót.
Forrás: XDA Developers
