A Lucasfilm 2012-es Disney-általi felvásárlása óta eltelt immár közel 13 évnek egyaránt voltak pozitív és negatív tapasztalatai. Egyértelműen utóbbiak közé tartozik az, hogy a vállalat vezetése látszólag képtelen előzetesen felmérni azt, hogy milyen lesz egy projekt fogadtatása, mivel érdemes hosszú távra tervezni, és hogy milyen következményeket lehet levonni egy projekt bukásából. Ez utóbbi nem feltétlenül csak és kizárólag a Lucasfilm, hanem valószínűleg az anyacég, a Disney "hibája" is lehet, hiszen végérvényesen rajta múlik, hogy mely projektek kapnak finanszírozást.
Erre a két problémára számos példát lehet hozni. A rossz következtetések levonásának iskolapéldája a Solo: Egy Star Wars történet bukására adott reakció. A film mindössze 5 hónappal Az utolsó Jedik után jelent meg, és finoman szólva is megosztotta a rajongókat, ezen felül pedig ugyanabban a hónapban, amikor a Bosszúállók: Végtelen háború. Így hát gyakorlatilag minden, a filmen kívül álló körülmény ellene szólt, a Lucasfilm mégsem ennek tulajdonította a bukást, hanem annak, hogy a.) az emberek nem akarnak antológiafilmeket (ami a Zsivány Egyes elsöprő sikerének tükrében teljes agyrém) és b.) a közönség nem akarja, hogy az eredeti filmek karaktereit új színészek játsszák el (ez már inkább vitakérdés, de önmagában ez sem garantálná a film bukását).
Ami a hosszú távra tervezés kérdését illeti, arra tökéletes példa Az akolitus. Noha a showrunner, Leslye Headland több ízben is azt nyilatkozta, maga sem tudja, hogy lesz-e második évad, az első szezon felépítése és befejezése alapján egyértelműen több évaddal tervezett. Ezen túl a sorozat megjelenése előtt is érkeztek olyan bennfentes infók, miszerint a Mandóverzum mozivásznakra költözése után ez a széria, és akár hozzá köthető más új tartalmak jelenthetnék a Star Wars új streaming zászlóshajóját. Nos, ez nem jött be.
Na de miért is beszélünk most erről? Nos azért, mert újra előkerült az a téma, mely immár évek óta rendszeresen, már-már ciklikusan felvetődik: Rian Johnson Star Wars-trilógiája.
Egy szebb időszakban, a 2010-es évek második felében a Lucasfilm még sokkal közvetlenebb kapcsolatot ápolt a rajongókkal, különösen a Star Wars.com cikkein és videós műsorain keresztül. Ennek egyik legjobb része volt a The Star Wars Show, melyben minden héten releváns új híreket osztottak meg a rajongókkal, illetve interjúkkal, beszélgetésekkel is készültek, rendszerint különböző running gagekkel kiegészítve, melyben olyan régi motorosok is részt vettek alkalomadtán, mint például Pablo Hidalgo a Story Groupból, vagy épp maga Dave Filoni. Mindez betekintést engedett a Lucasfilm hétköznapi munkájába és egy bensőségesebb kapcsolatot teremtett a vállalat és a fanok között, hiszen nemcsak egy céget láttunk, hanem közvetlenül az ott dolgozó emberek meséltek arról, hogy éppen min ügyködnek. Aztán mint sok más szuper kezdeményezést, ezt is tönkretette a Covid, a műsor pedig azóta sem indult újra.
Még 2017 őszén, a nyolcadik számozott Star Wars-film megjelenése előtt ebben a műsorban jelentették be, hogy Rian Johnson, az érkező mozi rendezője aláírt egy teljes Star Wars-trilógiára, ami egyértelműen azt mutatta, hogy a Lucasfilm bízik a film sikerében és magában Johnsonban is. Aztán bemutatták Az utolsó Jediket, és elszabadult a pokol.
Noha a film pénzügyileg sikeres volt, olyan szintű polgárháborús állapotot eredményezett a rajongók között, amire az előzményfilmek óta nem volt példa, ráadásul mindezt felhangosította, hogy immár a közösségi média platformot is adott ennek. A Lucasfilm annyira megijedt ettől, hogy a Skywalker korának a gyártása már fejetlen csirke üzemmódban zajlott, visszarángatták Az ébredő Erő rendezőjét, J.J. Abramst a lezárásra, a történet mintha a legvadabb rajongói teóriák megszondázásából és összegyurmázásából született volna, a forgatókönyvet pedig még bőven a forgatás közben is írták. Meg is lett az eredménye.
Rian Johnson bejelentett trilógiája azóta is tetszhalott állapotban van. Amikor kijön egy új filmje, vagy valamilyen eseményen megjelenik a nyilvánosság előtt, a sajtó rendszerint rákérdez, hogy tervben van-e, ő pedig ilyenkor - ahogy most legutóbb, a The Independentnek adott interjújában is - elmondja, nagyon szívesen megcsinálná, továbbra is vannak ötletei, de nem tudja, hogy elkészül-e. Hasonló álláspontot fogalmaz meg rendszerint Kathleen Kennedy is, de az mindenesetre árulkodó, hogy a múlt hónapban tartott Star Wars Celebration rendezvényen nem is említette ezt a projektet a folyamatban lévő filmes tervek között. Így hát jó esély van arra, hogy akármennyire is lelkesen és örömtelien nyilatkozik a témáról Johnson, Kennedy vagy a Lucasfilm valamely más alkalmazottja, sosem fog ez a trilógia megvalósulni.
Annak idején, mikor még biztosabbnak tűnt a dolog, olyan pletykákat lehetett hallani, melyek szerint hangulatában egy Star Wars világában játszódó Harry Potter lenne ez a trilógia, teljesen új szereplőkkel. Sokan egyből Az utolsó Jedik végén látott seprűs kisfiúra, és esetleg más jedi tanoncokra asszociáltak ebből, ami ugyan nem tűnik lehetetlennek, túl keveset tudunk az egészről ahhoz, hogy ezt biztosra lehessen állítani. Annyi szent, hogy nagyon nagy tököket kellene növesztenie a Lucasfilmnek, hogy ezt a projektet be merje vállalni, hiszen a rajongótábor egy népes része hallani sem akar erről.
Én magam úgy gondolom, hogy habár Az utolsó Jedik valóban eltérítette a trilógiát az eredeti iránytól, és sok olyan eleme van a filmnek, ami nem működik, nagyon sok szuper koncepcióval is előállt, és ha a Skywalker kora nem úgy készül el, ahogy, hanem organikusan építkezik tovább a történet nyolcadik epizódból, akkor a teljes trilógiának a megítélése is sokkal pozitívabb lenne. Rian Johnson több ízben bizonyította azóta, hogy egy rendkívül tehetséges filmes, és véleményem szerint lenne helye még a Star Wars világában, különösen akkor, ha kap egy olyan társat, aki valamelyest féken tudja tartani az olyan ötleteit, amelyek a nagy egész szempontjából nem biztos, hogy működőképesek. Ha pedig egy üres vásznat kapna térben és időben, teljesen új, általa megalkotott és nem már korábban lefektetett karakterekkel, hiszem, hogy egy remek filmet vagy trilógiát kapnánk. E tekintetben pedig kár, hogy valószínűleg sosem fog ez a projekt elkészülni, holott a Star Warsnak pont erre, az újdonságra és a kísérletezésre lenne szüksége, ahogyan azt például az Andor sikere is jól mutatja. Bízom benne, hogy a messzi-messzi galaxis elmúlt pár évének streaming-korszakából már helyes következtetéseket sikerült leszűrnie a Lucasfilmnek, és ezeket képes lesz kamatoztatni is a jövő filmes projektjeinél.