Ha jártatok mostanában az interneten, az utcán, vagy van két közepesen funkcionális szemetek, akkor valószínűleg tudjátok, hogy holnap indul a Black Friday, ami valójában annyira keveset jelent, hogy a szemfülesebb kiskereskedők már Black Weeket, a szekunderszégyent hírből sem ismerők pedig Black Monthot csináltak belőle.
Magyarországon ez valójában relatíve ritkán jelent többet annál, mint hogy a plázakarácsony bizniszünnepi színvilágát dagadt fekete betűk törik meg és az online marketingesek a szalonrasszizmus mezsgyéjén igyekeznek viccelni a fekete színnel. A hungaroszomorú 27%-os áfával (és extrának még némi kiskereskedelmi különadóval) súlyosbított kiskereskedelem valóságában ez szinte soha nem jelent olyan kedvezményeket, amikért amerikai testvéreink évente tapossák bele egymást a parkolók betonjába, inkább csak felhívja a kedves fogyasztó figyelmét, hogy már most kezdjen el fogyasztani, mielőtt decemberben tovább fogyasztana.
Tudom, hogy ez egy kicsit olyan, mintha a Harcosok klubja (nem az, a másik) fogyasztói társadalomkritikájától megvadult zsebanarchistaként azt üvölteném a Fashion Street lámpáiról lógva, hogy a következő napokban nehogy már bármit is vegyetek, de nem erről van szó, mert nyilván találhattok majd olyan kedvezményeket, amik valóban azok, vagy legalábbis nektek pont betalálnak. Képmutatás is lenne bármi ilyesmit mondani, mert jól nevelt fogyasztóként kattintottam is már egy Black Szerda (?!) dealre, de pont erről jutott eszembe, hogy talán érdemes lenne beszélni erről egy kicsit.
Na, de mi is az a Black Friday?
A Black Friday valójában pont úgy vált önmaga paródiájává, ahogy a Monopoly is. Az irónia rajongói értékelni fogják, hogy elsőként az 19. század közepén az amerikai aranyválság kapcsán merült fel a név, amikor is néhány befektető egy összeesküvés keretében mesterségen tolta fel az árakat a New York-i aranytőzsdén. Közel száz évvel később az amerikai kiskereskedők is elkezdték használni a kifejezést, de ők már Hálaadás utáni komoly munkaerőhiányt írták le vele. A köznyelvbe viszont a philadelphiai rendőrség hozta be, akik a városukat megbénító vásárlótömegre használták, ami egyébként már sokkal közelebb áll a mai jelentéséhez.
A '80-as években a kiskereskedők visszavették a kifejezést és konkrétan azt a pontot jelölték Black Friday-nek, amikor az eladási mutatóik a veszteséget jelentő pirosból szuperjó feketébe váltottak. Amerikában tradícionálisan ez a karácsonyi bevásárlás kezdete, a kereskedelem legsűrűbb napja, amit természetesen az évek során egyre komolyabb akciók kísértek, majd végül pedig ügyesen globalizálódott is.
Itt tartunk most. Meg ott, hogy hiába keresed a 23 000 forintos AirPods 4-et, itthon az istentelen Black Friday dealben is 45 000.
Képmutatás 101
Mivel egy agyatlanul költekező, csillogó technek nehezen nemet mondó és alapból is hedonista fiúból éppen mesterséges módszerekkel felelősségteljes felnőtté igyekszem nevelni magam, ezért arra gondoltam, hogy megosztom veletek az utazásomat egy tudatosabb fogyasztói lét felé. Ez jelenleg abban merül ki, hogy már majdnem tudom, hogy pontosan mire is kellene odafigyelni, de azért természetesen vásároltam magamnak egy Xbox kormányt, annak ellenére, hogy nincs időm játszani, vagy épp hely az asztalomon. Szóval inkább arra koncentráljatok, amit írok és ne arra, amit csinálok, különben hamar szét fog esni ez az egész írás.
Illetve, ha már képmutatásról beszélünk, könnyen lehet, úgy értem nagyon valószínű, tehát szinte biztos, sőt, az új kormányomat tenném rá, hogy ebben a cikkben valahova be van ágyazva egy Black Friday-es Google hirdetés is, valahol még ironikusabbá teszi ezt az egészet.
Beszéljünk inkább a másik Black Friday vásárlásomról, ami miatt egyébként ez a cikk is született. Sajnos mintegy lefoszlott a fejemről a fejhallgatóm és a feleségem annyiszor kérte már el az AirPods 4-emet, hogy inkább neki is adtam, ezért hosszú hetek kutatómunkájával megtaláltam azt a két fülest, amik ár-érték arányban tökéletesen megfelelnek nekem. Nem mintha számítana nektek, de a Nothing CMF Headphone Pro és az Ear voltak ezek, amikből az utóbbi szerepelt is több magyar kiskereskedő brutális Black Friday akciójában.
A digitális csapda
Ha már tudod, hogy mit akarsz vásárolni, akkor eggyel beljebb vagy, mert nem kedvezmények alapján kell sorba rendezned a kategória termékeit és majdnem random rábökni valamire, de az internet jelenében még elképesztően messze vagy az aktuális legjobb ajánlattól. A Google shopping ajánlatai között hiába keresed a legjobb dealt, hiszen oda nem - csak - az alapján kerülnek be termékek, de az árfigyelő aggregátor oldalakon sem lesz fent, hiszen miért is lenne. Alapvetően könnyen belátható, hogy a legjobb árat mindig maga a gyártó tudja biztosítani, hiszen nincs egy - vagy több - köztes cég, akik mind rárakják a maguk profitját, de ezekről valójában csak akkor értesülsz, ha ezzel tisztában vagy és tudatosan kattintasz. Mert az internet nem segít.
Ennek megfelelően a két fülesemen pont annyit fogtam, hogy az új kormányom majdnem ingyen volt.
Ez a lecke(?) valójában csak annyiról szól, hogy elmúltak azok az idők, amikor a keresőmotorok azt dobták fel neked találatként, ami számodra a legjobb és őszintén szólva a mesterséges intelligencia sem sokkal jobb. Ha a hűséges robotnak beírod ezt a nagyon egyértelmű kérdést, akkor kilistázza azt, amit a Google is.
Majd lejjebb kedvesen megemlíti, hogy ha esetleg közel féláron meg akarod venni, akkor a Nothing hivatalos oldalán is ott van, de ne aggódj, mert simán megér 45 rongyot is, mert van benne ANC.
A kereskedelmi csapda
Szerintem abban megegyezhetünk, hogy a nagy boltok nem a barátaid. Nehéz olyan online piacteret vagy viszonteladót találni, amit valamikor nem büntettek már meg nagyon valamilyen végtelenül kellemetlen verseny-, vagy éppen fogyasztóellenes magatartás miatt. A Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság a Black Friday időszakot különösen szigorúan nézi, mert általában ilyenkor tör elő a sales-esekből és marketingesekből az igazi lengyelpiacos vircsaft és nem válogatnak az eszközökben. Példának okáért még 2018-ban az Alza olyan termékeket rakott a végtelenül idegesítő reklámjaiba, amik nagyon jól néztek ki, de közük sem volt az aktuális leárazásokhoz. Ee ekkor néztek az EMAG körmére is tisztességtelen árazás miatt, idén pedig elővették az About Yout is, ami most egymilliárd forintot fizet a magyaroknak az évekig tartó átverések miatt.
Nem véletlen az sem, hogy most már mindenhol kötelezően fel kell tüntetni az elmúlt 30 nap legalacsonyabb árát minden terméknél, mert a kiskereskedelemben bevett szokás volt a leárazások előtt felvinni az árakat, hogy aztán nagyobbnak tűnjön az akció. Ilyen esetekben jönnek igazán jól az árfigyelő oldalak, mert ott gyakran akár egy évre visszamenőleg is meg lehet nézni, hogyan változott az adott termék ára.
Bármennyire is figyel ugyan a GVH, ezek gyakran sokkal később derülnek ki és a szankcionálásuk még tovább csúszik, a jóvátétel pedig gyakran kimerül egy olyan vásárlóknak kiadott kuponban, amit az adott cég effektíve marketingeszközként használ és mondjuk csak bizonyos érték feletti vásárlásnál enged beváltani. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire undorító.
Az AI csapda
Szeretném azt mondani, hogy ennél nincs lejjebb, de sajnos van, mert a mesterséges intelligencia elterjedésével nevetségesen egyszerűvé vált átverni az embereket és erre egy nagyon jövedelmező iparág épült fel az elmúlt pár évben. Nemcsak arról van szó, hogy valódi piactereken jelentek meg fake termékadatlapok, hanem effektíve fake termékekkel, fake képekkel és fake beszámolókkal teletömött fake weboldalak is érkeztek, amik a legjobb esetben csak adatokat lopnak, de néha sikerül vásárlásra is bírni a gyanútlan embereket.
A Black Friday időszakában ezek érthetően megszaporodnak, mert ilyenkor nyilván könnyebb eltűnni a tömegben és nemrégiben az is kiderült, hogy a Facebookot - ahol ezek a hirdetések nagyrészt pörögnek - semennyire sem érdekli, hogy mennyi pénzt veszítenek a felhasználóik, mert ők elképesztő összegeket kaszálnak a hamis termékeket hirdető csalókon. A Reuters oknyomozó riportja szerint ezek a hirdetések a Meta éves bevételének akár 10%-át is kitehetik, ami barátok között úgy 16 milliárd dollárt jelent, amiért a híresen felhasználóbarát platform egészen addig fog lehajolni, amíg hagyják neki.
A saját csapdád
Még ha nem is akar valaki éppen átverni, sokan vagyunk, akik ezt megoldjuk saját magunknak, bármilyen külső segítség nélkül. Nekem az apává válással párhuzamosan kellett elkezdenem ügyesebben kezelni a pénzügyeimet és lényegesen átgondoltabban vásárolnom - vagy éppen nem vásárolnom. Még mindig borzalmas vagyok, de igyekszem minden költés előtt megvizsgálni, hogy nekem erre valóban szükségem van-e, vagy csak nagyon szeretem az új tech szagát és/vagy jó lesz még valamire, de addig meg szép lesz a polcon. Mindig irigykedtem azokra, akik különösebb effort nélkül tudják ügyesen könyvelni az életüket és úgy tudnak átgondoltan költeni, hogy közben azért nem vonnak meg maguktól mindent, ami egyébként örömet okoz.
Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy áruhitelt például nem veszek fel luxustermékre, mert ha egyébként nem tudom kifizetni azt az adott dolgot, az elég jó indikátora annak, hogy nem engedhetem meg magamnak.
Azt gondolom, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy meddig ér a bizonyos takaró, de közben kicsit azt is, hogy ez úgynevezett okos döntésekkel kapcsolatban is egyre nehezebb tisztán látni. Úgy érzem, hogy eléggé magunkra vagyunk utalva, mert bár egyre több az információ és egyre könnyebb hozzájutni, a megbízható verziójához valahogy mégis egyre nehezebb. Rengeteg olyan cikk készül mostanában, ami igyekszik segíteni abban, hogy ne verjenek át online, de valójában szinte mindegyiknek az a tanulsága, hogy figyeljél oda jobban, mert te vagy az egyetlen szereplője a kereskedelmi láncnak, akit valóban érdekel, hogy jól jársz-e.
Szóval csak ügyesen. Hajrá. Vagy valami.
