Az Azul egy könnyen tanulható, gyorsan játszható, mégis izgalmas családi játék, de sokaknak már pusztán a külseje is elegendő volt ahhoz, hogy beleszeressenek. Nem csak a modern társasjátékokat jól ismerők kapkodtak utána, a szupermarketek polcairól is gyorsan a vásárlók kosarába került, széles réteghez jutott el, teljesen megérdemelten ítélték neki oda 2018-ban a Spiel des Jahres díját. Mind a doboza, mind a vastag, minőségi táblái és manufaktúrakorongjai, és persze nem utolsósorban a csempéi miatt is élvezet volt asztalra tenni, ahogy folytatásait, a Sintra üvegcsodáit, A királyi pavilont, és a tavasszal megjelent A királyné kertjét is.
Most, az első játék ötödik születésnapja alkalmából megjelent egy limitált kiadás, az Azul: Csokoládéműhely, amiben a portugál csempéket kézműves bonbonokra cserélték, a manufaktúrakorongok működésébe pedig belekavartak egy kicsit.
Nehéz nem megenni
Aki az Azult ismeri, azonnal tudni fogja, hogyan működik a játékmenet, de vegyük át gyorsan az alapokat: a játékosok célja, hogy ügyes döntéseket hozva összeállítsanak egy bonbonos dobozt, és ezáltal pontokat szerezzenek. A játéktér közepén manufaktúrakorongok hevernek (játékosszámtól függ, hogy 5, 7 vagy 9), ezekre kerül alapjáraton 4-4 bonbon. Egy játékos a körében elveheti valamelyik korongról az összes azonos színű bonbont, és el kell helyeznie azokat a játéktáblája bal felén található rács valamely sorába, ahonnan később, a kör végén a csokik a jobb oldalon lévő dobozba kerülhetnek, így lehet őket pontra váltani. Egy sorban egyszerre csak egy csokifajta lehet, és csak olyan sorból lehet jobbra áttolni a bonbonokat, amit sikerült megtölteni. A korongon maradt bonbonok bekerülnek középre.
Miután az utolsó csokit is felmarkolta valaki, jön a pontozás: a teli soraiból mindenki becsúsztat egy-egy bonbont a csokis dobozba, majd megnézi, mennyivel érintkezik, és eszerint gyűjt pontokat. Bónusz jár egy oszlop befejezéséért, azért, ha valaki összegyűjti az összeset egy színből, illetve akkor is, ha lezárul egy sor, ám ekkor a játék is véget ér. Nem az a cél, hogy a lehető leggyorsabban végezzünk, hanem hogy amikor valakinek kigyűlik a sora, a miénk legyen a legtöbb pont.
A Csokoládéműhely újítása, hogy mind a 9 manufaktúrakoronghoz tartozik egy-egy hatás, tulajdonság. Minden fordulóban, a bonbonok kipakolása előtt megkeverjük a korongokat, majd kiválasztunk és felfordítunk annyit, amennyi játékos van - választhat akár egyet-egyet mindenki. Ötféle hatás érvényesülhet:
- A +1-gyel jelölt korongra eggyel több bonbont helyezünk, így azon öt lesz a forduló kezdetén,
- A 0-val jelöltet az, aki először vesz le róla bonbont, elveheti, és használhatja egy extra padlóvonalmezőként, az erre lerakott bonbon nem von le pontot (a padlóvonalra kerülnek azok a bonbonok, amiket nem tudunk vagy nem akarunk a sorokba helyezni, ezekért alapjáraton mínusz pontokat kapunk a fordulók végén.),
- Azon korongok, amelyeken valamelyik bonbon látható, magukhoz húznak egyet-egyet a jelölt típusból a szomszédos korongokról, így lehet, hogy ezen 6 csoki lesz, a mellette lévőkön pedig 3-3,
- A két nyíllal jelölt korongról, miután bonbont vettünk le róla, a maradékot el kell osztanunk a szomszédos korongok között,
- A négy nyilat mutató korongról pedig nem kell középre tolnunk az el nem vett bonbonokat.
Ezek az extrák nem forgatják fel teljesen a játékmenetet, csak hozzáadnak egy kicsit - nem nélkülözhetetlenek, viszont a gyakorlott azulosoknak fokozhatják, felfrissítik az élményt. Hogy őszinte legyek, valószínűleg akkor lettek volna a játékosok a legboldogabbak, ha a korongokat kiadják önálló kiegészítőként az első játékhoz: kettőt már mini kiegészítőként (promóként) megjelentettek négy éve, azonban ennél tovább nem jutottak.
A korongokon kívül minden a régi, csak máshogy néz ki: a játékostábla másik oldala is az "üres" változat, amiben mi döntjük el, melyik szín hova kerüljön, azzal a kikötéssel, hogy egy sorban vagy oszlopban sem lehet kétszer ugyanaz. Sajnos nincs a dobozban semmiféle torony vagy tartó a kidobott bonbonoknak, pedig a második Azul óta mindegyikben volt, és jobban szerettem azt használni, mint simán a játék dobozának tetejébe dobálni az elvetett (elfogyasztott?) csokikat.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Érdekes, hogy ahogy az alapjátéknál, úgy itt is csak három csempe-/csokitípus kapott díszítést, ami a fehércsokinál annyira nem zavaró, de a bordó jobban mutatott volna a dobozon is látható arany félkörökkel. Biztosan jó oka volt annak, hogy ezt elhagyták, de nekem hiányzott, pláne egy limitált kiadásnál, amitől azt vártam volna, hogy minden elemében speciálisnak, gyűjtőinek hasson. Arra most is érdemes készülni, hogy a bakelitbonbonok erősen karcolódnak az első pillanattól kezdve, de ez nem von le sokat a játék élvezeti értékéből.
Nem mondom, hogy csalódott vagyok: ez még mindig az az Azul, amit évek óta újra és újra örömmel veszek elő, és örülök a korongok felturbózásának is. Ha az alapváltozat és a Csokoládéműhely dizájnja ugyanannyira tetszik, inkább ezt válaszd, de ha csak egyet lehet, és nagyon a csempék felé húz a szíved, az eredetivel sem jársz rosszul. Aztán reménykedjünk együtt egy korongos kiegészítő megjelenésében...
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
