Az elmúlt napokban látványosan felpörgött a Nap aktivitása, és ennek hatásai már a Földön is érezhetők voltak. Május 13-án az AR4086 jelű napfolt egy X1.2-es erősségű kitörést produkált, amit május 14-én hajnalban az AR4087 folytatott egy M5.3-as, majd egy X2.7-es, végül egy M7.7-es flairel. Ezek a sugarak rövidhullámú rádiózavarokat okoztak világszerte, különösen a nappali oldalon: Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában és Ázsiában is megzavarták a kommunikációs rendszereket.
A jelenség nem szokatlan, de most a mértéke és az egymást követő intenzív kitörések miatt szakértők is felfigyeltek rá. A napkitörésekből érkező sugárzás az atmoszféra alsóbb rétegeit ionizálja, ezzel blokkolva vagy elnyelve a rövidhullámú rádiójeleket, amelyeket például hajózásban, repülésben és rádióamatőr körökben használnak. A mostani X2.7-es flare már komoly kategóriának számít, habár messze van a tavaly októberi X9-es rekordtól.
A szerdai X2.7-es eseményhez ráadásul koronakidobódás (CME) is társult - egy több millió tonnás plazmafelhő, ami jelen esetben nem a Föld, hanem a Mars felé indult. A NASA előrejelzése szerint május 18-án éri el a vörös bolygót, ahol akár sarki fényhez hasonló jelenségeket is kiválthat.
De a helyzet nem marad békés sokáig: az AR4087 nevű napfolt most halad át a Nap Föld felé eső oldalára, és ha hasonló aktivitást mutat, mint az elmúlt napokban, akkor már nem ússzuk meg ennyivel. A NOAA előrejelzése szerint 65% esély van újabb közepes (M-osztályú), és 30% esély erősebb (X-osztályú) kitörésre. Ha ezekhez CME is társul, akkor geomágneses viharokat is kaphatunk a nyakunkba, ami akár sarki fényt is jelenthet az égbolton.
Most még csak a naptevékenység árnyéka vetült ránk, de ha az AR4087 valóban folytatja a sort, akkor napokon belül látványosabb következmények is jöhetnek.
