A PC-s perifériák piacán az egyedi építésű mechanikus billentyűzetek és a lyukacsos egerek lettek az évtized slágerei. A Steelseries az utóbbi kategóriában próbálja most lenyűgözni a gamereket az Aerox család legfrissebb tagjával, ami már az első találkozáskor megpróbálja elbűvölni vásárlóját. Kár lenne letagadni, hogy az Aerox 3 Wireless Gen 2 minden variánsa gyönyörű: a könnyed, átlátszó műanyag borítás ízléses óvatossággal engedi át a szivárvány minden színében tündöklő világítást, ami ugyan nem olyan tolakodóan látványos, mint a Razer fényáradata, de így is tetszetős külsőt kölcsönöz a vezeték nélküli fegyvernek. A fehér kifejezetten pofásan fest, pláne, ha kék-lila megvilágítást állítunk be hozzá, de a rózsaszín és fekete borítás is tökéletesen működik együtt a Steelseries lámpáival.
Abban biztos voltam, hogy bármilyen is lesz az eszköz érzékenysége, akkumulátorideje, súlyozása és egyéb technikai eleme, mindenképpen jól fog kinézni az asztalomon és a kezem alatt Valorant közben. Szerencsére nem csak külsejében erős az Aerox 3 Gen 2, még ha nem is teljesen hibátlan minden területen.
Tárazás
Amikor megvásároljuk és kibontjuk az Aerox 3 Wireless Gen 2-t, a dobozban fogad bennünket maga az egér a kézikönyvvel, egy vastag, minőségi, harisnyázott USB-A - USB-C kábellel, a vezeték nélküli vevőegységgel és egy ahhoz szükséges adapterrel azoknak, akik esetleg nem rendelkeznek USB-C bemenettel számítógépükön. A gyártó mindenre és mindenkire gondolt, ami nekem kapóra jött, mert öregecske alaplapomon nincs natív bemenet a 2,4 GHz-es fejhez (ennek használata mondjuk nem kötelező, lévén Bluetooth és vezetékes kapcsolat is adott).
Az adapter és a kábel munkába állítása után az Aerox 3 azonnal felébredt és világítva állt munkába, de ahhoz, hogy a maximumot hozhassuk ki belőle érdemes letölteni a SteelSeries GG szoftverét.
Itt fontos megjegyezni, hogy a program nem létszükséglet: csak a próba kedvéért egy teljes napon át használtam az egeret a keretrendszer támogatása nélkül és bár így nyilván minden az alapértékekre és randomizált világítási profilra támaszkodott, az Aeroxot használni így is hibátlan élmény volt. A kis apróság nem zargatott óránként, hogy töltsem le a GG-t, sőt, ha magamtól nem ismerném a szoftvercsomagot, vagy nem néztem volna bele a hardverhez tartozó kézikönyvbe, akkor nem is tudnék a létezéséről. Nem tartanék ördögtől valónak egy darab felugró értesítést a keretrendszer fontosságáról, de üdítő élmény volt nem hirdetésekkel verekedni minden alkalommal, ahogy megmozdítottam az új egeremet (hallod, Razer?).
Ettől függetlenül a SteelSeries GG rengeteg hasznos eszközt kínál. A világítási profilokat úgy variálhatjuk, ahogy szeretnénk és akár aktiválhatunk is adott játékokhoz vagy alkalmazásokhoz konfigurált összeállításokat. Ugyanakkor a technikai paraméterek finomhangolása itt az igazán izgalmas részlet. Pontonként finomíthatjuk DPI-t, megadhatjuk, hogy milyen emelési magasságban kapcsolja le magát az érzékelő, aktiválhatunk bizonyos szoftveres segédleteket (Bluetooth és wireless kapcsolati finomhangolás), menedzselhetjük az alacsony fogyasztási opciókat, megadhatjuk az extra gombok (ezekből 3 van + a görgő állapota) szerepeit és 125 Hz-től 4000-ig állíthatjuk a polling rate-et. Az utóbbi lehetőségek nagyon fontosak lesznek azoknak, akik a lehető legjobb érzékelési opciókat szeretnék belőni vállalható akkumulátoridő mellett. Ennek a két tényezőnek a kiegyensúlyozása lesz az egyik legfontosabb feladatunk, ahogy ismerkedünk az aprósággal. Szerencsére ez utóbbi egy nagyon kellemes folyamat.
Könnyű fegyverrel a nehéz súlycsoportban
A SteelSeries Aerox 3 Wireless Gen 2 a maga 68 grammjával nem a legkönnyebb egér saját kategóriájában, de a soványabb társaival ellentétben a súlyelosztása elsőrangú. Abban a pillanatban, hogy asztalt ér az eszköz, érezni fogod azt a fajta megbízhatóságot, amit egy súlyosabb vetélytárs biztosítana, de közben tologatni az Aerox 3-at még mindig pillekönnyű. Ennek a kiépítésnek hála a Steelseries új bajnoka egy készséges kis partner lett lövöldékhez, de közben kiváló élményt garantál akció-RPG-kben, stratégiai játékokban és minden másban is, ahol egy sebes mozgású, de pontos kurzor a segítségünkre lehet. Ebben a kapcsolók is sokat segítenek: mind a két főkapcsoló, mind a mellékes gombok kiváló minőségűek és úgy várnak el komoly nyomóerőt, hogy közben nem fárasztják le a kezeket. Az én ujjaim például kifejezetten érzékenyek azúj egerek kapcsolóira, de egy pillanatnyi feszültséget vagy fájdalmat sem éreztem 100+ óra diablózás után sem. Az anyagminőséget is csak dicsérni tudom, mert bár biztos vagyok benne, hogy idővel össze fogom koszolni ezt a gyönyörű fehér szépséget, de a deresen áttetsző borítás nem izzasztotta meg a tenyerem és nem érződött kifejezetten törékenynek a láthatóan vékony kialakítása ellenére sem.
Az Aerox 3 Wireless Gen 2 egyetlen "gyengesége" az akkumulátorideje. Tisztában vagyok azzal, hogy én a "mennyit ülsz a géped előtt egy nap" spektrum extrém végénél vagyok, de az Aerox 3 egész napos túlélését csak úgy tudtam biztosítani, hogy meg sem közelítettem 1000 feletti polling rate-et és 20 százaléknál aktiváltam az akkumulátorkímélő módot (ez kikapcsolja a fényeket és 125 - 500 közé húzza a rátát). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több napos üzemidőt kár is lenne elvárni egy nagy teljesítményű e-sport perifériától, de ezen a területen lehetne még annyit fejlődni, hogy már csak a nap végén kelljen töltőre raknom a kedvenc egerem. A rágcsáló jelenleg (a kímélő mód közbenjárása nélkül) már délután 5 környékén táplálékért könyörög, ha a hajnali 5-kor kezdődő napom során elkezdem meggyötörni azt és kihasználom minden funkcióját.
Ugyanakkor ez sem választhat el már az Aerox 3 Wirless Gen 2-tól. Egy remek kis gamer eszközről van szó, ami elegáns küllemével, rengeteg beállítási lehetőségével és kiváló használati élményével órák alatt lenyűgözött. Ez a teszt is igazából csak azért készült el ilyen későn, mert nem tudtam elszakítani magam a vele való démonírtástól. Ennél jobb dicséretre pedig talán nincs is szüksége egyik gyártónak sem.
