Az asztrofotózás egy csodálatos hivatás, amit a modern világ egyszerre épít és rombol. Habár a minőségi fotózáshoz egyre könnyebben elérhető műszerek állnak a fényképészek rendelkezésére, a másik oldalon ott a fényszennyezés az égboltunkat ellepő műholdakkal együtt, mindinkább megnehezítve az csillagok szerelmeseinek munkáját. Erre a küzdelemre akart rávilágítani Brendan Larsen, aki két óra alatt 578 fotót készített a Taranaki-hegy feletti égboltól, amiket aztán 45 órán át rétegelt egymásra. Az éjszakai eget körülbelül 1400 műhold útvonala hálózza be a fotón, amelyek megközelítőleg 14450 csíkot hagytak maguk után, hálójukkal szinte teljesen elfedve az égitesteket.
A fotót az Instagramon osztotta meg a rajongóival, és többen is elborzadtak, mennyire elszaporodtak a műholdak az új-zélandi égbolton, és ezzel az egy feltöltésével 15 000 új követőt szerzett az oldalon.
A kép elkészültével azonban még nem ért véget a munkája: számított arra, hogy néhány hozzászóló AI-használattal vádolja meg őt, díjnyertes asztrofotósként pedig készült már AI-generált másolat a képeiből. Emiatt egy folyamatvideót is rögzített külön a fotó keletkezéséről, remélve, hogy az emberek jobban fognak kötődni az alkotásához.
"Az AI generáló szoftverek annyira jól működnek most már, hogy nehéz megkülönböztetni az AI-képeket a valósaktól… Kiváltképp, ha nem ismered a kép születésének helyszínét vagy nem értesz az asztrofényképészethez. Ettől függetlenül nagyon frusztráló."
- nyilatkozta Larsen a Guardiannek.
Szerencsére Larsen posztja inkább kíváncsiságot és elborzadást váltott ki az emberekből. Többen is belekérdeztek a folyamatokba, és a hozzászólók közül sokan inkább a kép technikai hátterére voltak kíváncsiak. De így is akadt egy-két felhasználó, aki AI-t kiáltott, jól szemléltetve azt a jövőt, ami az olyan emberekre vár, mint Larsen - és amiben mi is érintettek vagyunk.
Míg az egyik fronton az égbolt veszíti el a varázsát a technológia miatt, a másikon az AI miatt egyre nehezebb őszinte rácsodálkozással fogadni az interneten elénk gördülő tartalmakat. Egy olyan jövő, amiben már nem merjük elhinni, hogy egy ember tényleg kiült az új-zélandi szabad ég alá pár órára, hogy valami csodálatosat alkosson, legalább olyan nyomasztó, mint egy olyan égbolt, ahol a szatellitek miatt már nem látszódnak a csillagok.
Larsen hisz abban, hogy a folyamat megfékezhető, a fotója is ezért született. Valóban szükséges cselekedni, mert a műholdak nem csupán esztétikai problémát jelentenek: egyes tanulmányok szerint a műholdtevékenységek megváltoztathatják az ózonréteg biokémiai összetételét, az Egyesült Nemzetek Szervezete pedig az asztronómia, az éjszakai sötétség és a földi biztonság megőrzése kapcsán fejezte ki az aggodalmait.
