A Vatikán kultúraminisztériuma különleges eseményt szervezett november közepén, ahol XIV. Leó pápa - a filmtörténet iránt feltűnően lelkes új egyházfő - mesélt arról, miért tartja a mozit az emberi lélek egyik legfontosabb művészeti tükörének. A frissen megválasztott, amerikai születésű pápa előtt olyan nevek ültek a díszteremben, mint Cate Blanchett, Spike Lee, Viggo Mortensen vagy Judd Apatow. A hangulat egyáltalán nem volt hivataloskodó; sokkal inkább olyan volt, mintha a világ egyik legkülönlegesebb filmklubjában gyűltek volna össze.
A pápa hosszasan beszélt arról, hogy a vetítőterem sötétje milyen élesre állítja a néző tekintetét. Hogy ott, abban a csöndben születik meg az a különös érzékenység, ami miatt a film képes újraértelmezni a mindennapokat. Ahogy fogalmazott, a mozi belépőjegy az elképzelhetetlenbe, és bennünk nyit meg kapukat, nem csupán a vásznon.
A beszéd csúcspontja az volt, amikor megnevezte azt a négy filmet, amelyek szerinte a legfontosabbak. A lista egyáltalán nem erőltetett, sem nem modoros; egyszerűen csak jól mutatja, milyen történetek formálták egy olyan ember gondolkodását, aki most a világ egyik legnagyobb közösségéért felel.
Az egyik kiválasztott az Átlagemberek, Robert Redford drámája egy család gyászáról és arról, milyen alattomos módon képes a bűntudat szétmarni a kapcsolatokat. A pápa nem véletlenül emelte ki. Ebben a filmben tényleg minden a felszín alatti rezdülésekről szól, arról, hogyan képes egy fiatal fiú - Timothy Hutton fantasztikus alakításában - önmagát és a világot újra összerakni a testvére halála után. A film fájdalmas és felemelő egyszerre, és a pápa szerint pontosan azt teszi, amit a mozinak tennie kellene: segít megérteni a saját életünket.
A következő A muzsika hangja, amely talán a legklasszikusabb családi film az egész filmtörténetben. Julie Andrews olyan energiát és tisztaságot hozott a szerepébe, amely ritka ajándék a vásznon. A pápa szerint ebben a filmben az a lenyűgöző, hogy a kedvesség nem üres gesztus, hanem valódi erő, amellyel túl lehet élni a történelem legsötétebb időszakait is. A von Trapp család története egyszerre idilli és félelmetes, de leginkább arról szól, hogy a szeretet hogyan képes átvágni a világ legerősebb kerítésein is.
A harmadik film Az élet szép, amely a lehetetlent kísérli meg: reményt találni a holokauszt poklában. Roberto Benigni játéka egyszerre bohókás és gyönyörűen tragikus. A pápa a film kapcsán arról beszélt, hogy az emberi lélek ellenállóképessége néha akkor mutatkozik meg a legélesebben, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy nem maradt semmi, ami megtarthatna bennünket. Benigni története azt a hitet mutatja meg, amely nem vallási tétel, hanem az apai szeretet legemberibb formája.
A lista végére Az élet csodaszép került, Frank Capra örökérvényű klasszikusa arról, mi történne, ha egyszer csak eltűnnénk a világból. A pápa szerint ez a film azért lényeges, mert a modern ember hajlamos elfelejteni, hogy a mindennapi gesztusai mekkora hatással vannak másokra. Jimmy Stewart alakítása nemcsak szomorú és felemelő, hanem valami mélyen emberit is megmutat: hogy néha épp akkor vagyunk a legértékesebbek, amikor leginkább feleslegesnek érezzük magunkat.
A pápa beszédének végén azt mondta, a mozi akkor teszi a dolgát, amikor nem válaszokat ad, hanem lehetőséget a megértésre. Amikor nem prédikál, hanem kinyit egy ajtót, amelyen a néző maga halad át. A négy kiemelt film pontosan ezt képviseli: az emberi tapasztalat legérzékenyebb rétegeit.
XIV. Leó pápa áldása és üzenete végül egyszerű volt, de erős. Azt kívánta, hogy a mozi maradjon olyan hely, ahol a nézők békét, jelentést vagy legalább egy pillanatnyi csodát találnak. És talán pont ez a négy film mutatja meg a legjobban, miért képes erre a művészet immár több mint százharminc éve.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
