A Pókember és Mary Jane Watson kapcsolata évtizedeken át a Marvel egyik legfontosabb érzelmi pillére volt, egy fejlődéstörténet két fiatalról, akik egymást erősítve váltak felnőtté. Ez az ív azonban már rég megtört, és az azóta eltelt időben Peter Parker és MJ szerelmi élete is inkább kapkodó, ideiglenes megoldások sorozatává vált. Most, amikor Mary Jane végre maga mögött hagyta a rajongók által széles körben elutasított Paul-korszakot, a képregények egy új kapcsolat felé terelik, méghozzá Venom és Flash Thompson irányába. Sokak szerint ez azonban pontosan az, amire jelenleg sem az olvasóknak, sem a karakternek nincs szüksége.
A Venom 252. számában Mary Jane és a szimbiótával alkotott új párosa (igen, jelenleg a Marvel új füzeteiben MJ az új Venom) Flash Thompsonnal és más szövetségesekkel együttműködve próbálja kordában tartani a S.C.A.R. szervezetet, miközben Dylan (az eredeti Venom, vagyis Eddie Brock fia) biztonságát is szem előtt tartják. Flash az elmúlt hónapokban megbízható támaszként jelent meg MJ életében, és a közös harcok során egyre szorosabb kapcsolat alakult ki köztük. A történet legutóbbi fordulata egyértelműen egy romantikus irányba mutat, még ha Mary Jane ezt egyelőre próbálja is bagatellizálni.
Narratív szempontból mindez logikus lépésnek tűnhet. A gond inkább az időzítéssel van. Mary Jane karaktere az Amazing Spider-Man 2022-es szériájában komoly sebeket szerzett az olvasók szemében. A Peterrel való szakítás, majd a Paulhoz fűződő kapcsolat sokaknál végleg megtörte az iránta érzett szimpátiát. Bár egyre többen látják be, hogy mindez inkább szerkesztőségi döntések következménye volt, a bizalom még nem épült vissza teljesen.
Éppen ezért MJ Venomként betöltött új szerepe kivételes lehetőséget kínálna a rehabilitációra. A szimbióta révén újra szorosan kapcsolódik a Pókember-mitológiához, miközben végre belülről tapasztalhatja meg a hősi lét súlyát és felelősségét. Ez az út önmagában elég lenne ahhoz, hogy a karakter újra növekedjen, hibázzon, tanuljon, és ismét szerethetővé váljon.
Egy friss romantikus szál azonban könnyen elvonhatja a figyelmet erről a fejlődésről. A veszély nem is Flash személyében rejlik, hanem abban, hogy az olvasók egy része ismét csak azt látja majd, hogy MJ menekül egyik kapcsolatból a másikba, miközben továbbra sem tér vissza Peter Parkerhez. Pedig Mary Jane ennél jóval több, és az elmúlt számok egyik legnagyobb erénye éppen az volt, hogy önálló hősként próbálta megtalálni a helyét.
A túl korán érkező érzelmi bonyodalom könnyen megbillentheti azt a kényes egyensúlyt, amely most kezdett kialakulni MJ és Venom közös útján. A karakternek még időre van szüksége, hogy saját lábra álljon, és bebizonyítsa, nem pusztán egy kapcsolat határozza meg. Ha ez a fejlődés megszakad, az nemcsak Mary Jane-nek, hanem a történet egészének is árthat.
A végső szó természetesen az alkotóké, és Al Ewing eddigi munkái okot adnak némi bizalomra. A kérdés csupán az, hogy a Marvel hagy-e elég teret Mary Jane Watsonnak arra, hogy végre önmagáért legyen érdekes, mielőtt újra valaki párjaként definiálnák.
