Abandoned Films legújabb agymenése megmutatja, milyen lenne, ha a South Park nem animációként, hanem egy 1950-es években forgatott élőszereplős filmként született volna meg. A végeredmény első pillantásra olyan, mintha egy rég elveszett drámai kisvárosi történet tárulna elénk, ahol a hegyek között megbújó település lakói csendes hétköznapjaikat élik. Aztán néhány másodperc múlva minden letér arról az útról, amit egy klasszikus filmtől várnánk.
A videó úgy indul, mintha egy korhű melodrámába csöppennénk, ahol a gyerekek túlságosan jól fésültek, a díszletek túlságosan makulátlanok, a kamera pedig olyan méltóságteljesen pásztáz, mintha egy Oscar-díjas produkció veszi kezdetét. Aztán lassan, de könyörtelenül szivárog be az a fajta groteszk humor és abszurditás, amiért a South Park mindig is hírhedt volt. A karakterek megjelennek a maguk enyhén torz, mégis felismerhető formájukban, és hamar kiderül, hogy ez a film sem tiszteli sem a kor hangulatát, sem a józan észt.
Ahogy az események egyre őrültebb fordulatot vesznek, feltűnik Mr. Garrison, majd megjelenik maga a Sátán, végül pedig Kula bácsi, a karácsonyi kakimanó is belibben a történetbe, ezzel végleg elsodorva minden illúziót arról, hogy ez egy elveszett klasszikus lehetne. A videó "zsenialitása" abban rejlik, ahogy a korabeli filmnyelv és a South Park pimasz világa teljesen összeegyeztethetetlen módon, mégis szórakoztatóan ütközik.
A projekt a retró mozirajongóknak és a South Park veterán híveinek egyaránt kínál valami különösen bizarr élményt. Olyan, mintha a popkultúra két, teljesen eltérő szelete frontális ütközésbe kerülne, és a roncsból egy groteszk, mégis lenyűgözően kreatív látványvilág maradna hátra. Aki szereti az abszurdot, annak bizony ez remek csemege.
