A Sárkányok háza harmadik évadának fináléja minden eddiginél egyértelműbben mutatta meg, milyen irányba tart Rhaenyra Targaryen története. Bár a karakter útja korántsem másolja egy az egyben Daenerysét, a Nerdist elemzése szerint a két Targaryen királynő bukását nagyon hasonló folyamat mozgatja: mindketten egyre inkább elhiszik magukról, hogy nem egyszerűen joguk van uralkodni, hanem valamiféle magasabb rendű küldetés miatt nekik kell megmenteniük a világot.
A harmadik évad elején Rhaenyra még messze állt attól a figurától, akivé a fináléra vált. A második évad jelentős részében mindenáron próbálta elkerülni a nyílt háborút és az ártatlanok lemészárlását, olyannyira, hogy ellenfelei már gyengeségként számoltak a visszafogottságával. Még Daemont is arra kérte Tumbleton megtámadása előtt, hogy ne csináljon szörnyeteget belőle.
A város pusztulása ráadásul nem közvetlenül Rhaenyra műve volt. Daemon a tőle szokatlan visszafogottsággal használta Caraxest, a legsúlyosabb pusztítást pedig végül Ulf okozta. A sorozat mégis feltűnően úgy mutatta be Tumbleton égését, hogy az a Trónok harca Királyvárának pusztulását idézze. A halál előjeleként megjelenő fakó ló, a lángoló várost döbbenten figyelő hűséges katona és a királynő nevében elkövetett kegyetlenségek mind Daenerys utolsó napjaira rímelnek.
A legfontosabb párhuzam azonban nem a sárkánytűzben rejlik. Rhaenyra a fináléra már nem pusztán azért akarja a Vastrónt, mert Viserys őt nevezte meg örökösének. Meggyőződésévé válik, hogy a prófécia miatt neki kell uralkodnia, mert csak ő képes megvédeni Westerost az északról érkező sötétségtől. A Baelor Nagy Szentélyénél tartott beszédében már nyíltan Aegon, Jaehaerys és Viserys örökösének, valamint az emberek védelmezőjének állítja be magát, végül pedig lényegében kiválasztottnak nevezi saját magát. A néző természetesen tudja, hogy az ősi fenyegetés valóban létezik, és Aegon álma sem teljes őrültség. Rhaenyra azonban ezt olyan emberek előtt hirdeti isteni küldetésként, akik semmit sem tudnak a Másokról vagy a Targaryenek titkos próféciájáról. Kívülről nézve egy uralkodó áll előttük, aki azt állítja, hogy az istenek őt választották a világ megmentésére.
Pontosan ezen a ponton válik igazán erőssé a Daenerysszel vont párhuzam. Daenerys sem őrült zsarnokként kezdte történetét. Rabszolgákat szabadított fel, igazságtalanságok ellen harcolt, és sokáig valóban jobb világot akart teremteni. A veszteségek, kudarcok és árulások azonban lassan meggyőzték arról, hogy egyedül ő tudja, mi a helyes, és ha valaki ennek útjában áll, akkor azzal bármit meg lehet tenni.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Rhaenyránál ugyanez a gondolkodás kezd kialakulni. A háborúban elveszített emberek, a folyamatos kudarcok, a csalódások és a hatalomért vívott küzdelem egyre inkább abba az irányba lökik, hogy saját akaratát már ne egyszerű politikai célnak, hanem erkölcsi szükségszerűségnek tekintse.
Ez pedig sokkal veszélyesebb annál, mintha egyszerűen kegyetlenné válna. Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő az egyetlen ember, aki képes megmenteni mindenkit, akkor előbb-utóbb szinte bármilyen tettet igazolhat azzal, hogy azt a nagyobb jó érdekében követte el. Daenerys végül pontosan ide jutott el, amikor a már legyőzött Királyvárt is felégette, majd arról beszélt, hogy az egész világot felszabadítja.
Rhaenyra még nincs ezen a ponton, és a sorozat egyelőre nem is ugyanazt a történetet meséli el vele. A harmadik évad fináléja azonban egyértelműen megmutatta, hogy a hatalomért folytatott háború lassan felemészti azt a nőt, aki valaha még saját életét is hajlandó volt kockára tenni azért, hogy elkerülje a vérontást. A legijesztőbb pedig nem az, hogy Rhaenyra szörnyeteggé akar válni, hanem éppen az, hogy közben egyre biztosabb benne: mindent Westeros megmentéséért tesz.
