Ahogy minden évben, úgy idén is március 15. előtt adták át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, amelyeket Sulyok Tamás köztársasági elnök adott át a kitüntetetteknek. A névsor ezúttal is bőven adott témát a közéletnek, hiszen a díjazottak között több olyan ismert művész és közéleti szereplő is feltűnt, akik az elmúlt években látványosan jó viszonyt ápoltak a jelenlegi hatalommal vagy legalábbis rendszeresen jelentek meg a kormányhoz köthető nyilvános térben.
A legtöbb figyelmet minden bizonnyal Pataky Attila és Nemcsák Károly Kossuth-díja kapta. Az Edda frontembere a hivatalos indoklás szerint kivételesen értékes pályafutása, a rendszerváltozás körüli szerepvállalása és töretlen népszerűsége miatt részesült az elismerésben. Pataky az utóbbi időszakban nemcsak zenei, hanem politikai-közéleti megszólalásaival is gyakran a figyelem középpontjába került, így az ő díjazása sokak szemében túlmutatott a puszta életműelismerésen.
Hasonlóan erős visszhangot válthat ki Nemcsák Károly kitüntetése is. A József Attila Színház igazgatója régóta ismert szereplője a kormányközeli kulturális térnek, és az elmúlt években több olyan eseményen is feltűnt, amely egyértelműen a Fidesz holdudvarához tartozik. Az ő esetében is a kivételesen értékes művészi pályafutás és a népszerűség került a hivatalos indoklás középpontjába.
A Kossuth-nagydíjat Melocco Miklós szobrászművész kapta, aki szintén nem számít távoli figurának a rendszer szimbolikus világától. A neve az utóbbi években több, a kormánypárti kulturális-politikai térhez köthető ügyben felbukkant, így az ő díjazása sem tekinthető teljesen váratlannak. Kossuth-nagydíjban részesült a százéves Kurtág György is, akinek elismerése jóval kevésbé tűnik politikailag értelmezhetőnek, inkább a magyar klasszikus zene egyik legfontosabb élő alakjának kijáró, nehezen vitatható gesztusnak.
A Kossuth-díjasok között ott van Lackfi János is, akinek személye önmagában is figyelmet érdemel, hiszen édesanyja, Mezey Katalin tagja a díjról döntő bizottságnak. Díjat kapott Rúzsa Magdi is, akinek pályafutása vitathatatlanul sikeres, de aki az utóbbi években szintén jó kapcsolatot ápolt a kormánnyal. Kossuth-díjban részesült továbbá Csupó Gábor, Robert Lantos, Gáspár Tibor, Fischl Mónika, Gyöngyösi Levente, Kisfaludy András, Szurcsik József és Tóth Erzsébet is, míg megosztott díjat kapott Pál István Szalonna és zenekara.
A Széchenyi-díjak mezőnye valamivel vegyesebb képet mutat, de ott is akadtak erősen politikailag értelmezhető nevek. Kitüntetést kapott például Trócsányi László volt EP-képviselő is, akinek neve az utóbbi időszakban az Alkotmánybíróság elnöki posztjával kapcsolatban is felmerült. Ugyanakkor a tudományos és szakmai területek elismert szereplői közül is többen díjban részesültek, köztük Krausz Ferenc, Kukorelli István, Komjáth Péter, Vida Tivadar és Zaránd Gergely Attila.
Az idei díjazottak névsora így megint egyszerre mesél a magyar kulturális és tudományos élet valódi teljesítményeiről, valamint arról is, hogyan működik ma az állami elismerések szimbolikus politikája. Mert hiába akadnak a listán vitathatatlan tekintélyek és nehezen támadható életművek, a nyilvánosság figyelme mégis rendre azokra a nevekhez tapad, amelyek mögött nemcsak szakmai, hanem politikai közelséget is sejteni lehet.
