2024 februárjában a Szukits Kiadó szomorú hírrel fogadta a Star Wars rajongókat: bejelentették, 17 év után megszüntetik a messzi-messzi galaxisban játszódó könyvek és képregények kiadását. A hír hallatán sokan a szívükhöz kaptak, ám a Szukits előtt is volt élet ilyen téren (a Szegedi kiadó a negyedik hazai vállalat volt már a Kozmosz, a Valhalla és a LAP-ICS után, mely megjelentetett felnőtt olvasóknak szánt Csillagok háborúja regényeket), és minimum remélhető volt, hogy utána is lesz. Bő fél év hiátus után be is futott a Maxim és bejelentették, átveszik a stafétát.
Kiadványaik ráadásul a gyűjtők igényeit is szem előtt tartják: amellett, hogy a Szukits megkezdett és félbehagyott sorozatait is folytatták, a formátum is teljes mértékben megegyezik a korábbi kiadványokkal. Mind a puha, mind a keményfedeles regények és képregények ugyanazzal a külcsínnel érkeznek, mint ahogy a Szukitstól közel két évtizeden át megszokhattuk, így még a polcunk rendezgetésén sem kell törnünk a fejünket, tökéletesen passzolnak a Maxim kötetei a korábbiakhoz. Nincs ez másként a jelen írásom tárgyát képező képregénnyel, a Köztársaság fénykora: Az Erő egyensúlya című képregény esetében sem. De miről is szól ez a kötet pontosan?
A Lucasfilm még 2021-ben indította útjára ambiciózus kiadási projektjét, A Köztársaság fénykorát (The High Republic), mely egy teljesen új, korábban egyik idővonalon sem feltérképezett része a Star Wars kronológiának. A szerteágazó, mégis összekapcsolt történetet könyvekben, képregényekben és rádiójátékokban mesélik el, a cselekményt pedig három nagy fázisra osztották. Ezek közül az első még teljes egészében a Szukits gondozásában jelent meg magyarul, ez a Baljós árnyak eseményei előtt kétszáz évvel veszi fel a fonalat, és azt követhetjük benne, amint a Köztársaság és a Jedi Rend egy különös új fenyegetéssel, a nihillel veszi fel a harcot, mely egy rablókból és fosztogatókból álló csürhe, ám vezetőjük, Marchion Ro igazán veszélyesség teszi őket. Egy különleges technológia révén képesek a hiperutazás egy nagyon saját formájára, ráadásul a birtokukban van egy különös, shrii ka raynek nevezett lény, mely Erő-használók életenergiájával táplálkozik és egy olyan erős zavart hoz létre, hogy a jedik többsége gyakorlatilag tehetetlenné dermed a közelségében, saját, Erővel való kapcsolatukat fordítja ellenük.
Noha az első fázis egyfajta cliffhangerrel, a nihil egy meglehetősen fontos győzelmével ér véget, ez a történet csak a harmadikban folytatódik, a második pedig még visszább merészkedik az idővonalon, további 150 évet. Ebből a fázisból megismerhetjük Marchion Ro családjának, valamint szörnyeinek eredetét, és azokat az eseményeket, melyek végül a nihil felemelkedését eredményezték. Ami a regényeket és a fázishoz tartozó rádiójátékot illeti, a Szukits ezeket is kiadta magyarul, az ide tartozó, a fantasztikus Cavan Scott és Charles Soule által jegyzett képregények viszont már nem kerültek sorra, ezek kiadását végül a Maxim valósította meg. Erről, illetve ezen sorozat első kötetéről írom ezeket a sorokat.
A történet középpontjában egy Vildar Mac nevű kiffar jedi áll, aki a Jedhára érkezik, hogy egy kis nyugalomban legyen része és megpróbáljon újra rátalálni Erővel való kapcsolatára, mely egy fontos gyermekkori traumája által okozott sebek feltépése miatt kissé megkopott. A korábban a Zsivány Egyesben látott bolygó ebben a korban a különböző, Erőben hívő vallások fellegvára, itt ülésezik a Konvokációnak nevezett intézmény is, mely a galaxis nagy, az Erőhöz kötődő egyházainak tanácskozó szerve. Ez a környezet és alapkoncepció fantasztikus világépítésnek enged teret, hiszen a jediken kívül további békés Erő-használó csoportokat is megismerhetünk, például a Tund varázslóit, akik tüzet képesek létrehozni.
Vildarnak viszont itt sincs nyugta, hamarosan ugyanis egy nyomozás közepén találja magát, miután a Konvokáció különböző tagjainak székhelyeiről az Erőhöz köthető relikviák kezdenek eltűnni. A lopások egyik fő gyanúsítottja egy Tey Sirrek nevű fickó, aki korábban a whillek őreinél, a város egyik szent templomának védelmezőinél szolgált. Közéjük tartozott Baze Malbus és Chirrut Imwe is a Zsivány Egyesben, Tey révén pedig betekintést nyerhetünk ezen csoport tevékenységébe is egy olyan korszakban, mikor Jedhaváros még virágzott. Tey önmagában is egy nagyon szerethető figura, akinek a szándékai egyáltalán nem ártók, de valahogy mindig rosszkor van rossz helyen és emiatt bajba keveredik. A Vildarral való személyiségi különbségeik, és az ebből fakadó szóváltások jellemzően rendkívül szórakoztatóak, de ez ugyanígy elmondható a Matty nevű twi'lek padavanról, aki a jedik oldaláról segít a kiffart a nyomozásban. Egy cserfes, extrovertált lányról van szó, aki nagyon lelkes küldetése irányt, miközben Vildar a háta közepére nem kívánja ezt az egész helyzetet.
A konfliktus fő forrását viszont valójában a Nyitott Kéz Útja nevű szervezet szítja, mely talán kevésbé nyilvánvaló lehet azon olvasók számára, akik nem olvasták a fázishoz tartozó A megtévesztés útja című regényt. Az Út az egyik legfontosabb antagonista ebben az időszakban. Egy olyan szektáról van szó, melynek tagjai úgy hiszik, az Erő bárminemű használata olyan manipuláció, mely felbecsülhetetlen következményekkel járhat a galaxis más részein, amolyan pillangóhatásra emlékeztető módon. Mindez természetesen badarság, vezetőjük, az Anya viszont felhergelte követőit azzal, hogy félelmet és haragot ébresztett bennük az Erő-használók, különösen a jedik irányába, akik olyan hatalommal rendelkeznek, amit az átlagember nem ért.
Az Út és követőik végül hatalmas káoszt okoznak a Jedhán, ám ez a kötet gyakorlatilag a tetőpontnál ér véget, a harc csak a következő, sokatmondóan Harc az Erőért címet viselő második kötetben folytatódik. Mivel ez a történet 150 évvel a korábbi A Köztársaság fénykora sztorik előtt játszódik, ráadásul legnagyobb részt teljesen új karakterekkel operál, így előzetes tudás nélkül is bátran bele lehet vágni. Az egyetlen hátránya, mint a legtöbb, ehhez a kiadási projekthez tartozó történet esetében, hogy lehetnek részletek, melyek a fázishoz tartozó regények, elsősorban a fentebb említett A megtévesztés útja, valamint a Kataklizma és A Jedha ostroma ismerete nélkül kissé zavarosak lehetnek, ezeken átlendülve egy önállóan is teljes mértékben értelmezhető és élvezhető kötetről van szó. A karakterek hamar hozzánőnek az emberhez, interakcióik rendkívül szórakoztatóak, a világépítés pedig az egyik legerősebb nem csak A Köztársaság fénykora, de általánosságban véve is a kánon összes képregénye közül. Mindezt pedig Ario Anindito rajzai jelenítik meg az egyébként kifogástalan minőségű kiadvány lapjain, aki a modern Star Wars képregények egyik, ha nem a legjobb művésze, nekem legalábbis mindenképp a személyes kedvenceim közé tartozik.
Így hát, ha szeretnél valami ténylegesen újszerűt olvasni a messzi-messzi galaxis világából, melyhez nincs szükség arra, hogy egy teljes enciklopédia legyen a fejedben a Star Wars galaxisáról, nagyon jó szívvel tudom ajánlani ezt a sorozatot, akár első Csillagok háborúja olvasmánynak is.