Lee Cronin nem finomkodik azzal, mennyire más irányba viszi az új A múmia-filmet, mint amit a legtöbben első reflexből várnának. A rendező az SFX magazinnak arról beszélt, hogy kifejezetten az izgatta, hogy ezúttal nem turisták rohangálnak Kairó környékén egy ősi átok nyomában, hanem a történet sokkal közelebb húzza a rettegést a nézőhöz. Cronin szerint a múmiás horror nem attól működik, hogy kötelezően Egyiptomban játszódik, hanem attól, hogy a veszély hirtelen betör a hétköznapi, otthoni térbe. Ezt egy elég egyszerű képpel magyarázta: nem az erdőben látott pók a legijesztőbb, hanem az, amelyik ott van az arcod mellett az ágyban.
Ez alapján az új A múmia tényleg nem a Brendan Fraser-féle kalandfilmes vonalat akarja újramelegíteni, hanem egy jóval zártabb, családibb és nyugtalanítóbb horrort épít. A történet középpontjában egy újságíró és a felesége áll, akiknek a lánya nyomtalanul eltűnik a sivatagban, majd nyolc évvel később váratlanul visszatér. Csakhogy a hazatérés természetesen nem örömteli csoda, hanem valami nagyon rossz kezdete. A film hivatalos ismertetői és az eddigi előzetesek alapján Cronin most inkább a Pet Sematary-féle beteg családi rémálmok és a saját Evil Dead Rise-os, otthonba zárt brutalitása felé közelít, nem a klasszikus sírrablós-romantikus vonal felé.
A rendező egyébként azt is világossá tette, hogy nem csak helyszínváltásról van szó, hanem tudatos új mitológiaépítésről is. Úgy fogalmazott, hogy kifejezetten új legendát akart kitalálni, és ezért kereste azt az utat, amelyen keresztül a múmiás horror kiléphet a megszokott keretek közül. Szerinte semmi nem indokolja, hogy egy ilyen történet örökre "turisták Kairóban" típusú sémába legyen bezárva. Ez önmagában elég merész mondat, mert A múmia brand egyik legerősebb vizuális öröksége pont az egyiptomi egzotikum, a sírok, a sivatag és az elveszett régiségek világa. Cronin viszont láthatóan azt gondolja, hogy a figurában több van ennél.
Ettől még persze nem dob ki mindent az ablakon. A rendező szerint a film továbbra is több helyszínen játszódik, lesz benne sivatag, piramis és nagyobb léptékű látvány is, vagyis nem egyetlen házba zárt kamaradarab készül. Inkább arról van szó, hogy a hangsúly átbillen a személyesebb, családi horror felé. Ez amúgy logikus irány Cronintól, mert az Evil Dead Rise és a The Hole in the Ground is pontosan azt mutatta meg, hogy ő leginkább akkor van elemében, amikor a családi közegben megbújó sötétséget kezdi el szépen, fokozatosan szétkenni a vásznon.
Az új A múmia április 16-án érkezik a mozikba, és ha Cronin tényleg meg tudja oldani, hogy a klasszikus szörnyet egyszerre tartsa meg ismerősnek és húzza át egy jóval intimebb, otthonba költöző horrorba, akkor ebből könnyen lehet az a fajta újragondolás, ami elsőre eretnekségnek hangzik, a végén mégis működik. Mert a múmiafilmek eddig többnyire arról szóltak, hogy az ember rossz helyen nyit ki valamit. Cronin verziója viszont inkább arról szólhat, hogy a rossz dolog most már magától jön be az ajtón.
