A japán kultúra rendkívül sokrétű különleges és sokrétű, legyen szó történelméről, gasztronómiájáról, képzőművészetéről vagy bármely más aspektusáról. Vannak viszont olyan részei is, amelyek elsőre elég meghökkentőek lehetnek, ezek egy jelentős része pedig a szexualitáshoz, vagy még inkább az erotikához kötődik. Egy nagyon tiszteletteljes, szinte már szorongva udvarias közösségről beszélünk, mely bizony sajnos magával hordozhatja bizonyos dolgok magukba fojtását, mely különös fantáziákat eredményezhet.
Ezekre jó példa lehet a hentai, tehát az animék, mangák vagy akár videójátékok olyan változata, mely pornográf elemeket tartalmaz. Ezekben, lévén, hogy animációról van szó, amiben bármi lehet, gyakorlatilag tényleg bármi elő is fordul, amit csak el tudtok képzelni, egy nagy gyakorisággal megjelenő téma viszont az, mikor az aktusban valamilyen polip, vagy polipszerű lény csápjai is részt vesznek. Ez az elképzelés viszont elsősorban nem a modern japán vívmánya, sokkal régebbre, még a császár hatalmának visszaállítása előttre, az Edo-korszakba tehető ennek a megjelenése.
A japán mondakörökben létezik egy legenda, mely egy Tamatori nevű szegény gyöngyhalászlányról szól, aki férjhez megy egy klán sarjához, Fujiwara no Fuhitóhoz, aki azzal foglalatoskodik, hogy egy a tenger sárkányistene, Ryujin által ellopott igazgyöngyöt visszaszerezzen. Tamatori megtalálja a gyöngyöt és felvágja egyik mellét, hogy abban rejtse azt el, így könnyebben tudjon úszni, ám a visszaúton belehal sérülésébe.
Vélhetően ez a történet ihlette meg a Kacusika Hoszukai nevű festőt, aki elkészítette A halász feleségének álma című fametszetét, amelyen egy gyöngyhalásznő látható félreérthetetlen helyzetben rögtön két polippal. A kép egyébként még Picassót is megihlette, aki 1903-ban elkészítette saját változatát. Mélyen gyökerezik hát ennek a bizarr műfajnak az eredete, ezek a képek mind előfutárainak tekinthetők, nem sokkal később pedig, a huszadik században már rendszeresen előforduló tematikává vált a különböző hentai alkotásokban.
Szóltam, hogy teljesen felesleges, de legalább legközelebb, amikor egy haverotok valami ilyesmit néz (hiszen ti nyilván nem), akkor elmondhatjátok neki, hogy valójában a történelem egy bizarr darabkájának modern projekciójára polírozza éppen a bohócot.
