Ma már inkább abszurdnak hangzik, de Hollywoodban volt idő, amikor a rajzfilmtehenek tőgye valóságos közellenségnek számított. Az amerikai filmipar korai cenzorai annyira problémásnak tartották ezt az anatómiai részletet, hogy a harmincas évek elején gyakorlatilag hadjáratot indítottak ellene, és hosszú évekre eltüntették a rajzfilmekből. A történet egyik legismertebb áldozata Clarabelle lett, a korai Disney-univerzum tehene, aki Minnie egér barátnőjeként és időnként Goofy párjaként is feltűnt a rövidfilmekben.
Clarabelle eleinte még teljesen állatszerű figuraként működött. Négy lábon járt, nem beszélt, nyakában kolomp lógott, és a készítők előszeretettel használták a tőgyét vizuális poénokhoz. Később azonban, ahogy egyre emberibb karakterré alakult, felegyenesedett, emberszerű kezeket kapott, és a klasszikus antropomorf rajzfilmfigura lett belőle. A tőgy viszont maradt, ez pedig egyre több prűd nézőnél és cenzornál verte ki a biztosítékot.
A felháborodás logikája ma már egészen szürreálisnak hat. A kifogások szerint egy emberszerű női karakter esetében a tőgy már túlságosan hasonlított a női mellre, ráadásul a tehén anatómiájából adódóan a lábai között helyezkedett el, ami szerintük összezavarhatta a gyerekeket. Az sem segített, hogy az animátorok kifejezetten rájátszottak a mozgására, és visszatérő gegforrásként kezelték. Ami a készítőknek egyszerű, bohókás rajzfilmes túlzás volt, az a korabeli erkölcsvédők szemében már botrányosnak számított.
A harmincas évek elejére az amerikai filmiparban egyre szigorúbban húzták meg, mit szabad megmutatni a vásznon, és mit nem. Ebben a közegben 1931-ben a nagy hollywoodi stúdiókat tömörítő iparági szervezet lényegében kimondta, hogy elég volt a rajzfilmtehenek féktelen tőgymutogatásából. A korabeli beszámolók szerint a döntés után a jövőben a tehenek tőgye vagy egészen kicsi, vagy teljesen láthatatlan kellett legyen a rajzfilmekben. Magyarul: a rajzolt tehén többé nem nézhetett ki úgy, mint egy tehén.
Pedig a cenzorok reakcióját részben tényleg az táplálta, hogy néhány korai Disney-rövidfilm ma is egyértelműen úgy hat, mintha néha kikacsintana a felnőtt nézőkre. Az 1930-as The Shindig egyik jelenetében például Clarabelle épp olvas valamit, majd amikor megérkezik valaki, zavartan elrejti a könyvet, gyorsan felkap egy szoknyát és egy kalapot, és úgy indul el. A poén már önmagában is azt sugallja, hogy addig meztelenül ült otthon, a könyv címe pedig Three Weeks, ami egy akkoriban erotikusnak és erkölcstelennek tartott regény volt. Nem nehéz megérteni, miért kezdtek idegesen fészkelődni a korabeli erkölcsvédők.
A tiltás után a stúdiók gyorsan alkalmazkodtak. Az emberszerű tehénfigurákra szoknyát vagy kötényt adtak, az állatszerűen ábrázolt teheneket pedig egyszerűen tőgy nélkül rajzolták meg. Ez a furcsa gyakorlat majdnem egy évtizeden át tartott, és annyira megszokottá vált, hogy sokáig senki sem kérdőjelezte meg komolyabban.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Végül nem egy rajzfilm, hanem egy élőszereplős családi film segített megtörni ezt a nevetséges szabályt. A Little Men 1940-es feldolgozásában fontos jelenet lett volna a tehénfejés, csakhogy a cenzorok miatt úgy kellett összevágni a jelenetet, hogy a nézők lehetőleg véletlenül se lássanak tiltott tőgyet. Az eredmény annyira ügyetlen és zavaró lett, hogy már a közönség és a kritika is hangosan jelezte, mennyire abszurd ez az egész.
A következő évben meg is szűnt a tiltás, a Disney pedig nem aprózta el az ünneplést. Az Old MacDonald Duck című Donald kacsa-epizód már kifejezetten a tehénfejésre épített, és olyan jeleneteket is bevállalt, amelyekben Donald a kispriccelő tejjel próbál eltalálni egy idegesítő legyet. Vagyis amit pár évvel korábban még erkölcsi veszélyként kezeltek, abból rövid időn belül újra teljesen nyílt rajzfilmes poén lett.
Az egész történet azért különösen szép, mert tökéletesen megmutatja, mennyire komolyan tud venni egy korszak valami teljesen nevetséges dolgot. A harmincas évek Amerikájában a rajzfilmtehén tőgye évekre kulturális problémává nőtte ki magát, miközben ma ez inkább csak azt bizonyítja, hogy a cenzúra néha nemcsak szigorú, hanem egészen elképesztően ostoba is tud lenni.
