Kevés hollywoodi legenda él olyan makacsul, mint az, hogy a Sony ötévente gyorsan összedob egy új Pókember-filmet, különben Peter Parker szépen hazahálóhintázik a Marvelhez (vagyis a Disney-hez). A sztori azért is vonzó lehet, mert egyetlen mondatban megmagyarázza a furcsa mellékvágányokat, a kapkodó rebootokat és azt is, miért születhetett meg egy olyan hamvába holt próbálkozás, mint a Madame Web. Csakhogy a valóság (ahogy az ilyen szerződéses ügyeknél lenni szokott) nem ennyire egyszerű, és a lényeg nem az, hogy "kell-e öt éven belül film", hanem az, hogy milyen feltételek mellett számít a jog "kihasználtnak", mikor indul újra az óra, és milyen helyzetben nyílhatna meg egy olyan kiskapu, ami tényleg azonnal masszívan fájna a Sonynak.
Az alaphelyzetet ma már mindenki fújja: a Sonyé a Pókember filmes joga, ezért ők döntik el, ki játssza, milyen film készül, és kihez kerül a mozis kassza oroszlánrésze. A Disney pedig hiába építette fel a Marvel Moziverzumot globális popkulturális dominanciává, Pókembert nem tudja csak úgy "visszavenni", mert ez nem olyan egyszerű ügy, mint amikor a Fox megvásárlásával egyszerre visszapakolták az X-Ment és a Fantasztikus Négyest a nagy közös dobozba. Itt külön szerződés és külön jogviszony él, ráadásul olyan apró betűs záradékokkal, amelyek pont arra készültek, hogy a jog ne tudjon csak úgy elpárologni a tulajdonos kezéből.
5 év és 9 hónap
Amit a közbeszéd "öt év kilenc hónapos szabályként" emleget, az valójában egy kiszivárgott (2011-es, később többször módosított) szerződéses logikából lehet ismerős. Ennek lényege tényleg az, hogy a jog megtartásához folyamatos "használat" kell, de a részletek kétfelé válnak: nem csak az számít, hogy mikor jön ki a következő film, hanem az is, hogy mikor indul el ténylegesen a következő produkció, és a határidők eltérhetnek attól függően, milyen ütemben szállít a stúdió. A Forbes egy korábbi, a szerződés konkrét mondataira építő összefoglalója például arról ír, hogy a kikötés a bemutatók közötti 5 év 9 hónapos korlátot említi, és azt is, hogy ha a Sony nyolc éven belül három filmet hoz ki, kedvezőbb hosszabbítást kaphat. Ugyanezt a képet erősítik a kiszivárgott részleteket évek óta rágó iparági fórumok is, amelyek rendre megkülönböztetik a "gyártás megkezdése" és a "bemutató" köré húzott határidőket.
Itt jön az első, rajongói vitákban rendszeresen félreértett kérdés:
mi számít Pókember-filmnek?
A hétköznapi logika azt mondaná, hogy csak a Peter Parker-főszereplésű, számozott mozifilmek. A szerződéses gyakorlat viszont inkább azt sugallja, hogy a Pókemberhez kapcsolódó, moziba szánt nagyjátékfilm "használatnak" minősülhet, ami épp elég ahhoz, hogy a Sony ne üljön tétlenül a jogon, miközben a piacnak szállít. Ez a gondolat az, ami utólag sok mindent új megvilágításba helyezhet: a Venom-filmeket, az animációs Pókverzumot, és igen, a megosztó spin-offokat is. Ezek mind-mind számítanak szerződéses szempontból, vagyis a képzeletbeli 5 év, 9 hónapos stopper újraindul minden, a Sony gyártásában készülő, "Pókember nélküli" spin-off filmmel, a Sony animációs mozijaival és az MCU-s Pókember-filmekkel is. Nagyon úgy fest tehát a helyzet, hogy a jogot fenn kell tartani, de ez egyáltalán nem nehéz feladat, a stúdió pedig több vasat tart a tűzben, hogy ne egyetlen projekt csússzon el úgy, hogy azzal kockára teszi a teljes aranybányát. Mert mondanom sem kell, a Pókember-jogok folyamatos pénznyomdának bizonyulnak. Igazából önmagában csak az MCU-s filmek elegek lennének a szerződéses feltételek teljesítéséhez (2017-ben, 2019-ben és 2021-ben jelent meg az eddigi három epizód, a negyedik pedig idén jön), de a Sony fejesei teljesen őrültek lennének csak erre korlátozni egy ilyen jól jövedelmező brandet.
A második nagy félreértés az MCU-s Pókember helyzete körül alakult ki. A rajongói fejben ezek Marvel-filmek, mert Kevin Feige neve és a Marvel Studios logója ott van a csomagoláson. Jogilag viszont a lényeg az, hogy a Pókember mozifilmjeinek jogtulajdonosa továbbra is a Sony, és a közös megállapodás nem azt jelenti, hogy a Disney átvette a kulcsokat, hanem azt, hogy megosztották a karakter használatát és a kreatív irányt, miközben mindenki a saját üzleti érdeke szerint számol. A Marvel.com hivatalos filmoldala például teljesen egyértelműen a Brand New Dayt a Marvel Studios-os korszak részeként, de a Sonyval együtt élő franchise-ágként pozicionálja.
És akkor a harmadik kérdés, ami mostanra különösen aktuális: mit csinál a Sony 2026-2027-ben, és mennyire tűnik úgy, hogy bármiféle "visszaszállás" reális lenne? Röviden: semennyire. Hosszabban: a Sony olyan menetrendet rakott le az asztalra, ami pont azt üzeni, hogy nem egyetlen, ingatag lábon áll a Pókember-portfólió, hanem egyszerre több fronton tartják életben. A Spider-Man: Brand New Day 2026. július 31-én érkezik, hivatalosan is ezen a dátumon szerepel a Marvel saját oldalán, a projektet Destin Daniel Cretton rendezi Tom Holland főszereplésével. Ha ebből csak annyit szűrsz le, hogy "jön a negyedik Holland-film", már akkor is megvan a lényeg: egy ekkora mozis megjelenés önmagában is stabil jelzés a jog "aktív használatára", és pontosan az a fajta zászlóshajó, amelyre üzletileg és kommunikációsan is rá lehet húzni mindent.
A Sony három fronton is építkezik
A Brand New Day alcím ráadásul nem csak marketinges fogás, hanem nagyon tudatos üzenet a Nincs hazaút fináléja után. A világ elfelejtette Peter Parkert, a Tony Stark-féle háttér és a Bosszúállókhoz kötött komfortzóna megszűnt, marad a klasszikus alapfelállás, vagyis egy srác, egy maszk, egy bűnös város, meg a következmények, amelyekkel végre nem multiverzum-szinten kell megbirkózni. Hogy ebből pontosan mennyi lesz valóban "utcai" Pókember, mennyi kapcsolódik a Disney+ környékén futó történetszálakhoz, és mennyire áll bele a film egy új, hosszabb távú ívbe, az még a pletykák terepe, de a lényegi állítás ettől még stabil. Ez az a film, amelyik egyszerre szolgálja ki a rajongói vágyat egy földközelibb falmászóra, és szolgálja ki a Sony üzleti érdekeit is azzal, hogy nagy, látványos, biztosra vett eseményként újra felrajzolja a franchise középvonalát.
A másik front a televízió, ahol a Sony (pontosabban az Amazon MGM-mel közösen) 2026 tavaszának végén küldi pályára a Spider-Noirt Nicolas Cage főszereplésével. A sorozat május 25-én indul MGM+-on, és május 27-én globálisan megérkezik Prime Videóra is, ráadásul a szokványos színes változat mellett a noir hagyományhoz passzoló fekete-fehér verzióval együtt. Itt nem is feltétlenül az a legérdekesebb, hogy mennyire lesz jó a sorozat (ez majd kiderül), hanem az, hogy a Sony láthatóan nem egyetlen nagy mozis dobásban gondolkodik, hanem olyan ökoszisztémában, ahol a márka több platformon is jelen van. És ha van valami, ami egy licenc körüli bizonytalanságot a gyakorlatban csökkent, az pontosan ez: folyamatos gyártási és forgalmazási aktivitás, több lábon álló jelenlét, többféle közönségkapu.
A harmadik ág pedig az animáció, ami a Pókverzum óta különösen fontos, mert a Sony itt tényleg talált egy saját hangot, amit a piac és a szakma is díjazott. A Spider-Man: Beyond the Spider-Verse jelenleg 2027. június 18-ra van ütemezve, és a hírek szerint a kreatív csapat pont azért engedte el a gyors megjelenést, hogy ne kompromisszumos lezárás szülessen. A Sony az animációt sem engedi el, és ez nem csak rajongói szempontból jó hír. Üzletileg ez egy másik, önállóan is nagy durranásra képes Pókember-vonal, ami akkor is meg tudja tartani a lendületet, ha az élőszereplős front miatt valamiért lassabban mozogna az egész brand.
Ha eddig úgy hangzott, hogy "akkor a Disney miért nem csinál valamit", itt jön a csavar: a Disney nagyon is csinál valamit, csak nem azon a pályán, ahol a rajongók a legjobban szeretnék látni. Miközben a mozis jogok a Sonynál vannak, a Pókemberhez kötődő termékek világa (játékok, ruhák, fogyasztási cikkek) a Disney számára brutális aranybánya lehet, és a mainstream pénzügyi sajtó is rendre kiemeli, hogy a mozis siker a merchandise-ban csapódik le igazán. Magyarul a két cég furcsa együttélése azért működőképes, mert mindkettő talál benne olyan bevételi és márkaépítési csatornát, amit nem akar csak azért felrúgni, hogy a másiknak rossz legyen. Ez a se veled, se nélküled dinamika az oka annak is, hogy a 2019-es majdnem-szakítás után végül mégis visszataláltak egymáshoz. Egyetlen dolog számít igazán, a matek.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Van még egy kiskapu
Tulajdonképpen egyetlen kérdés maradt: van-e olyan kiskapu, ami tényleg egy csapásra visszaadhatná Pókembert a Marvelnek? Elméletben igen, de nem úgy, ahogy a rajongók általában szeretik azt elképzelni. A leggyakrabban emlegetett opció nem az, hogy jaj, a Sony kihagy egy premiert, letelik a korábban emlegetett 5 év és 9 hónap, és a Marvel automatikusan visszakap mindent, hanem az, ha maga a Sony Pictures olyan tulajdonosi helyzetbe kerül, ami aktivál egy tulajdonosváltásra (change of control) érzékeny szerződéses logikát. Ennek a gondolatnak a lényegét az iparági elemzések is úgy írják le, hogy a jogok nem feltétlenül vihetők át automatikusan egy új vevőhöz, tehát egy stúdiófelvásárlás nem garantálja, hogy az új tulajdonos "megveszi Pókembert is". A gyakorlatban viszont ez nem egy Disney-varázslat, amit elő lehet húzni a fiókból, hanem egy ritka piaci forgatókönyv: ahhoz, hogy ez reális legyen, a Sony Picturesnek eladásra kellene kerülnie, és annak a jogi következményeit is túl kellene élniük a feleknek. Magyarul ha egy iparági óriás, mondjuk a Netflix vagy az Apple megveszi az egész Sony Picturest, akkor nem kapja meg a stúdióval együtt a Pókember jogokat, és ebben a kivételes esetben ezek bizony tényleg visszakerülnek a Marvelhez (és a Disney-hez). Ilyen azonban nincs még csak kilátásban sem, sőt a mostani hírek inkább arról szólnak, hogy a Sony épp a saját Pókember-univerzumát akarja újraszervezni és rebootolni, mert ők is érzik, hogy a spin-off vonal minőségi és pénzügyi hullámzása hosszú távon nem tartható fenn ugyanazzal a képlettel.
És itt érünk vissza a kiinduló kérdéshez: igaz-e, hogy a Sonynak ötévente muszáj új Pókember-filmet csinálnia? A jó válasz a gyakorlatban leginkább az, hogy a Sony nem azért gyárt, mert fél, hogy öt év után elveszíti a jogokat, hanem mert a szerződés logikája a folyamatos használatra ösztönöz, a kiszivárgott részletek pedig többféle határidőt emlegetnek (gyártás és bemutató), ráadásul kedvezményekkel, ha sűrűn szállítanak új produkciókat, akkor nagyobb (egyes források szerint akár 7 éves) is lehetne a hiátus. A stúdió viszont pénzt szeretne keresni, így bolond lenne 7 teljes évet várni egy újabb próbálkozásra. A még jobb válasz pedig az, hogy a 2026-2027-es menetrend alapján nem is látszik olyan pont a horizonton, ahol ez a kérdés valós veszéllyé válna, fel sem merül, hogy belátható időn belül eljussunk oda, hogy 5 év és 9 hónap eltelik bármilyen Pókember vonatkozású, mozgóképes Sony produkció nélkül. A Brand New Day konkrét dátummal van ott a megjelenési naptárban, a Spider-Noir a streamingfronton hoz új színt és vesz célba új nézői csoportot, a Beyond the Spider-Verse pedig az animációban tartja fenn azt a presztízst, amit a Sony saját jogon, Marvel Studios nélkül is képes volt felépíteni. Sőt, elvileg már készül egy új, Venomra fókuszáló animációs film is.
A legironikusabb az egészben, hogy a rajongók vágyának Pókember "hazatérése" kapcsán van egy mellékhatása. Mintha azt feltételeznénk, hogy csak egyetlen, központosított kézben lehet jó Pókember-történetet csinálni. Pedig az elmúlt évek pont azt bizonyították, hogy a karakter akkor működik igazán, ha több alkotói nézőpont feszül neki egyszerre. A Marvel fegyelme és világépítése megadta Tom Holland Pókemberének a globális színpadot, a Sony kísérletező kedve pedig megadta a Pókverzumnak azt a formanyelvi pimaszságot, amitől ma már nemcsak "jó animációs mellékág", hanem konkrétan hivatkozási pont a műfajban.
Összességében tehát ha bárki is abban reménykedik, hogy a Sony belustul, és ezért több mint 5 év és 9 hónap telik el két Pókember vonatkozási filmes produkció gyártása vagy megjelenése között, akkor el kell, hogy keserítsem őt, ez nem a multiverzum végtelen világainak azon realitása, ahol tényleges lehetőségként felmerülhet. Sőt, az elmúlt 10 évben csak 2020 és 2025 volt olyan esztendő, amikor egyetlen Pókemberhez köthető mozifilm sem jelent meg - ráadásul a 2020-as év csak a pandémia miatt kialakult csúszások miatt lett üres. Az sincs itt a kanyarban, hogy a Sony Pictures eladósorba kerüljön, így érdemben számítani arra, hogy Póki ténylegesen hazatér filmes fronton a Marvelhez abszolút felesleges.
