Daniel Kraus neve nem teljesen ismeretlen sem a könyv-, sem pedig a filmrajongók számára. Az amerikai író Guillermo del Toro alkotótársa, akivel olyan projekteken dolgoztak együtt, mint az Oscar-díjas A víz érintése, vagy a Netflix nagy sikerű animációs sorozata, a Trollvadászok. Az utóbbi előbb regény formájában jelent meg, mielőtt a streamingszolgáltató lecsapott rá, hogy adaptálja. Magyar nyelven sajnos ennél több könyve nem is található meg a boltok polcain, de a héten mozikba kerülő Bálnahullás új lendületet adhat a szerző hazai népszerűségének.
A történet főhőse, Jay Gardiner egy nagyon veszélyes merülésre vállalkozik, hogy felhozza a tenger fenekéről az öngyilkos apja maradványait. Mitt Gardiner sosem volt épp mintaapa: keményen bánt a fiával, aki ezért nagyon fiatal korában elmenekül otthonról, és bár a többi családtagjával tartotta a kapcsolatot, akkor sem látogatta meg az apját, amikor az már az életéért küzdött a rákkal.
Jay mardosó bűntudattal, de mindenre elszántan ölt búvárruhát, ám a csontok keresése közben egy szerencsétlen baleset következtében egy ámbráscet gyomrában végzi.
Az oxigénkészlete rendkívül limitált, így mihamarabb ki kell találnia, hogyan vágja ki magát a szorult helyzetből, ehhez pedig szüksége lesz mindarra, amit Mitt tanított neki.
Daniel Kraus regénye egészen különleges egyvelege a tudományos-fantasztikumnak, a testhorrornak és a coming-of-age műfajnak. A fejezetek rövidek és folyamatosan fenntartják a feszültséget, így az oldalak rendkívül gyorsan peregnek az ember kezében.
A fejezetek "címe" mindig az oxigénpalack épp aktuális nyomását mutatja, 3000 PSI-ről visszafelé számolva 0-ra. Ez ad egy olyan lüktetést a sztorinak, ami miatt szinte képtelenség abbahagyni az olvasást.
Önmagában azonban ez rövid lenne, így gyakran az "évszámos fejezetek" szakítják meg a történet folyását. Ezeken az oldalakon visszarepülünk a múltba, hogy megismerjük Jay fiatalkorát, illetve egyre több derül ki az apjával való kapcsolatának gyökereiről is. Ez a szál azonban nem lineáris, hanem ide-oda ugrálunk az időben, ahogy a túlélésért harcoló Jaynek bevillannak az emlékképek. A végén pedig azt a kérdést is fel kell tennie magának, hogy az apja valóban annyira rossz ember volt-e, mint ahogy ő gondolja, vagy azoknak volt igaza, akik hősként tisztelték Mittet?
A tengeri élővilág és az ámbráscet belsejének leírása rendkívül részletes, és többnyire tudományosan is megalapozott, de a szerző a köszönetnyilvánítás-szekcióban azért megjegyzi, hogy előfordulhatnak tévedések, mivel valójában ő is laikus a témában. Ettől függetlenül számtalan érdekes információt tudhatunk meg a bálnákkal és a búvárkodással kapcsolatban, miközben a gyomrunk is alaposan felfordulhat a gyomortartalmak gusztustalan és véres leírásától. Arról nem is beszélve, hogy Jay milyen embert próbáló tortúrán megy keresztül, amelyben a lelkén ejtett sebek ugyan beforrnak, a teste viszont rendesen megsínyli a mélyben töltött egy órát.
A Bálnahullás pszichedelikus utazásnak sem utolsó, hiszen ahogy Jay egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül és nincs kivel kommunikálnia, úgy kezd el egyre furcsábban viselkedni. Gondolatban beszélget a bálnával, beszélget a halott apjával, érzékeli a körülötte történő eseményeket a vízben. Nagyon különleges, befordulós élmény, ami rávilágít arra, hogy a dolgok sokszor nem úgy vannak, ahogy elsőre látjuk őket. Néha érdemes egy lépést hátrálni, és onnan, új szemszögből szemlélni bizonyos helyzeteket, azok ugyanis teljesen más megvilágításba kerülhetnek. Ez segít megérteni önmagunkat, segít megérteni a körülöttünk zajló világot, és ha végre nem a saját magunk alkotta buborékból nézünk az eseményekre, akkor hivatalosan is elindultunk a felnőtté válás rögös útján.
A regény az Agave Kiadó gondozásában jelent meg magyar nyelven, a film érkezésének alkalmából pedig újra kapható, immár filmes borítóval is. Ha szívesen olvasnál még könyvekről, akkor ajánljuk figyelmedbe a Kutya csillagképről, illetve a Carrie-ről készült hasonló bemutatót is.
