Riri Williams, vagyis Ironheart, avagy a magyar fordításban Vasszív kevesebb mint 10 éve bukkant fel a Marvel Comics kiadványaiban, tehát egy viszonylag új szuperhősről van szó. Egy tini szuperhősről, kinek már debütálásakor is izzott a levegő, mivel a Marvel sikeresen belelavírozta magát egy kisebb botrányba. Sikerült ugyanis az akkor épp újrainduló Invincible Iron Man képregénysorozat első lapszámának borítóján úgy ábrázolni a sztori szerint mindösszesen csak 15 éves Ririt, hogy az a kritikák szerint erősen túlszexualizálta a kislány kinézetét. Ezt a borítót végül kukázták, és bár Ironheart később saját, dedikált képregénysorozatot is kapott, sosem tudott olyan népszerű karakter lenni, mint mondjuk az új Pókember, Miles Morales.
Ennek ellenére a Marvel filmes világában, az MCU-ban már a Fekete Párduc 2-ben úgy döntöttek, hogy ideje berántani az ő karakterét is. Maradjunk annyiban, hogy nem sok vizet zavart a moziban, cseppet sem lennék meglepődve, ha egyesek el is felejtették volna időközben azt, hogy szerepelt a filmben. A Marvel Studios viszont nem feledkezett el erről, és saját tévésorozatot gyártottak neki. Magát a szériát még 2020 decemberében jelentették be, és a végeredményt nézve le sem lehetne tagadni, hogy ez a Marvel tévés gyártásának azon időszaka volt még, mikor a mennyiség fontosabb hívószó volt a minőségnél. A stúdió 2023 végén döntött csak úgy, hogy az általuk kitalált recept nem működik, és a klasszikus megoldásokat kell elővenni, több évadosra tervezett tévésorozatokat érdemes gyártani, nem pedig annyi rövidebb, egy szezonos minisorozatot kitolni a gyártósorról, amennyit csak lehetséges. Azt nyilván nem fogjuk megtudni, hogy az évadzáró a most taglalt háttér miatt lett-e olyan, amilyen, mindenesetre a Vasszív sorozat teljesen világosan előrevetíti a második szezont, még úgy is, hogy ennek elkészültére nem sok esély van. A Marvel annyira a sztratoszférából tett erre a sorozatra, olyan mértékben engedte el majdnem a teljes marketinget, hogy nehéz nem azt érezni, csak túl akartak lenni a bemutatón, aztán elfelejteni az egészet. Később kitérünk rá részletesebben is, hogy ez miért akkora gond, de most kezdjük az alapokkal.
Az ismételten Dominique Thorne által alakított Riri Williams évek óta az MIT padjait koptatja, de a nagy áttörés csak nem jön el, körülötte pedig a türelem egyre inkább fogy. Ez vezet odáig, hogy egyszerűen kidobják a tanintézményből, ő pedig a páncéljával együtt átteszi a székhelyét Chicagóba. Az első három rész nem segít sokat abban, hogy megkedveljük őt, pedig eléggé próbálkozik a sorozat, van itt mind: gyász a múltból, nehéz háttér, megpróbáltatások, mindezek mellé viszont a karakter kapott egy olyan hatalmas arcot, ami a tech milliárdos Tony Starknak remekül állt, de egy, a széria szerint még csak 19 éves, az egyetemről éppen kivágott tinihez nem igazán passzol. Közben a kvázi főgonoszt, Hoodot, avagy Csuklyát is megismerhetjük. Anthony Ramos karaktere kellően rejtélyes, az általa összeverbuvált bűnbanda tagjai viszont korántsem tekinthetőek emlékezetesnek. Hozzájuk csatlakozik ilyen-olyan módon Riri is, akinek egy egészen különleges mesterséges intelligencia lesz a társa a kalandokban.
És ezen a ponton már elkezd érezhetővé válni, hogy a Vasszív egész egyszerűen túl sok dologról akar mesélni egyszerre. Ott van Riri tragikus múltja és megküzdése a jelennel, az AI-vonal, Csuklya háttere, a mágia és a technológia fúziója, Alden Ehrenreich karaktere, kinek múltja egészen az MCU első filmjéig, a Vasemberig nyúlik vissza, és mindezek tetejébe még behozzák az összképbe Riri pánikrohamait is. Mondanunk sem kell, hogy ennyi témával lehetetlen úgy foglalkozni, hogy mindössze hat epizód áll az írók rendelkezésére, ezek fele el is ment a felvezetésre.
Pontosan ezért a lezárás borzasztóan kapkódos lesz, és hiába kapunk meg egy olyan ezer éve várt vendégszereplőt, akinek érkezését már több sorozat kapcsán is megjósolták, és most végre ténylegesen megmutatták őt, csak csepegtetni lehetett belőle bármit is. Így egész behozatala az MCU-ba egy hatalmas kihagyott ziccernek érződik, hiszen erősen meglepő lenne, ha a Vasszív folytatást érdemelhetne, a most nyitva hagyott kérdésekre pedig jó eséllyel sosem fogunk választ kapni. Nagyobb összegben mernék rá fogadni, hogy egyébként ehhez a sorozathoz kapcsolódott volna a tervezett Strange Academy széria is, de azt végül törölte tervei közül a Marvel, pedig ott például remekül ki lehetett volna bontani az egyik legjobb mellékszereplőt, a varázsolni is képes Zelma Stantont. Nos, ebből sem lesz a világon semmi.
Tényleg nem tudom, miben reménykedett a Marvel. Azt gondolták, megéri úgy lezárni ezt a sorozatot, hogy igazából több kérdést dobnak be, mint amennyit megválaszoltak, és valamilyen csoda folytán abban bíznának, hogy a nézői számok alapján meg lehet győzni a stúdió Excel-mágusait egy második évad leforgatásáról? Aligha. A most bemutatott nagy gonoszt egy teljesen másik projektben bontják majd ki jobban? Doctor Doom elviszi a hátán a következő két nagy Bosszúállók filmet, oda nem feltétlenül kellene ő is. A Vision Quest minisorozat megint a tech vonalra erősít rá, ott ugyebár Ultront fogják visszahozni. Csak a kezeimet tudom széttárni, és nem értem, miért nem inkább egy kerek egészként kezelték ezt a sztorit, ezt a sorozatot, ezt az évadot. Különösen úgy, hogy elég nagy listát lehet már írni abból, mennyi stáblistás jelenet nem futott ki sehová az MCU-ban, és jó eséllyel már soha nem is fog.
Nem lennék különösebben meglepve, ha a Marvel illetékesei is hasonlóan pilláztak volna, amikor eléjük tolták az elvileg már több mint egy éve teljesen készre vágott Vasszív sorozatot, mint én az előbb taglaltak miatt. És itt jön be az, hogy bár erős köpködést kapott a rivális Warner a Batgirl törlése miatt, van az a pont, ahol és amikor egy stúdiónak le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat, és leírni egy projektet veszteségként. Félreértés ne essék, a Vasszív nem bődületesen rossz, csak épp már az az erős közepes szintet sem tudja hozni, aminek sajnos az utóbbi időben örülnünk kell, ha Marvel produkcióról van szó - nyilván kivételek mindig vannak, tud most is maradandót alkotni a banda, csak épp nagyon ritkán sikerül nekik.
A Vasszív legnagyobb tanulsága az, hogy nem kell kötelező jelleggel minden Marvel-hősnek saját filmet vagy tévésorozatot adni. Illetve talán az is, hogy nem elég a producerek között bedobni Ryan Cooglert, ha érezhető, hogy valójában nem sok köze volt a munkálatokhoz. Ez nem is csoda, ő le van foglalva minden bizonnyal olyan projektekkel Marvel fronton, mint az Eyes of Wakanda animációs minisorozat, vagy a tervezett Fekete Párduc 3.
Az pedig, hogy a Vasszív nem egy jó sorozat, elsősorban nem simán a Marvel szegénységi bizonyítványa, hanem egy újabb és nagyon markáns indoklása arra, hogy a 2023 végi váltás egy jó, helyes döntés volt. Fel akarták újra találni a sorozatgyártást, nem sikerült. Annak viszont idő kell, hogy beérjenek az újabb próbálkozások, és az a munkamódszer, amelyben már ismét a klasszikus iskolát követik. És amiben vannak például az egyes sorozatoknak kijelölt showrunnerei, akik nélkül nem is értem, hogy gondolták a minőségi tartalomgyártást. Ez olykor összejött, kaptunk VandaVíziót és Lokit, de azért na... nem véletlenül találták ki ezt anno nagyon okos emberek, hogyan is kell csinálni.
