Kétféle The Last of Us tévéshow megy a Maxon. Az egyik egy fantasztikus történet egy kislányról, aki elveszít mindent és kétségbeesetten keresi a helyét egy kegyetlen világban. A másik pedig egy szinte tökéletes videójáték adaptációja, ami a forrásművel kontrasztban sok szempontból idegennek hat.
A The Last of Us második évadának fináléja igyekszik egy tökéletes zárszót találni az Part II felezővonalánál, amiből láthatóan elég sok lehetett volna, de a készítők úgy határoztak, hogy egy egyértelmű cliffhangernél vágják el. Sokat beszélgettünk arról, hogy a sorozat követi-e majd a játék narratív felépítését - ahogy ezt valószínűleg a Craig Mazinék is tették -, és én még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez volt a legjobb megoldás. Elmondom miért. Amíg a játékban pár óra után kifizetődnek azok a súlyos pillanatok, amiket kénytelenek vagyunk átélni, addig a sorozatban most minimum egy évet kell várnunk rá, hogy bizonyos döntések következményeket szüljenek, egyes motivációk világossá váljanak vagy narratív lyukak betömődjenek.
A sorozat akkor a legerősebb, amikor hagyja a csodálatos karaktereit lélegezni, az előző heti flashback erre nagyon jó példa, amiben Pedro Pascal és Bella Ramsey csodálatosan komplex képet festettek Ellie és Joel kapcsolatáról, a készítők pedig hagytak minket ülni a szívszorító drámában. Az évadzáró első felében kapunk még ezekből a kijózanító pillanatokból, de aztán olyan sebességre vált az epizód, hogy nem marad időnk feldolgozni az eseményeket.
Az epizód visszaránt minket a közvetlenül Nora megölése utáni pillanatokba, Ellie-n látszik, hogy megviseli a dolog és felmerül benne, hogy egyáltalán jogos volt-e, amit tett. Ő már nem az a lány, aki egykor Joel karjaiba omlott David megölése után, inkább már attól ijed meg, hogy mennyire könnyű volt kioltani egy életet. Ellie végül elmondja Dinának, hogy Abby miért is ölte meg Joelt, de ezzel nem igazán tud mit kezdeni a sorozat, vagy éppen csak megőrzi a következő évadra.
Jesse, bár nem sokkal idősebb a lányoknál, mégis felnőtt tud maradni ebben az érzelmileg megterhelő helyzetben, amit Young Mazino hibátlan játéka tesz az epizód legerősebb jeleneteivé. Jesse alázatos, intelligens hozzáállása egy új érzelmi réteget hoz ebbe a konfliktusba és teszi valódivá azt a "szerelmi" háromszöget, amibe belekényszerítették. Az első félidő szinte hibátlan, Mazino és Ramsey kettősének közös jelenetei még egyértelműbbé teszik, hogy valójában melyikük a valódi "védelmező" és Jesse-vel kontrasztban Ellie még inkább tűnik egy dühös gyereknek, mint annak a megtört lánynak, akit csak a bosszú a hajt.
Az epizód második fele mintha elveszítené önmagát, gyors vágásokkal ugrálunk a WLF és a Szerafiták háborújának képei és Ellie között, ezért nincs is ideje leülepedni ezeknek a pillanatoknak. A legfájóbb ezek közül Owen és Mel halála, ami még így is elég traumatikus, de a sorozat készítői úgy döntöttek, hogy megkegyelmeznek Ellie-nek. A lány itt valójában véletlen öli meg a terhes Melt is, elvéve Ellie karakterétől azt az egyértelmű morális mélypontot, ahova a játékban leért. Az eredetiben itt van egy érzelmi fordulópont, amikor a befogadóban átkattan valami és hirtelen először néz valóban kritikus szemmel Ellie-re. Mel könyörgése, hogy mentsék meg a gyerekét, Ellie bénult rémülete, ahogy csak ül a késével, miközben a lány és a meg nem született gyermeke is meghal érzelmileg továbbra is hatásos, de Ellie karakterét egy egészen más irányba tolja.
Miután a csapat visszatér a színházba Tommy igyekszik megnyugtatni a megtört Ellie-t, aki végül úgy látszik elfogadja, hogy vissza kell térniük Jacksonba és el kell engednie a bosszút. Ám ekkor megérkezik Abby és a sorozat visszaránt minket a brutális valóságába, ahol az erőszak óhatatlanul is erőszakot szül. Abby gondolkodás nélkül lövi fejbe Jesset, Tommy kiszolgáltatottan fekszik a padlón, az évad utolsó pillanataiban pedig Ellie próbál először felelősséget vállalni a tetteiért, hogy elodázza azok következményeit.
"Én életben hagytalak. És te elpazaroltad."
- mondja Abby, majd a képernyő elsötétül, lövés dördül.
Ha játszottál a játékkal, tudod, hogy mi történik ezután, de az ilyen kaliberű spoilerektől most inkább tartózkodnék, amellett, hogy a sorozat változtatásai miatt egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy játszódik le ez a jelenet, ahogy a Part II-ben.
Az epizód zárása mindenki számára egyértelművé teszi, hogy mi vár ránk a harmadik évadban. Ugyanez, csak Abby szemszögéből. A játékban ez borzasztóan hatásos volt és szeretném azt gondolni, hogy a sorozat nézői is ugyanolyan hitetlenkedéssel fogadták, mint én, amikor rájöttem, hogy most annak az embernek a bőrébe kell bújnom, akit eddig könyörtelenül üldöztem. Nem tökéletes ez a lezárás, de nem is igazán lehet az, hiszen amíg az első rész egy szép kerek történet, addig a második sokkal összetettebb és nincs egy olyan természetes nyugvópontja, ami legalább valamennyire kényelmessé teszi a várakozást a folytatásra.
Ma este 18:00-tól a Fun With Geeks YouTube csatornáján tartunk egy évadkibeszélőt, amiben Csirke, Kaci, Julcsi és én veszünk részt és igyekszünk minden oldalról megvizsgálni a The Last of Us második évadát. Gyertek, csatlakozzatok ti is!
