Mindig izgalmas látni amikor egy beskatyulázott színész fogja magát és nekilendül a komfortzónájának határa felé. Van, amikor ez jól sül el, ott van például Matthew McConaughey, akinek sikerült romkom szépfiúból filozofikus detektívvé avanzsálnia, vagy Keanu Reeves, aki képes volt utált színészből közkedveltté válni. Valami hasonlón megy keresztül az Euphoria HBO sorozattal a rivaldafénybe került Sydney Sweeney is, aki a Reddit Marylin Monroejából igyekszik Oscar-csalogató színésznővé válni.
A Christy című film Christy Martin amerikai boxoló életét dolgozza fel, aki többek között azzal vált Amerika kedvencévé a kilencvenes években, hogy felemelte a női boxot a széles körben elismert sportágak közé. Ő volt az első női boxoló, aki felkerült a Sports Illustrated magazin címlapjára, és bekerült a boxolók dicsőségcsarnokába. Azonban Christy Martin történetének szerves része az edzője és későbbi férje, aki amellett, hogy segítette őt feljutni a sportág csúcsára, évtizedeken keresztül kihasználta és bántalmazta őt fizikailag és mentálisan is.
Ennek a nagyon komplex életútnak a feldolgozására törekszik a Christy is, amire azt tudom mondani, hogy sikerült, bár nem kiütéses győzelemről nincs szó.
A film cselekménye 1989-ben veszi fel a fonalat, amikor még leánykori nevén Christy Salters (Sydney Sweeney) egy erősember versenyen először lép ringbe, és itt meg is ijedtem egy kicsit, mert nagyon arcba vágott a 80-as évek nosztalgiája mind a zeneválasztással, mind a kor popkultúrális utalásaival. Szerencsére ebből a film később visszavesz és nema a 80-as évek best of szülinapi üdvözlőkártyája marad, hanem hihetővé válik, hogy a szereplőinknek ez az évtized a saját valóságuk. Miután sikeresen vette a kihívást, megérkezünk a lappangó igazi konfliktushoz, miszerint Ő titokban leszbikus. Ez azért kifejezetten problémás számára, mert a mélyen konzervatív Nyugat-Virginiában született, ahol még az évtizedhez képest is különösen tabu volt a homoszexualitás.
Miután felfedezték a tehetségét, Christyt összekötötték Jim Martin boxedzővel (Ben Foster), aki először a trénere, majd kényelemből a férje lesz, és innentől kezdve végigkövetjük a boxoló karrierjének legfontosabb pillanatait. A legtöbb életrajzi filmmel ellentétben, a Christynek sikerül nem egy válogatáskazettává alakulnia, hanem úgy mutatja be a valódi történéseket, hogy egy koherens történet bontakozik ki belőle.
A film első felében Christy Martin felemelkedését láthatjuk, gyorsan is pörögnek az események, de nem fél megállni időnként venni egy mély levegőt a kritikus részeknél. Emiatt nem érződik úgy, mintha egy Wikipédia szócikk felolvasása történne, ténylegesen betekintést nyerhetünk Christy belső vívódásaiba és személyes konfliktusaiba, így az is megismerheti és megkedvelheti őt, aki korábban még nem is hallott róla.
Ahogyan a boxoló lépeget előre azon a bizonyos létrán, egyre inkább előtérbe került a film fő kérdése, miszerint
"mennyit áldoznál fel magadból a sikerért?"
Christy feladja a saját identitását és eltűri azt, hogy Jim Martin egyre durvábban abuzálja és kihasználja őt. Ez a szál kifejezetten erősre sikerült, kezdve azzal, hogy Ben Foster nagyon jól alakítja a tenyérbemászó, manipulatív edzőt, aki pont annyira finoman adagolja a vadállat bántalmazó szerepet, hogy még elhidd neki egy pillanatra, hogy csak jót akar.
Furcsa lehet, hogy a címszereplőt játszó Sydney Sweeneyről még nem sok szót ejtettem, de ez azért van, mert én sem vagyok benne biztos, hogyan értékelem a jelenlétét. Hiszen egyszerre sikerült hoznia az eredeti Christy Martin energiáit, fontos pillanatokban átadta azt, amit éreznem kellett, de túl gyakran lecsúszott róla a maszk. Egyik pillanatban Christy volt, másikban Sydney. Kifejezetten kellemetlen volt azt látni, hogy a felvett nyugat-virginiai tájszólását néha használta, néha pedig nem. Volt, hogy életre kelt a valódi személy, máskor pedig már vártam, hogy valaki leszólítsa őt, hogy "Sydney készíthetünk egy szelfit?"
Rossz ezt mondanom, de Sydney Sweeney nem a legerősebb része ennek a filmnek, mert nagyon érződik, hogy ez egy elképesztően fontos projekt számára. Ez pedig az egész filmre elmondható, hiszen akármennyire ki tud dobni néha az élményből a színészi játék, az egész film atmoszférája olyannyira erős, hogy nem tud teljesen hiteltelenné válni számomra.
Ez leginkább a rendezésnek köszönhető, mert nagyon jól adagolja a cselekményt. Az erős pillanatokat kiemeli, a kevésbé ütőseket pedig szépen elsimítja, hiszen mindennek ellenére nagyon finoman mesélte el Christy Martin életének fő ütközőpontjait, és szépen húzta végig a saját identitásából származó konfliktust az egész sztorin. A film a második felére kicsit leül, bár ez már azt a részt dolgozza fel a sportoló életéből, amikor már túl volt a karrierjének a csúcsán, és sorra követték egymást a mélypontok. Kicsit vontatottá is válik, azonban a végére olyannyira katartikussá válik, hogy valójában elégedetten távoztam a teremből.
A Christy egy nem mindennapi életút jól elmesélt története, amin érződik, hogy minden résztvevőnek egy szerelemprojekt volt. Azonban mégis azt kell mondanom, hogy látatlanban nem keltette fel az érdeklődésem, ami az itthon eléggé ismeretlen témájának és a megosztó színésznőnek is köszönhető, ez pedig rányomhatja a bélyegét a film fogadtatására, amiért kár, mert egy érdekes betekintést nyújtott egy kevésbé ismerős világba.
Talán pont ez lesz a legnagyobb probléma az egészben. Ahogyan Christy Martin is felvett egy szerepet egész életében, úgy Sydney Sweeney is el van átkozva a státuszával, amit most megpróbált - és néha még sikerült is - levetkőzni, végül viszont ránehezedett, és nem engedte lélegezni őt ebben a szárnypróbálgatásban.
