Lassan nem telik el év anélkül, hogy ne kapnánk egy újabb feldolgozást Charles Dickens 1843-ban Karácsonyi ének címen megjelent kisregényéből. Volt már itt fekete komédia Bill Murray-vel; televíziós film Patrick Stewarttal; animációs film, amelyet Robert Zemeckis rendezett és Jim Carrey volt a főszereplője; zenés vígjáték Will Ferrell és Ryan Reynolds főszereplésével, és a listát még bőven lehetne folytatni. A legújabb adaptációt Ti West készítette, aki eddig olyan horrorokban utazott, mint az X vagy a Pearl - így nem véletlen a sötétebb hangulat -, Johnny Depp számára pedig ebben a filmben adatott meg, hogy a hosszúra nyúló számkivetettség után visszatérjen Hollywoodba.
A sztori
Ebenezer Scrooge sikeres üzletember, és a zsebei ugyan tele vannak, de a szíve teljesen üres. Még karácsony napján is dolgozik, sőt, az alkalmazottjától is elvárja hogy megjelenjen, nem hajlandó adakozni, de még egy "Boldog karácsonyt!" sem hagyja el a száját soha. Miután az üzlettársa meghal, felkeresi őt a múlt, a jelen és a jövő karácsony szelleme, hogy megmutassák neki, milyen jövő vár rá, a rokonaira és a közvetlen környezetére, ha nem változtat a viselkedésén és nem próbál meg jobb ember lenni.
A pozitívumok
A látványvilág valami egészen eszméletlenre sikerült, a viktoriánus London ködös és havas utcáit élményszámba megy nézni, és meg nem mondaná az ember, hogy a Paramount mindössze 38 millió dollárt költött az egész filmre. A díszletek és a kosztümök is roppant részletesek, a zene semmi extra, de hozzá tud adni a horrorisztikus hangulathoz.
Ez az a fajta "családi horror" lett, ami éppen azon a határon mozog, hogy egyes gyerekeknek már csak simán "spooky", másoknak viszont egy életre szóló traumát okoz, ha túl korán nézik meg. Pedig alapvetően nem egy igazán rémisztő film, csak nem mindegy, hogy kinek hol van az ingerküszöbe. Mert ugyan van egy-két visszafogottabb jump scare, és összességében jól áll a sötétebb hangulat Scrooge történetének, nem egy olyan horrorra kell számítani, amitől az átlagember telerakja a pelust.
A film egy sor sztárt vonultat fel, akik kivétel nélkül hozzák a kötelezőt. Rupert Grint, Ian McKellen, Daisy Ridley, Sam Claflin és még sokan mások tűnnek fel a filmben, és ugyan senki nem nyújt kiemelkedőt, de így is elégedettek lehetünk a teljesítményükkel. És akkor ott van Johnny Depp, a film igazi sztárja. Aki nem rossz. Bár nem is igazán jó...
A negatívumok
Deppnek megvannak a maga szép, szentimentális pillanatai ezzel a szereppel, és bár a fizimiskáját is kiválóan átalakították - úgy, hogy szinte rá se lehessen ismerni, mint ahogy korábban már párszor -, ez még kevés. Az idétlen vihorászása egy idő után frusztrálóvá válik, a burleszk humor erőltetése pedig ebben a formában nagyon nem áll jól ennek a karakternek (bár ezek számát Depp átlagához képest még így is visszafogták).
Ráadásul a lezáró jelenetekig nem érződik az a lassú átváltozás, amin Scrooge átmegy a szellemek látogatásának hatására, inkább olyan, mintha egyik pillanatról a másikra átváltozna gonoszból jóvá.
A film helyenként iszonyatosan demagóg tud lenni, és bár örökérvényű, hasznos üzeneteket közvetít, eléggé szájbarágósan teszi, ami elvesz az értékéből. Egy rövid monológ formájában valaki elmondja nekünk a nagy tanulságot, majd kezdjünk vele, amit akarunk, már mennek is tovább a történések. Nem teljesen jó a ritmus, és a túlnyújtott játékidőből is lehetett volna faragni egy pár percet.
A verdikt
Végsősoron az Ebenezer teljesen korrekt Karácsonyi ének-feldolgozás, se több, se kevesebb. A horrorosabb megközelítés jól áll a történetnek, a settinget nagyon eltalálták, a színészi munka okés, de a film meg sem próbál újat mondani, így ha már láttunk legalább egy adaptációt Charles Dickens klasszikusából, akkor nagy meglepetések nem érhetnek. Gyerekeknek túl félelmetes, rutinos felnőtteknek nem eléggé, szóval érdemes jó alaposan megszűrni, hogy kivel nézzük meg.
Az Ebenezer 2026. november 12-től látható a magyar mozikban szinkronnal vagy eredeti nyelven.
