Teljesen vakon mentem bele A Hét Királyság lovagjába, nem olvastam a Ser Duncan és Egg kalandjait taglaló történeteket, csak annyit tudtam, hogy ez valahogy nagyon más lesz, mint az a Trónok harca, amit én ismerek. Ezt a kritikát is szűz szemmel írom nektek, mert végül úgy döntöttem, hogy nem olvasok utána a The Hedge Knightnak, vagyis A kóbor lovagnak, mert a legtöbben valószínűleg szintén nem ismerik az eredetit.
Egy kis kontextust azért szeretnék adni, legalább annyit, amennyi nekem is volt. Ser Dunk és Egg története nagyjából 70-80 évvel a Sárkányok háza történései után játszódik, amikor még mindig az - immáron szomorúan sárkánytalan - Targeryenek uralkodnak Westerosban, de még 100 évvel a Trónok harca előtt vagyunk, tehát ismerősök felbukkanására sem érdemes számítani. És őszintén szólva nem is hiányoznak, A Hét Királyság lovagjának egyik legnagyobb vonzereje az, hogy nagyon szűkre veszi a fókuszt és - Martinhoz képest - kevés karaktert mozgat, akiknek ilyen rövid idő alatt is van lehetősége lélegezni egy kicsit.
A sorozat teljes első évada valójában arról szól, hogy hogyan is lesz az apró, törékeny és elveszett gyerekből Westeros legszelídebb óriásának fegyverhordozója. Mármint relatíve szelíd, mert továbbra is Martin fejében és a sárban-szarban dagonyázó fantasy-középkorban vagyunk, csak éppen annyira bezoomolva, hogy foltokban már látszik az az emberi jóság és naivitás, ami a Trónok harcában körülbelül másfél percnyi képernyőidőt feltételezne egy karakternek.
És gyerekek, ez csodálatosan működik.
Westeros brutális kegyetlensége a Trónok harcában egy alapvetés volt, amire minden lépésnél számítottunk és a benne élő emberek pedig ehhez alkalmazkodva kevés olyan erénnyel voltak felvértezve, amit ma annak tartunk. A Hét Királyság lovagja viszont Westerost csak sötét, véres háttérnek használja, amivel kontrasztban világítanak a valóban emberi karakterei. Valahogy úgy, ahogy a The Last of Us az apokalipszist használta, hogy Ellie naiv életöröme minden lépésnél kitépje a helyéről a szívedet. Ser Duncan, a Magas nemcsak egy valószínűtlen hős, hanem valahol mi is vagyunk, akik naivan romantizáljuk a középkori lovagok életét, miközben a valóságban nagyon kilógnánk ebből a világból. Ő pedig pont annyira nem illik bele, hogy folyamatosan nagyon félted és a Trónok harcában morális szempontból már átlagon felülinek számító neutral és lawful evil szereplők szinte nevetségesnek látszanak mellette.
Martin nagy világépítő, de szerintem nem adunk neki elég kreditet azért, hogy milyen csodálatosan rétegelt karaktereket alkot, akik valójában a személyiségükkel írják a saját történetüket. Kicsit olyan ez, mint amikor beprogramozol egy pici LEGO-robotot és berakod a neki épített világba, aztán hagyod, hogy hadd menjen, amerre akar. Lehet, hogy csak azért nyűgöz le ez ennyire, mert Dunk hat félórás epizód alatt nagyobb karakterfejlődésen ment át, mint bárki a Stranger Things öt évada alatt, de ez persze nagyban köszönhető a sorozat íróinak is, nem beszélve Peter Claffey-ről, aki nagyon meggyőzően kelti életre Westeros legaranyosabb lovagját.
Nincs egyetlen gyenge alakítás sem A Hét Királyság lovagjában. Mindenki úszkál a szerepében, de senki sem annyira, mint a Ser Lyonel Baratheont játszó Daniel Ings, akire a The Gentleman sorozatból emlékezhettek, vagy esetleg abból a Black Mirror epizódból, ami visszaadta a hitemet a Netflix-érában. Ami viszont teljesen hihetetlen számomra, hogy a forgatás idején kilenc (9!) éves Dexter Sol Ansell mennyire elképesztően kompetens alakítást nyújt Egg szerepében. Mindig borzasztóan féltem a tehetséges gyerekszínészeket, mert bár csodálatos élmény volt nézni a játékát, azt feltételezném, hogy Hollywood és a hírnév nem tesz olyan jót a gyermekek fejlődésének. Szürke zóna, gondolom.
(Az eredetiben az Egg név három különböző síkon is tökéletesen működik, reméljük, hogy a sorozatban sem érzik szükségét a fordításnak, de ez egyelőre nem tudom, mert a screener csak angolul volt elérhető)
A Hét Királyság lovagja azért működik ennyire jól, mert Claffey és Ansell láthatóan imádtak együtt dolgozni. A forgatások szünetében együtt Mario Kartozó színészek között egy olyan kapcsolat alakult ki, ami miatt minden közös jelenetük hihetővé válik, ezért ha szomorúak voltak, akkor szomorkodtam, ha viccelődtek, nevettem ha pedig aggódni kellett valamelyikükért, akkor kényelmetlenül helyezkedtem a székemben. Szokatlan és valószínűtlen páros ők ebben a világban és a történetük tele van érdekes és izgalmas pillanatokkal, illetve meglepetésekkel is azok számára, akik nem olvasták a novellákat.
Vagy éppen nem figyelnek eléggé oda. Mert ha egy kritikával lehet élni a sorozattal kapcsolatban, akkor azt mondanám, hogy eléggé kiszámítható. Martin, akitől szinte elvárjuk, hogy időről-időre felpofozzon minket egy vörös násszal - amire aztán tényleg egyetlen csak néző sem számított -, A kóbor lovagban lényegesen követhetőbb, ezért ha útközben felteszel magadnak a karakterekkel kapcsolatban logikusnak tűnő kérdéseket, akkor a legnagyobb csavarokat is meg tudod majd jósolni. Ez számomra nem sokat vett el a sorozat élvezeti értékéből, nagyon könnyen sikerült átkattintanom az agyam, hogy ez itt bizony nem az a Trónok harca, és ezt az első rész bevezetője elég egyértelműen jelzi is.
Nagyon finom utalás, de biztosan észreveszitek, mert én például úgy röhögtem, hogy le kellett állítanom az epizódot.
De persze ettől függetlenül vannak benne félreérthetetlenül Trónok harcás pillanatok, karakterek, sőt az egyik epizód teljes egészében az, viszont Ira Parker, a showrunner inkább azt szerette volna elképzelni, hogy milyen lenne a Lovagregény, ha George R.R. Martin írná. Talán így lehet a legjobban leírni, hogy milyen is A Hét Királyság lovagja: egy Trónok harca történet, ami nem veszi magát olyan véresen komolyan, vagy egy Lovagregény, ami viszont igen - de mindegy is, hogy melyik leírást érzed igazabbnak, mert a lényeg az, hogy működik.
Én alapvetően kifejezetten élvezem a Sárkányok házát, de még így is azt kell mondanom, hogy lassan tíz éve nem éreztem magam ennyire jól Westerosban. A jó hír az, hogy a Warner Bros. Discovery már az első évad premierje előtt berendelte a másodikat, tehát a Felesküdött kardot is várhatóan megcsinálják és folytatódhat majd Dunk és Egg története. Viszont a Warnert éppen a streaming piac legnagyobb játékosai adják körbe, mint vidám egyetemisták a cigit a kolesz előtt, úgyhogy éppen ez is pont annyira kiszámíthatatlan, mint minden az életünkben.
A Hét Királyság lovagja január 18-án érkezik az HBO Maxra és azt javaslom, hogy mindenképpen adjatok neki egy esélyt.
