Ismét retro lázban fetrengő rovatunk következik, olyan címekkel, mint az Infiltrator, a Doom vagy a Hitman: Blood Money.

Beteges, polgárpukkasztó, néhol undorító volt a Postal sorozat második része, viszont ellentétben a Hatreddel, valahogy mégis élveztük.

Nem sok virtuális város van, ahol csukott szemmel is eltalálnék bárhová, de Vice City-t úgy ismerem, mint a tenyeremet.

Autós játékok jönnek-mennek, de nem sok olyan emlékezetes van köztük, mint az 1999-ben megjelent Re-Volt.

A modern hadviselést körülvevő őrület előtt volt egy másik divathullám, amiből a Battlefield sorozat is kivette a részét.

2016-ből visszatekintve azt gondolhatnánk, nem volt nagy élmény olyan autóversenyekkel játszani, amikben még az előttünk futó út animációja sem mindig volt folyamatos. Csak hogy hatalmasat tévednénk.

Egy nagyon fura, és nagyon szórakoztató platformjáték volt az Earthworm Jim, amit sajnos a kor maga alá temetett.

Azt üvölteni, hogy "MEGY AZ ORSZÁGALMA" egy tömött informatika teremben, ahol a többiek éppen a dolgozatukat próbálják megoldani felbecsülhetetlen élmény volt.

A legutóbbi Ubisoft-botrányok miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a cégnek voltak rendkívül szórakoztató játékai is, mint amilyen a mára már klasszikussá vált XIII is.

A napokban meglehetős mennyiségű pokolból érkezett látogatót daráltam le a Diablo III legutóbbi szezonjának startjánál. A loot legózást most megszakítom, hogy elmélkedjek a dicső múlton.

Nem gyakran emlegethetjük az osztrákokat és a humort egy mondatban, de a Pokoli szomszédok a kevés kivételek között van.

Emberi agyvelővel kifesteni a járdát a nap minden szakában kiváló elfoglaltság. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor egy vércsepp inkább volt négyzet, mintsem karika.

Manapság nem szívesen gondolunk a Konamira, de bizony volt idő, amikor egyik legendát gyártották a másik után.

Mondjuk együtt, "Hail to the king, baby!" és emlékezzünk vissza az FPS-re, amiben a világ leglazább akcióhősével rágózhattunk és ha az elfogyott, szétrúgtunk pár segget!

Aki azt állítja, hogy nem ismeri a fülét propellerként használó zöld nyulat, az vagy füllent, vagy kihagyta életének egyik legnagyobb élményét, a Jazz Jackrabbit 2-t.

Vagy legyen inkább az 1.5? Esetleg az 1.4? Kezdjük az elején és legyen valamelyik korai alfa? Mindegy, mert ami igazán számít, az minden verzióban közös: örök emlékek fűződnek hozzá.

Egy kicsit nehéz eldönteni, hogy a Star Wars franchise melyik szeletkéjébe vagyunk a leginkább szerelmesek. A Jedi Academynek viszont biztosan bérelt helye van a szívünkben.

Emlékeztek még, amikor Tony Hawk egy pillanatra elhitette veletek, hogy meg tudtok állni egy négykerekű halálcsapdán? A rohadék.

Mondanánk, hogy szeretnénk visszakapni azt a temérdek húszast, amit az életünk során az "Insert Coin" felirat láncos kutyájaként belepasszíroztunk a Mortal Kombat árkádgépeibe, de igazából nem.

Kevés olyan játék van, amiben 15 év után még mindig ugyanolyan szívesen kattintgatsz tova a napfelkeltébe, mint ahogy szandálzoknis gyerekként tetted. A Heroes III ilyen.