Andy Weir, a Mentőexpedíció és a szintén csodálatos Project Hail Mary szerzője jóval azelőtt fontos része volt az életünknek, hogy kezünkbe vettük a könyveit, vagy megnéztük az ezekből készült filmeket. Legnagyobb meglepetésemre, mielőtt világhírű író vált volna belőle, a kilencvenes években a Blizzardnál dolgozott programozóként. Ráadásul a Warcraft II-n.
Nagyon vicces, mert Weir egy interjúban mondta el, hogy bár büszke arra, hogy részt vett az egyik legfontosabb játéksorozat építésében,
a Blizzardnál töltött időszak élete egyik legrosszabb munkahelyi élménye volt.
Elmondása szerint a stúdióban akkoriban extrém mennyiségű munka volt és gyakorlatilag elvárták, hogy mindenki folyamatosan dolgozzon. Ez nyilván nem meglepő, rengeteget foglalkoztunk azzal, hogy a játékiparban akkoriban általános volt a túlterhelés, de a Blizzard különösen kemény helynek számított.
Weir arról beszélt, hogy napi 16 órákat dolgozott, hétvégéken és ünnepnapokon is, elmesélte, hogy előre leszervezett hétvégi találkozó miatt pedig kollégái állítólag effektíve felháborodtak, hiába szólt róla egy hónappal korábban.
Weir szerint a végeredmény ugyan kiváló lett, de maga a munkakörnyezet "nyomorúságos" volt. Ő is hozzátette, hogy ez akkoriban nemcsak a Blizzardra volt jellemző, hanem általában a videójáték-iparra és éppen sarjadó startupkultúrára is.
Weirt később elbocsátották a Blizzardtól. Elmondása szerint az ott szerzett tapasztalatok annyira kiégették, hogy végül teljesen eltávolodott a videójátékoktól.
Őszintén szólva én örülök, mert Weirből egy csodálatos, nagyon jó tollú egyedi író lett, aki később két kedvenc sci-fimet is megalkotta. Szóval hajlok arra, hogy így volt ez a legjobb.
