A Wargaming első igazán sikeres játéka, mely máig megőrizte státuszát és maga közönségét, minden kétséget kizáróan a World of Tanks. Azóta lényegében kétféle Wargaming játékról beszélhetünk. Az egyik egy World of *valami másról*, mely a WoT alapkoncepcióját igyekszik átültetni valamilyen más hadi járműre, mondjuk hajókra vagy repülőkre. Ezek ugyan mérsékelten, de a kvázi franchise miatt relatíve sikeresek tudnak lenni, az egyedibb megközelítésű dolgok viszont, mint például a nemrégiben álomra szenderült Steel Hunters mintha nem igazán tudnák megtalálni a maguk közönségét.
A World of Tanks: HEAT-tel most mintha megpróbálták volna kissé ötvözni a két megközelítést. A leginkább bejáratott brandjük és a tankos alap segítségével próbáltak létrehozni egy olyan játékot, mely hero-shooter elemeket is tartalmaz, pörgősebb játékmenetével pedig a szélesebb közönségre igyekszik célozni, akik számára nem a realisztikus harcok és a járművek aprólékos fejlesztése az elsődleges szempont, hanem a szórakozás. Az ominózus, számtalan helyzetre és szituációra alkalmazható, örök érvényű kérdés viszont ezúttal is felmerül: de sikerült?
Hős tankok csatája
Ami a játékot magát illeti, az a helyzet, hogy szerintem igen. Ugyan én nagyon régen játszottam már a World of Tanksszel, még valamikor gimis koromban, és akkor sem túl sokáig, a meccsek menetére jól emlékszem. Egy meglehetősen komoly, odafigyelést és körültekintő megközelítést követelő játékról van szó, ami nem a gyors akcióra, hanem a megfontolt döntéshozatalra, az adott jármű pontos funkciójának megfelelő kihasználására épül, mindez meglehetősen aprólékos és részletes fejlesztési lehetőségek mellett.
Na, a Heat egyáltalán nem ilyen. Itt nem a történelmi fejlődést követve haladunk szintről szintre egyre erősebb járműveket elérhetővé téve, melyeket az utolsó csavarig testre szabhatunk. Ehelyett a hero-shooterektől megszokott módon karakterek közül választhatunk, akik egy vagy több tankkal és különböző, kifejezetten rájuk jellemző képességekkel és fegyverzettel rendelkeznek. A rögtön a játék elején elérhető figurák közül az első Chopper, aki egy meglehetősen kiegyensúlyozott ügynök. Elsődleges tüzelési módja relatíve messzire ellő, de a közeli harcban sincs panaszra oka, miközben egy golyószóróval és egy aktiválható pajzzsal is fel van szerelve. Kiegyensúlyozott fickó, míg a később, akár játék, akár értelemszerűen valós pénzért vásárolható in-game valutáért cserébe feloldható karakterek jellemzően inkább egyazon aspektusra helyezik a fókuszt, legyen az épp a sűrűbb, de gyengébb tüzelés, a fürgébb mozgás feláldozva az erősebb páncélzatot, vagy az, hogy a lehető legátütőbb sebzést mérjék ellenfeleikre egyetlen lövéssel is.
A személyes kedvencem Hound karaktere, aki amolyan sniper funkciót tölt be a játékban, és elegendő idejű célzás hatására ellenfeleinken gyakorlatilag, mint egy "röntgen", megjelennek sebezhető pontjaik, melyeket eltalálva nagyobbat sebezhetünk rajtuk, mintha csak vaktában lövöldöznénk. Mindehhez kissé gyengébb páncélzat társul no meg az, hogy ha 50 méternél közelebb jönnek hozzánk akkor kis túlzással tehetetlenek vagyunk, de szerencsére a LEO A16A1 tank meglehetősen fürge, ráadásul félrevezető másolatokat is lerakhatunk magunkból és bénító lövéseket is leadhatunk, ami lehetőséget biztosít arra, hogy újra biztos távolból folytathassuk a harcot.
Ebből nagyjából látjátok, hogy a fejlesztők azért nem szerették volna teljes mértékben feladni az eredeti játék szellemiségét a tekintetben, hogy itt is az lesz a siker egyik kulcsa, ha a rendelkezésünkre álló járművet, kiegészülve a benne ülő ügynök saját képességével lehetőleg a funkciójának legmegfelelőbb módon igyekszünk bevetni. Ez mondjuk általánosságban a hero-shooterekről is elmondható, viszont itt maga a tank, mint fegyver és/vagy eszköz hangsúlyosabb, mint maga a karakter, aki benne ül. Noha olyan aprólékos tuningra ugyan nincs lehetőségünk, mint a WoT-ban, azért itt is van lehetőség járműveink és ügynökeink fejlesztésére is, de ezeknek főként csak magasabb szinteken van szabad szemmel is jól látható eredménye, ami elég sok grindot követel, ha nem akartok fizetni.
Ha már fizetés, természetesen battle pass is van, ebbe részletesebben nem mennék bele, jól ismeritek már a hasonló mechanikák működését az elmúlt lassan 10 év összes létező multiplayer játékából.
Kit, mit, hol, miért?
Jelenleg összesen 4 játékmódban tudjuk megcsillogtatni képességeinket, melyek között nem lehet választani, a quick match opció révén rögtön keresni kezdi a nekünk megfelelő játékostársakat és egy véletlenszerű módban találjuk magunkat. Ezek közül három a területfoglaláshoz és védelemhez kötődik. A conquest relatíve egyszerű, de nagyszerű mód, a mapon összesen 3 bázis kap helyet, ezeket kell elfoglalni és megtartani. A hardpoint egy fokkal izgibb, itt az elfoglalandó területek nem egyszerre és konstans vannak jelen a térképen, hanem bizonyos időközönként arrébb kerülnek, míg az előzőt lebombázzák, így gyakorlatilag versenyfutás zajlik az aktuálisan aktív kontrollpontokért. A control is hasonló, ez viszont egy körökre osztott meccs. Minden kör elején elhelyez egy darab pontot a játék, melyet el kell foglalni és tartani kell. Amíg ez megvalósul, csapatunk pontokat gyűjt, aki pedig először szedi össze a kívánt mennyiséget, az nyerte az adott kört, ezután pedig kezdődik elölről és egy best of 3 rendszer szerint az a csapat nyeri a meccset, aki először nyer meg két kört. A negyedik játékmód, a kill confirmed lényegében egy team deathmatch kicsit megbolondítva egy dögcédula rendszerrel, mely szerint nem elég felrobbantanunk ellenfeleinket, hanem be is kell gyűjteni a hátrahagyott kis bilétáikat ahhoz, hogy pontot szerezzünk csapatunknak.
A játék során viszont meglehetősen kiegyenlítetlen az, hogy mikor melyik játékmódba dob be a matchmaking. Az esetek többségében conquest vagy hardpoint meccset fogunk találni, controlból és kill confirmed módból 1-2-t sikerült csak lejátszanom. Szerencsére ezek a kevésbé szórakoztató játékmódok, legalábbis számomra, így ezt személy szerint nem éltem meg negatívumként, csak feltűnően kevésszer esik a rendszer választása ezekre a módokra.
A harc összesen 8 különböző mapon zajlik, melyek alapvetően rendben vannak, jól illeszkednek a játék hangulatához és szerepüket ellátják, de különösebben kiemelkedő pályadizájnra azért nem érdemes számítani.
Lesz ebből valami?
Maga a játék tehát igazából tök oké. Pörgős, szórakoztató, gyakorlatilag elmondható, hogy az eredeti World of Tanks egy kicsit leegyszerűsített, szélesebb közönség számára is élvezhető módon átalakított változata.
A fő problémát az okozza, hogy őszintén nem tudom, hogy van-e egy ilyen játéknak ténylegesen reális közönsége.
Kezdjük ott, hogy tankok ide vagy oda, egy hero-shooterről van szó, amely műfajból az embereknek kissé kezd már elege lenni. Elég csak a Concord bukására gondolni, vagy csak a Wargaming berkein belül maradva a fentebb említett Steel Hunters példájából kiindulni, mely noha szintén egy rendkívül szórakoztató játék volt, mindössze három hónapot élt meg, mert nem találta meg a saját közönségét, ha létezik ilyen egyáltalán. A műfaj kedvelőinek valószínűleg van már egy bejáratott kedvence, legyen az az Overwatch, a Valorant, vagy épp casualebb játékosok számára a Marvel Rivals. Ebben az eléggé jól beágyazott zsánerben nehéz olyat mutatni, amiért félretennék ezt a triumvirátust a játékosaik, a tankos miliő pedig önmagában is egy kicsit réteg dolog még úgy is, ha épp ez adja meg azt az egyediséget ennek a címnek a többihez képest.
Ezen kívül, kicsit az a sejtésem, hogy két szék között a padlóra ül a Heat. Azok, akik szeretik a World of Tankset, valószínűleg éppen amiatt a részletesség miatt játszanak vele máig, ami ebből a játékból jórészt hiányzik, míg azok, akik az eredeti játékot nem élvezték, valószínűleg különösebben ezt sem fogják, mert maga a játékmenet így is nagyon sokban hasonlít arra. Nyilván egy sokkal tempósabb dologról van szó, ahol például a halál sem végleges, de ha a részleteket lehántjuk róla, az alapok, mint például az irányítás és a tankok érzete nagyjából megegyezik.
Minden azon fog hát múlni, hogy mennyire tudja megragadni a játék a széles közönség figyelmét és szeretetét. Ugyanakkor jelenleg mindössze 5600 felhasználói értékelés alapján vegyes értékelésekkel rendelkezik a játék Steamen, ami nem túl bíztató előjel. Egy alapvetően szórakoztató játékról van szó, mely megérdemelné, hogy még évekig fusson, jelenleg viszont úgy fest, hogy az a közönség, akinek célozni szerették volna, lényegében nem létezik.
Ettől függetlenül én biztosan visszatérek még a játékhoz néhány óra erejéig, ha időm is engedi, mert a Heat egy könnyed, laza tankos lövölde, ami nem vár tőled túl sokat, de cserébe kielégítő mókát tud nyújtani néhány meccs erejéig.
