Élvezettel merültél el a BioShock és a BioShock 2 vízalatti disztópiájában? A felhők között érezted magad, amikor a Bioshock Infinite-tel játszottál? Ha tehetnéd, visszatérnél a Prey alakváltó idegenekkel teli űrállomására? Alig várod, hogy megismerd a Deus Ex történetének a végét? Sunnyogva és kaszabolva is végigjátszottad a Dishonoredöt DLC-stűl, folytatásostúl, spin-offostúl? Mindent elloptál a Thief szériában, ami mozdítható? Ha az iménti kérdésekre igen a válasz, akkor bizony ideje beismerned: rajongsz az immersive simekért.
Amennyiben így tettél, azzal az állítással sem fogsz vitába szállni, mely szerint tartozol magadnak annyival, hogy pótolod a játéktörténelem egyik örökzöldjét, a 30 évvel ezelőtt megjelent System Shockot. A Looking Glass Studios remekműve ugyan nem az első az immersive simek sorában - ez az érdem az 1992-es Ultima Underworld: The Stygian Abyssé -, de a hatása máig érezhető, ráadásul Paul Neurathtól Warren Spectorig, Dough Churchtől Ken Levine-ig és Harvey Smithtől Raphaël Colantonióig a műfajban alkotó játéktervezők majd' mindegyikének van valami köze hozzá.
De nyugi, nem kell hozzáedzened a szervezetedet a három évtizeddel ezelőtti látványhoz, mivel a játékklasszikusok felújítására szakosodott Nightdive Studios még tavaly elkészült a remake-kel, melyet most már két generációnyi PlayStation és Xbox konzolon is játszhatsz. Mi ezt, egészen pontosan az Xbox Series X-es verziót helyeztük nagyító alá és vizsgálgattuk éppoly érdeklődéssel, mint SHODAN az általa kedvesen csak rovaroknak becézett embereket.
Hacker a mesterséges intelligencia ellen
Hogy kicsoda SHODAN? Ó, csupán egy istenkomplexusban szenvedő mesterséges intelligencia, aki átvette az irányítást a TriOptimum vállalat űrállomása felett, a legénység túlnyomó részét likvidálva, esetleg őt szolgáló kiborgokká vagy nem túl értelmes, ám annál agresszívabb mutánsokká változtatva. A céljai persze nem korlátozódnak a cselekmény helyszínéül szolgáló Citadel állomásra, a Föld is kell neki, ezért uralmát megalapozandó lerombolna minden nagyvárost az állomás lézereivel.
Itt jössz a képbe te, mint az a hacker, aki egy kölcsönösen előnyös megállapodás reményében megszabadította láncaitól SHODAN-t, és ezzel voltaképp katalizátorává vált a későbbi szörnyűségeknek. Magyarán elszúrtad, és most helyre kell hoznod a hibádat, jóvá kell tenned a bűnödet, s bár az első percekben csak egy vascsövet szorongatsz a kezedben, hamarosan több és hatékonyabb fegyverből válogathatsz, hogy megvédd magad mindentől, ami az életedre tör, mert hát igazából miden az életedre tör, a legénység egykori tagjai éppúgy, mint a jelentéktelenségedre folyton-folyvást emlékeztető mesterséges intelligencia által kontrollált robotok és egyéb biztonsági berendezések.
Ami a lőszert, vagy a gyógyításra, átmeneti buffolásra alkalmas szereket illeti, a System Shock a túlélőhorrorok ösvényén járva szűkmarkúan osztogatja az utánpótlást, de ezen (is) változtathatsz, ha átkalibrálod a négy terület (harc, küldetések, kibertér, fejtörők) kihívásait külön-külön befolyásoló nehézségi szinteket. A tároló méretét viszont csak korlátozottan lehet növelni, tehát inkább előbb, mint utóbb belefutsz a problémába, hogy nem fér el benne minden, amit magaddal vinnél, ezért sűrűbben rohansz majd a visszaforgatóhoz lebontani és pénzzé konvertálni a felesleges holmit, mint az optimális lenne. Márpedig pénz kell az étel-, ital- és lőszerautomatákhoz, de azokhoz is, amelyek hasznos fegyverfejlesztéseket árulnak. Az utóbbiakra különösen érdemes tartalékolni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy például 10 vagy 20 töltény fér a pisztolytárba. De amitől az inventory menedzselése tényleg rémálommá válhat, az nem is a helyszűke, hanem az alapvetően egérre és billentyűzetre optimalizált vezérlés. Kontrollerrel nem túl kényelmes az a megoldás, hogy az egyik analóggal úgy mozgatod a kurzort, mintha egeret markolásznál.
Akkor már talán célszerűbb egeret és billentyűzetet kötni a konzolra, mivel a remake ezeket a perifériákat is támogatja, ráadásul ezáltal a lövöldözés is élvezetesebb egy fokkal. Az egyetlen közeg, amelyikben kevésbé domborodik ki a PC-s perifériák előnye, a virtuális tér, ahol a legendás Descentet idéző módon szabadon repkedhetsz bármilyen irányban az X, az Y és a Z tengelyen, persze csak faltól falig, miközben lőnöd kell mindenre, ami feléd közelít vagy tüzet nyit rád.
Mindazonáltal gunplay tekintetében felesleges a System Shocktól csodát várni, nem tud és nem is akar versenyre kelni a modern FPS-ekkel, de az örvendetes, hogy nemcsak a billentyűzet gombkiosztását lehet átvariálni, hanem a kontrollerét is. Kár, hogy az ellenség "agyába" nem lehet ugyanígy belenyúlni, nem csupán a dizájnjukról, a viselkedésükről is ordít, hogy egy másik kor gyermekei, amikor még nem várta el tőlük senki, hogy gerilla-taktikákat alkalmazzanak, urambocsá megkerüljék a játékost ahelyett, hogy nyílegyenesen tartanának felé. Hátba is csak akkor támadnak, ha véletlenül mögéd spawnolnak.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Kiállta az idő próbáját?
A kontrolleres vezérlés és a harc megvalósítása is hagy tehát maga után kívánnivalót, de hiba lenne ezek miatt visszamondani az űrállomásra szóló jegyet, pláne úgy, hogy csak feleannyiba kerül, mint egy átlagos AAA kategóriás cím 2024-ben. A System Shock remake-jében minden megtalálható, amit az immersive simekben szeretni lehet a játékkörnyezet történetmesélésbe való bevonásától azokig az egymásra épülő rendszerekig és mechanikákig, amelyek lehetővé teszik, hogy az általa preferált módon és eszközökkel, a saját tempódban gyűrd le az előtted tornyosuló akadályokat. Ráadásul a mai játékokkal ellentétben nem fogja a kezedet sem, bízik abban, hogy van elég sütnivalód, és anélkül is boldogulsz, hogy percenként mutatná, merre kell menned, mit kell tenned. A célod eléréséhez nem muszáj egyébként a Citadel állomás minden egyes négyzetméterét bebarangolnod, de ha azt szeretnéd, megteheted, kíváncsiságod jutalma pedig éppúgy lehet extra erőforrás, mint egy korábban nem látott fegyver, vagy annak a kirakósnak egy újabb darabkája hangfelvétel vagy írott feljegyzés formájában, amit történetnek nevezünk.
Audiovizuális szempontból a System Shock remake-be nehéz belekötni. A látvány például a Nightdive által választott markáns stílusnak köszönhetően még a pixelhatású textúrák ellenére sem tűnik avíttnak. Ráadásul remekül optimalizálta a csapat a játékot, tapasztalataink szerint a Series X köhögés, röcögés nélkül tartja a tükörsima 60 fps-t. Erősen ajánlott viszont mellé egy Dolby hangrendszer, vagy egy jó minőségű fejhallgató, hogy a mutánsok hörgése, a robotok neszezése, az állomás működésével együtt járó zörejek kakofóniája, a cyberpunk sci-fi-horror miliőhöz tökéletesen illeszkedő soundtrack, és végül, de nem utolsósorban SHODAN zseniális szinkronja (Terri Brosius egyszerűen csodálatos) igazán érvényesülni tudjon.
