Mindig öröm látni, amikor egy fejlesztőstúdió mélyről indulva egyre feljebb és feljebb küzdi magát, majd eléri azt a szintet, amikor az aktuális projektjének sorsát már őszinte kíváncsisággal követi a játékostársadalom, és nem csak katasztrófaturisták, valamint ingyen fragre hajtó tartalomgyártók és újságírók érdeklődnek iránta. Egy pocsék játékot és annak alkotóit megforgatni maró vitriolban végtelenül könnyű, ráadásul még élvezetes is - aki szerint ez nincs így, hazudik. Ugyanakkor a videójátékok médiuma iránti rajongásom miatt a legnagyobb örömmel mondok le erről az élvezetről, ha végre azt a kijelentést vethetem papírra, hogy a Teyon, amely a Rambo: The Video Game óta egyértelműen emelkedő pályán van, egy újabb(!) szerethető játékot tett le az asztalra a RoboCop: Rogue City - Unfinished Business képében.
Azt nem árt már az elején tisztázni, hogy egy, a saját lábán is megálló alkotásról van szó, amelynek futtatásához nem kell a Rogue City, és amely lényegesen terjedelmesebb egy szimpla DLC-nél vagy kiegészítőnél. Mindazonáltal nem teljes értékű folytatás, nagyjából 8-10 órányi lövöldözést kínál, és ezt a 30 eurós ára is tükrözi. Most, hogy ezen túl vagyunk, rátérhetünk az Unfinished Business boncolgatására, amely miközben tudatosan épít a Rogue Cityben megismert és megkedvelt megoldásokra (a mechanikák zöme, a karakterfejlesztés, az információ- és bizonyítékgyűjtés mind-mind onnan került át), megmártózik Alex Murphy múltjában és kikacsint egy másik, közkedvelt rendfenntartó köré felhúzott franchise-ra.
Én vagyok a törvény
Robo ezúttal egy mindenre elszánt, még a rendőrkapitányság megtámadásától sem visszariadó zsoldoscsapat nyomába ered, amely rátette a kezét az OCP értékes és veszedelmes technológiájára, majd bevette magát a gigavállalat egyik masszív épületkomplexumába. A Detroit fölé magasodó OmniTower valóságos erődítmény, autonóm védelmi rendszerekkel és más kellemetlen meglepetésekkel, de egyúttal az OCP hamis ígéretekbe csomagolt cinikus megoldása is arra, hogy hova kellene költözniük a város szegényeinek, helyet adva a régóta dédelgetett álom, Delta City megvalósításának. A feladat világos: át kell verekednünk magunkat az elénk gördített akadályokon, miközben egyre feljebb haladunk, hogy végre nyakon csíphessük a gazembert, aki az egész mögött áll. A koncepció kimondatlan, de egyértelmű főhajtás a 2012-es Dredd előtt, egyes szituációk pedig hibátlanul visszaadják a méltatlanul alulértékelt film hangulatát és parázs tűzharcait: pozdorjává lőtt látszóbeton falak, izzó ólmot köpő gépágyúk, vérpermet, szikraeső, cafatokra szakadó testek és halálhörgés mindenfelé. Soroljam még?
Ráadásul az élményt új ellenféltípusok (vannak köztük hátirakétás zsoldosok, repkedő drónok, guruló öngyilkos drónok és a Robotzsaru 3-ból ismerős japán humanoid robotok) és eddig nem látott fegyverek - köztük egy kísérleti fagyasztópuska - fokozzák. A mérleg serpenyőjében viszont ott találjuk a megbokrosodni hajlamos MI-t, ami azt jelenti, hogy a tűréshatáromat messze meghaladta azoknak az alkalmaknak a száma, amikor az ellenfelek elakadtak egy tereptárgyban (vagy konkrétan beleragadtak), illetve tétlenül várták, hogy egy rövid sorozatot eresszek a koponyájukba az Auto-9-ből.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
Van tehát még min reszelnie a csapatnak, és ide tartozik az optimalizálás is. Az fps-szám még teljesítménymódban is gyakran bezuhan, méghozzá olyan látványosan, hogy konkrétan akadozik a játék. Teszi ezt ráadásul olyan szituációkban is, amikor senki nem süt el egyetlen fegyvert sem.A Robotzsaru-élmény ettől még átjön, és ami a legjobb, most már teljes. Azért állítom ezt, mert egyfelől a sztori egy pontján átvesszük az irányítást egy ED-209-es felett, amelynek tűzereje sokszorosan felülmúlja hősünkét, másfelől pedig akadnak a múltba visszarévedő küldetések is, amikor a hús-vér Alex Murphy bőrébe bújunk. Ezek a szakaszok annyiban kétségkívül nehezebbek, hogy a golyóálló mellény nem nyújt olyan erős védelmet, mint Robo páncélja, de cserébe az életerő automatikusan regenerálódik, és persze fürgébbek, mozgékonyabbak vagyunk, le tudunk bukni a fedezékként szolgáló tereptárgyak mögé. Az irányítható szereplők tekintetében tartogat még egy-két meglepetést a játék, de ezeket nem fogom elspoilerezni, ha már a hivatalos anyagok sem tették.
A bádogembernek van szíve
Persze nem csak a lövöldözésről szól minden, ahogy a Rogue Cityben, úgy az Unfinished Businessben is találkozunk számos NPC-vel, akik a segítségünket kérik. Hol egy gyilkossági ügyet kell felderítenünk, hol egy kisfiúnak segítünk rajzolni, a lényeg, hogy a legtöbb feladat opcionális, de némelyiknek muszáj ahhoz a végére járnunk, hogy tovább tudjunk haladni úgy a történetben, mint az OmniTowerben, amelynek számos acélkapuja csak a megfelelő kód vagy kulcskártya birtokában hajlandó kinyílni. Jellemzően ezek a tömény akciót megtörő nyugalmasabb szakaszok azok, ahol gyakrabban megcsillan Robo emberi oldala, kicsit esetlen, de a karakterhez tökéletesen passzoló humora. Hasonlóképpen dicséretes, hogy az emberség elvesztését a középpontba állító 1987-es Robotzsaru alkotóihoz hasonlóan a Teyon is bele mert menni morális kérdésekbe. Ezúttal az igazságszolgáltatás kerül célkeresztbe, amelyről Murphy és múltjából előásott ellenfele egészen mást gondolnak. Kár, hogy az írók nem aknázták ki jobban az ebben rejlő lehetőséget, nem mélyítették el alaposabban Robo ellenlábasának karakterét, mert így sajnos csak egy tipikus sablongonosz, akinek a céljaival sokan tudnak azonosulni, de a módszereivel már csak a legelvetemültebbek - túl sok határt lép át ahhoz, hogy megtartsa a szimpátiánkat.
Technikai hiányosságai dacára a RoboCop: Rogue City - Unfinished Businesst vétek lenne kihagyniuk Robotzsaru rajongóinak. Az említett hibák nem javíthatatlanok - bár kétségkívül bosszantóak, akárcsak az itt-ott előforduló audio-vizuális glitchek, a hangulatot tökéletesen eltalálták (megint), a sztori nem Nebula-díjas, de bőven vállalható, és azoknak sem kell csalódniuk, akik amiatt aggódtak, hogy a kampány helyszíne egyetlen épületkomplexumra korlátozódik, mert bár ez gúzsba kötötte a Teyon pályatervezőinek a kezét, ők csak elérték, hogy a sajátos karakterrel bíró OmniTower ne tűnjön teljesen egyhangúnak.
A RoboCop: Rogue City - Unfinished Businesst Xbox Series X-en teszteltük, a kódot a játék magyarországi forgalmazója, a Magnew Games biztosította.
