A Pokémon Legends: Z-A alapjátéka már megjelenésekor is arról szólt, hogy a Game Freak végre hajlandó volt komolyabban hozzányúlni a szent tehénnek számító formulához (no arról persze még nincs szó, hogy esetleg meg is szólalnak azok a fránya emberi szeplők, de a harcokat átrakták körökre osztott rendszerből valós időbe, ami teljesen új távlatokat nyitott), miközben görcsösen ragaszkodott ahhoz az élményhez, amiért a sorozatot évtizedek óta szeretjük. A Mega Dimension DLC pontosan ezt a kettősséget viszi tovább, csak most sokkal élesebb fényben mutatja meg, hol húzódnak a megújulás valódi határai, és hol kezdődik az önismétlés fárasztó oldala.
A kiegészítő központi eleme az úgynevezett Hyperspace Lumiose City, amely nem egyszerűen a város egy alternatív változata, hanem annak torz, felnagyított tükörképe. A vizuális koncepció kifejezetten erős, a megszokott utcák idegen geometriája és a furcsán elcsúszott terek jó érzékkel építenek rá arra az atmoszférára, amit az alapjáték belső helyszínei már megvillantottak. Itt is érződik, hogy a Game Freak akkor van igazán elemében, amikor zárt, gondosan komponált tereket tervezhet, ahol a hangulat és a részletek viszik a hátukon az élményt.
Játékmenet szempontjából a DLC legnagyobb újdonsága a Special Scan rendszer, amely a Hyperspace felfedezésének és a Pokédex bővítésének gerincét adja. Ezek a speciális szkennelések ritka zónákhoz vezetnek, ahol erős edzők, értékes jutalmak és bizonyos esetekben legendás pokémonok várnak. Papíron ez izgalmasan hangzik, a gyakorlatban azonban a rendszer hamar megmutatja a sötétebb oldalát.
Ahhoz, hogy egyáltalán Special Scanhez jussunk, hosszú órákon át kell ismételgetnünk a Hyperspace apróbb feladatait. Edzők legyőzése, pokémonok begyűjtése, tárgyak felkutatása, ez mind ismerős, mind rutinszerű, és mind piszkosul unalmas. Ezekért információs pontokat kapunk, amelyek lassan, több futam alatt töltik fel a szkennelést. A gond ott kezdődik, hogy a Scan eredménye teljesen véletlenszerű. Előfordulhat, hogy végre egy legendás pokémon rejtekhelyére jutunk, de ugyanekkora eséllyel egy olyan területre kerülhetünk, ahol már rég befogott lények kóborolnak, vagy olyan csaták várnak ránk, amelyek semmi mást nem adnak, csak újabb pontokat egy következő Scanhez.
Ez a fajta véletlenszerűség nem idegen a Pokémon széria múltjától, de a sorozat az utóbbi években tudatosan igyekezett elhagyni azokat a megoldásokat, amelyek a játékos idejével bántak kegyetlenül.
A Mega Dimension ezzel szemben mintha visszalépne néhány generációt.
A legendás pokémonok, köztük olyan ikonikus lények, mint Latias, gyakorlatilag szerencsejáték mögé vannak zárva, ráadásul egy olyan grind végén, amely már önmagában is próbára teszi az ember kitartását. Még ha el is jutunk egy ilyen különleges helyszínre, semmi garancia nincs arra, hogy a keresett pokémon valóban ott lesz, vagy hogy sikerül elkapnunk, mielőtt lejár az idő és a zóna bezárul mögöttünk.
A DLC egyik legjobb eleme továbbra is a Rogue Mega Evolution boss harcok visszatérése, amelyek vizuálisan és mechanikailag is a Z-A legerősebb pillanatai közé tartoznak. Ezek azonban a Pokédex-teljesítés szempontjából sokszor inkább akadálynak érződnek, mint jutalomnak, mert elvonják a fókuszt arról, amiért a játékos valójában órák óta dolgozik. A Mega evolúciók hangsúlyos szerepe tovább erősíti azt az érzést, hogy a DLC tematikailag jól illeszkedik az alapjáték világához, még akkor is, ha a struktúra sokszor ellene dolgozik az élménynek.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Összességében a Mega Dimension DLC tökéletes lenyomata annak, amit a Pokémon Legends: Z-A egészéről is gondolni lehet. Ambiciózus, hangulatos, tele van jó ötletekkel, de képtelen teljesen elszakadni azoktól a berögződésektől, amelyek már korábban is fékezték a sorozatot. Aki a Pokémonban elsősorban az ismerős köröket, a lassan csordogáló fejlődést és a vég nélküli gyűjtést keresi, az rengeteg elfoglaltságot talál majd benne. Aki viszont valódi előrelépést, tisztább rendszereket és kevesebb mesterséges időhúzást vár, annak a Mega Dimension inkább frusztráló lesz, mint felszabadító.
A Pokémon itt sem a változásról szól igazán, hanem arról a makacs visszatérésről, amely új köntösbe csomagolja ugyanazokat az érzéseket. A Mega Dimension DLC ezt az alapvetést nem cáfolja meg, inkább felnagyítja. És bár fájó látni, hogy egy ennyire izgalmas világban mennyi potenciál vész el a grind oltárán, a varázs még mindig ott lapul a résekben. Csak egyre több türelem kell ahhoz, hogy elérjük. Mondjuk az, aki egyáltalán belevág a DLC kalandjaiba, már így is jelentős türelemről tett tanúbizonyságot, mivel az kieg csak az alapjáték teljesítése után indítható, és ha nincs egy masszív, 100-as szint feletti csapatunk, akkor nem is nagyon érdemes megkapargatni az új kihívásokat.
