A japán játékfejlesztők általában szeretik gazdag, komplex, hosszú sztoriküldetésekkel megtámasztani az MMORPG-jeiket vagy a gacha játékaikat. Éppen ezért olyan szomorú az, amikor az adott kiadó kénytelen lelőni vagy parkolópályára tenni egy online szolgáltatást, mert 100+ óra, általában remekül megírt kaland veszik oda és marad lezárás nélkül. Van azonban néhány kivételes eset, amikor a fejlesztők megkapják a lehetőséget munkájuk kimentésére, ennek ékes példája pedig az Octopath Traveler 0. Az Octopath Traveler: Champions of the Continent című ingyenesen játszható, gacha-alapú mobiljátékot visszadobta a kiadó, és azt mondta a csapatának, hogy "kezdjetek vele valamit". És amit kezdtek vele az egy csodálatosan sűrű 100+ órás mese.
Mennyországból pokol, pokolból otthon
Az Octopath Traveler 0 az első két epizód előzményeként szolgál, ahol a szokásos, nyolc karakteres ösvény helyett egy saját hőst kapunk. Karakterünkkel Wishvale-ben találkozunk, ami egy apró kis eldugott falucska a maga hagyományaival, hitéletével és csodálatos karaktereivel. Alighogy megismerkedünk a helyiekkel, időt töltünk a családunkkal és elkezdjük átélni a helyi fesztivál örömeit érkezik egy idegen sereg, felégetnek mindent és lemészárolnak mindenkit. Wishvale egykori lakosaiból csak egy maréknyi éli meg a másnapot, köztük velünk és első csapattagunkkal, Stiával, a helyi áccsal. Innentől válik ketté az Octopath Traveler 0 játékmenete: vár ránk Wishvale újjáépítése és világunk felszabadítása.
Az egész kiindulópontja egy kicsit Gyűrűk Urás, ahol az eldugott kis Megyét letámadja egy dühöngő sereg, ami a hatalom gyűrűinek erejével tartja markában a birodalmat. A tradicionális fantasy mesék több eleme is visszatér, de a hadjáratunk a világ megmentéséért jóval mélyebbre megy tolkieni kacsingatásnál. A játék első kétharmada önmagában rengeteg érzelmes és izgalmas sztorit rejteget, de az utolsó felvonásokban minden összeáll egy olyan csodálatos mesében, ami még a műfajtól is ritka. Az Octopath Traveler 0-nak bizony kell 100 óra hogy kibontakozzon, de aki képes megadni neki az időt, annak meghálálja a kitartását.
Amiről már kevésbé rejtélyesen is tudunk beszélni, az a B sztori, mert két nagy misszió között bizony haza fogunk látogatni Wishvale-be. Az otthonunk újjáépítése és falu felvirágoztatása legalább annyira fontos, mint a nagyobb világ megmentése. Ahogy egyre több épületet húzunk fel úgy egyre több lakosunk is lesz, és szépen lassan a harcban elérhető karaktereink száma is megnövekszik. Összesen 30+ lehetséges csapattagunk lesz, akiket a gacha rendszer nélkül egy élmény feloldani. Szükségünk is lesz a rengeteg opcióra, mert a játék harcrendszere bizony nem kegyelmez.
Break & Boost
Tradicionális JRPG-ről lévén szó, rengeteg időt fogunk tölteni csatákkal, így nagyon jó hír, hogy az Octopath Traveler 0 harcrendszere sosem vált unalmassá. Egy körökreosztott megoldásról van szó, ami hasonlóan műfajtársaihoz erősségekre és gyengeségekre épül. Minden ellenfelet érdemes megcsapkodnunk különböző fegyverekkel és varázslatokkal, hogy kiderüljön, mire érzékenyek. Ha ezt megfejtettük, akkor az adott típusú támadást addig kell ismételgetnünk, amíg az ellenfél védelme el nem törik: ekkor a célpont lebénul, és jelentősen többet sérül minden forrástól. Ilyenkor elkezdhetjük büntetni mindennel, amink van, beleértve a Boostjainkat, melyekkel adott mennyiségben tolhatjuk meg ütéseink erejét vagy számát. A Break & Boost rendszer nem a világ legbonyolultabb megoldása (pláne nem akkor, ha a Shin Megami Tensei részek megoldásaihoz viszonyítjuk), de erre az alapra rengeteg extra mechanika építkezik, melyek mozgásban tartják az agyunkat és a szívritmusunkat.
Mindezek mellett a prezentáció is kiváló: egyes varázslatoknál ki-be közelít a kamera, az ellenfél eltörését egy gyönyörű belassított effekt húzza alá, a UI pedig könnyen és gyorsan enged utat a különböző opciókhoz és támadási formákhoz. Mindezek mellett taktikai lehetőségeink is bőven akadnak, lévén a 30+ csapattársunkból nyolcat vihetünk magunkkal, velük pedig különböző kombókat rakhatunk össze a sebzésosztás maximalizálásához. Az Octopath Traveler 0 harcrendszere gyönyörűen áll össze, amit a részletes, de nem túl komplikált karakterfejlesztési folyamat is segít. Magunk válogatjuk meg a csatába vitt képességeinket, melyeket szép sorban oldunk fel, ahogy haladunk a sztoriban.
A játék (a végét leszámítva, de ez szándékos) sosem vált iszonyatosan nehézzé, de érteni kell a mechanikák működését ahhoz, hogy minden csatából győztesen térhessünk haza és legyen mivel felszerelnünk karaktereinket a jövő kihívásaihoz. A jövőért pedig megéri küzdeni egy ilyen gyönyörű világban.
A völgyben és azon túl
A Dragon Quest I & II HD-2D Remake tesztben azt írtam, hogy azok a játékok a legszebb megvalósításai a HD-2D grafikai stílusnak, és tartom is ehhez magam. Az Octopath Traveler 0 nem fogja átértékeltetni velem a ranglistámat, de ez nem jelenti azt, hogy ne egy gyönyörű játékról beszélnénk. Már az első két órában meglátogatunk majd kéken csillogó kristálybarlangokat, zöldellő réteket, és sötét barlangokat. A pixeles lángok, melyek felemésztik otthonunkat remegnek a hőtől, miközben a rémült falusiak az életükért könyörögnek. A szinkronmunka és a grafikai tálalás olyan egyveleget alkotnak, melyek teljesen elfeledtetik velünk retro stílus gyengeségeit.
Mindettől függetlenül azonban nem a grafika, hanem a zene az, ami elviszi a hátán az egész játékot. Yasunori Nishiki dallamai megnyugtatják vagy feltüzelik a lelket, amikor kell, miközben magukon hordják a klasszikus fantasy betétek minden ismerős taktusát. Az Octopath 0 zenei gyűjteménye örökké a D&D listám éke lesz, aminek a játékosaim lesznek majd a leghálásabb haszonélvezői.
Az Octopath Traveler 0 egy gyönyörű, kiválóan összerakott, csupa szív JRPG, aminek egyetlen hibája, hogy a mondanivalóját csak kevesen fogják átélni. Egy 100 órás kalandozás nem mindenkinek fog beleférni, még akkor sem, ha a történet mind a 100 órát meghálálja a stáblista lepörgetése előtt. Ettől függetlenül meghajlok a Square Enix csapata előtt, amiért megmutatták a világnak, hogyan is kell megmenteni egy szolgáltatásalapú RPG-t az idő (és a kapitalista érdek) vasfogától.
