A jelenlegi generációs konzolok már nagyjából három és fél éve velünk vannak, ráadásul az utóbbi években nehéz volt olyat villantani a grafika terén, ami példátlan, látványos ugrásnak számított (bár a Final Fantasy XVI és a Hellblade 2 is átlag feletti látványt kínált). Egyre kevesebben emlékeznek már rá, milyen izgatottak tudnak lenni kollektíven a gamerek, ha új hardver megjelenése állt a küszöbön, ami azt ígérte, hogy új lehetőséget nyit meg kedvenc médiumunkban.
Szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt mutatta meg a Ubisoft a Watch Dogsszal, hogyan nem szabad kezelni ezt a hype-ot.
A demó, amitől az egész játékipar álla leesett
A történet kezdetéhez még nagyjából két évvel korábbra, 2012 nyarára kell visszaugranunk. Ekkor rendezték meg tizennyolcadik alkalommal a legendás E3 kiállítást, ahol az ipar nagyágyúi mutatták meg készülő újdonságaikat. A Microsoft még a Windows Phone használatára próbálta rávenni az embereket azzal, hogy xboxos játékokat streamelhettek a mobiljukra, a Nintendo a Wii U-ra igyekezett rábeszélni a játékosokat, az Activision a CoD: Black Ops II-vel házalt, de itt mutatkozott be először a The Last of Us is. Sokaknak viszont mégsem ezek a kiadók szállították a show legizgalmasabb élményét, hanem a Ubisoft egyik demója volt, ami leginkább megragadta a figyelmüket. Itt villantotta meg ugyanis a Ubisoft a Watch Dogs alábbi előzetesét.
A francia központú kiadó marketingesei pedig elvégezték a házi feladatukat, és először egy hangulatos videóval vezették fel új IP-jük fő témáját, a modern világban gyűjtött rengeteg személyes információt és azt, milyen lehetőségeket ad ez a hackereknek. Az ezt követő, nagyjából tízperces bemutató pedig minden nagyágyút bevetett, amitől elhittük, hogy a gaming következő generációjának kapujában állunk: a demóban számos egyedi animáció kapott helyet gondosan megkomponált fényekkel és kameraeffektekkel kísért jelenetekben, illetve olyan apró részletekkel, mint a szélben intenzíven hajladozó fák, vagy az úttesten a főszereplő előtt átfújt szemétdarabok.
Aki rutinos nézője volt az E3-as és más hasonló előadásoknak, az tudhatta, hogy a fejlesztők valószínűleg rengeteg időt töltöttek ennek a néhány percnek a tökéletesítgetésével, ami nem kivitelezhető egy több tucat óráig tartó játék minden egyes küldetése esetében, így az ilyen bemutatók ígéreteit általában bölcs dolog képletesen elosztani kettővel. De az érkező erősebb konzolok ígérete megnehezítette a tapasztalt vén rókák dolgát is, nehéz volt ugyanis eldönteni, hogy a megszokott AAA színvonalhoz képest látott ugrásból mennyi vész majd el a tényleges megjelenésre, és mi az, amit megtarthatunk, köszönhetően a combosabb processzoroknak és nagyobb memóriáknak.
Az optimizmus csapdája
A helyzetet tovább bonyolította, hogy ez nem csak a játékosok, hanem a fejlesztők számára is kérdés volt. 2012-ben ugyanis még több mint egy év volt hátra a PlayStation 4 és az Xbox One leleplezéséig, nemhogy a megjelenésükig, ami azt is jelentette, hogy a Microsoft és a Sony még nem is véglegesítette a készülő konzolok specifikációit. Azt nem tudni, hogy ez, vagy más tényezők okoztak dilemmát a Ubisoft montréali csapatának annak kapcsán, hogy bemutassák-e a készülő Watch Dogsot 2012-ben, de tény, hogy a kanadai alakulat szerint hiába dolgoztak ekkor már több mint két éve a hackelős játék koncepcióján, nem érezték, hogy az készen állna a leleplezésre.
A kiadó társalapítója és vezére, Yves Guillemot viszont addig győzködte a gárdát, amíg az beadta a derekát, és többek között úgy vitték színpadra az első demót, hogy nem tudták pontosan, mit is tudnak a masinák, amikre megjelenik majd a Watch Dogs. Így nem meglepő módon a prezentációt és PS4 vagy egy Xbox One helyett egy brutálisan erős PC tette lehetővé, aminek az erejétől persze az átlag gamer rendelkezésére álló gép jelentősen elmaradt.
Évekkel később azt nyilatkozták a Ubisoft döntéshozói, hogy tanultak az esetből, így például a 2015-ös E3-ra már kizárólag olyan demókat vittek el, amik biztosan elfutottak a későbbi célplatformnak számító masinákon. Erre a következtetésre viszont csak azután jutottak el, hogy az első Watch Dogs marketingjével alaposan befürödtek, és eléggé úgy tűnik, hogy további bemutatókra (így a PlayStation 4 bemutatkozó konferenciájára és a 2013-as E3-ra) is olyan verziót vittek el a játékból, ami látszólag jelentősen többet ígért, mint amit a végleges termék nyújtani tudott.
Ez pedig nem csupán a grafikára terjedt ki, bár talán a látványbeli különbségekre emlékszünk a legjobban. Sokak számára hasonlóan nagy csalódást jelentett az is, ahogy a játék legegyedibb elemének számító hackelés megjelent a Watch Dogsban. A korai demók alapján könnyen hihettük, hogy a különböző informatikai rendszerek feletti hatalomátvétel rendkívül változatos lesz, és a játékbeli Chicago minden pontján hemzsegni fognak a kontextushoz illő lehetőségek, hogy a környezetünket alaposan a feje tetejére állítsuk. A játékosok pedig vevők voltak a Ubisoft ajánlatára, ugyanis a Watch Dogs a megjelenéséhez közeledve a kiadó addigi legnagyobb előrendelési számait produkálta az új IP-k között, nyolcszázezernél is több példány után előre bezsebelve a vételárat.
A szerencse forgandó
A Ubisoft viszont nem számolt a játékipar egyik kifejezetten gyakori bökkenőjével: a játékok olykor nem készülnek el a tervezett megjelenési dátumig. Ha ugyanis sikerült volna tartaniuk magukat az eredeti, 2013 novemberi megjelenési dátumhoz, a játékosok talán engedékenyebbek lettek volna a Watch Dogsszal szemben, hiszen a konzolgeneráció első hónapjaiban általában elég szűkösek a lehetőségek az új platformokra elérhető játékok tekintetében. Az alkotók elmondása szerint viszont az eredeti céldátumig sok fontos részlettel nem készültek el, így valamivel korábban a halasztás mellett döntöttek, 2014. május 27-ére kitűzve a rajt új időpontját.
Ez a nagyjából fél év, és a végleges játékhoz külsőre egyre közelebb álló új trailerek viszont sok gamer arcáról lehervasztották az eredeti ígéretek által megidézett, izgatott mosolyt. Így nem meglepő módon a megjelenéskor valószínűleg sokan alig várták, hogy leszólhassák a végleges, a korábbi hype-hoz közel sem felérő terméket.
Egyfelől a Watch Dogs nem hozta el azt a forradalmi előrelépést a nyílt világú játékok működésében, mint amit sokan reméltek Aiden Pierce kalandjától. Ehhez pedig nagyban hozzátett az is, hogy a hacker képességeket ugyan egy-egy főküldetés során érdekesen fűzhettük egymás után, de a játéktér jelentős részében csak egyszerű gombnyomással aktiválhattunk egyet viszonylag kevés képesség közül, amik hamar elkezdtek ismétlődni.
Ennél azonban sokkal emlékezetesebb volt a szélesebb közönség számára, hogy a látvány mennyivel gyengébb ahhoz képest, amit a korai demókban láthattunk. Az internet népe komoly erőfeszítéssel próbálta reprodukálni a korábbi trailerek jeleneteit, és nagyítóval keresték, milyen vizuális elemek estek áldozatul a bejelentést követően felismert hardveres korlátoknak. A játékok grafikáját és a mögöttük álló technológiát alaposan ismerő Digital Foundry ítélete szerint például volt néhány pont, ahol egyértelmű volt a visszafogottabb látvány.
Így az erőforrásigényes volumetrikus ködből és párából például kevesebbet láthattunk, illetve egyes helyszínekből, elemekből is egyszerűbb változat készült: egy égősor például 2012-ben még 3D-s modellekből állt, 2014-re viszont lapossá változott. Tisztán látszott az is, hogy az autók fényszórója például már nem világította meg az esőt (ami sokkal kevésbé hullott sűrűn, mint a traileren), illetve nem vetett annyira dinamikus árnyékokat, ahogy az is gyanús volt, hogy a végleges játékban kevesebb az NPC, mint amire a korai bemutatók alapján számíthattunk. De a szakértők elemzése szerint sok részlet nem rosszabb vagy egyszerűbb lett, hanem egyszerűen más.
A játékosközönség agyába viszont talán akkor égett be igazán a downgrade szó és a kapcsolódó botrány, amikor egy modder a végleges játék állományai között megtalált és sikeresen bekapcsolt néhányat a 2012-es E3-ra készített demó grafikai opciói közül. Ugyan ezek könnyen instabillá tehették a játékot, a lényeg nem ez volt, sokak szeme előtt csak az lebegett, hogy készen voltak egy sokkal szebb játék elemei, amit a Ubisoft elvett a közönségtől.
Próbáltad már ki- és bekapcsolni?
A kezdeti botrányon azóta volt ideje túltenni magát a gamer társadalomnak, így az átverés okozta csalódás után a játékosok fejében megfelelő helyre kerülhetett a Watch Dogs. Hogy ténylegesen kiemelkedő alkotásról nem beszélhetünk, azt jól illusztrálja, hogy hiába hirdette a játék halasztásakor a Ubisoft, hogy a céljuk "megnyerni a következő generációt", a 2014-es Game Awardson még egy jelölés sem jutott a chicagói kalandnak (igaz, máshol értékelték az aszimmetrikus multiplayer mód ötletét). De a nyílt világú akciójátékok kedvelői között azért megtalálta a közönségét, és tízmillió példányban fogyott el a 2014-es pénzügyi év végéig, tehát nagyjából a megjelenését követő egy évben.
Adott volt tehát a lehetőség, hogy akár egy, a Far Cry-hoz vagy az Assassin's Creedhez hasonló, a kiadó alappillérének számító franchise válhasson a Watch Dogsból. A széria viszont közel sem mutat egységes képet, mára pedig egyáltalán nem biztos, hogy a Ubisoft folytatni szeretné a közeljövőben. A 2016-ra elkészült Watch Dogs 2 ugyan sokat bővített a kezdetekben viszonylag limitált hackelési lehetőségeken, így a játékmenete jelentősen változatosabb és érdekesebb lett (főleg, ha szeretsz lopakodni), viszont az sokaknak nem igazán jött be, hogy Aiden komor történetét és az esős-szeles Chicagót lecserélték az alkotók a napos San Franciscóra és a DedSec sokkal lazább és fiatalosabb karaktereire. Más kérdés, hogy a folytatásból szintén sikerült tízmillió példányt eladni, igaz, ehhez már négy év kellett.
A harmadik résszel megint megpróbált egyet csavarni a formulán a Ubisoft. Nagyjából egy évtizeddel a jövőbe ugorva Londont egy durva autoriter állam játszóterének mutatták be, egy konkrét főszereplő helyett pedig azt a lehetőséget adták a gamerek kezébe, hogy bármelyik NPC-t bevegyék a lázadók csapatába és irányítsák. Nos, hiába láttunk kifejezetten ritkán ilyen játékokat, a Watch Dogs: Legion nem igazán állta meg a helyét a nem éppen gyenge 2020-as játékfelhozatalban, és árulkodó módon a Ubisoft pénzügyi jelentéseiben azóta sem tűnt fel, mennyi példányt sikerült belőle értékesíteni.
Egy félresikerült epizód persze nem feltétlenül kell, hogy kinyírjon egy jó szériát, és ki tudja, a 2013-as bejelentése után több mint egy évtizeddel lehet, hogy elkészül a kezdeti hype idején belengetett Watch Dogs film is. De a pletykák nem erre utalnak, miután egy battle royale spinoff állítólag a kukában landolt, mostanra már arról szólnak meg nem erősített hírek, hogy az egész franchise-t elengedte a Ubisoft, úgyhogy nem érdemes több epizódra számítani.
Biztosan vannak, akik úgy gondolják, nem veszítünk ezzel sokat, sőt, jobban járunk, ha egy esetleges Watch Dogs 4 költségvetését mondjuk a Prince of Persia újjáélesztésének folytatásába, vagy arra fordítja a kiadó, hogy leporolják a Splinter Cell nevet. Akárhogy is, a Watch Dogs név rengeteg gamer számára emlékezetes marad, igaz, nem feltétlenül a legjobb okból.
