Abban a pillanatban, hogy megnyílik a MARVEL Cosmic Invasion menüje egy hangos, dicsőséges és azonnali figyelmet követelő himnusz küldi a hajad a füled mögé, ahogy a szíved megtelik lángokkal és felkészít a Földön túli csatára a szabadság védelmében. A fejlesztők egy másodpercet nem várnak azzal, hogy arcunkba lökjék azokat az évtizedeket, melyek a Marvel képregények fénykorait jelentették.
A Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge már megmutatta, hogy a Tribute ismeri a közönségét, de a Cosmic Invasion prezentációjával még arra is rátettek egy lapáttal. A menü, a művészeti anyagok, a zene és intro összeállnak egy crossover füzet gyönyörű borítójává, ami mögött gigászi csaták rejlenek és aminek minden paneljét imádni fogjuk.
A mese grandiózus, nem mély
A konfliktus közepében Annihilus áll, aki bogarakkal fertőzi meg a kozmosz minden részét. A katonái nem csak lepusztítanak mindent, ahol járnak, de át is veszik az irányítást a világ legerősebb hősei és gonosztevői felett. A feladatunk végigjárni az ismert univerzumot, és eltakarítani a sáskarajt mindenhonnan.
A cucc nem éppen Shakespeare, de tökéletes keretet ad ahhoz, hogy bejárhassuk a Marvel képregényeinek ikonikus világait, és megvívhassunk annak jól vagy kevésbé jól ismert gaztevőivel. Mindezt gyönyörű pixelartban tálalva kapjuk, ami tökéletes választás volt, ahhoz a hangulathoz, amit Tribute fel akart tálalni. A játék minden pályája, karaktere, ellenfele és átvezetője olyan, mintha egy évtizedekkel ezelőtti SNES kazettáról származna, és egy mostanában népszerű képregény széria nagy gondossággal készült adaptációja lenne. Ehhez persze nagyon sokat hozzátesznek a karakterek is, akik úgy bukkannak fel a képernyőkön, mintha egyenesen egy '90-es évekbeli sorozatból érkeztek volna. Pókember, az X-Men tagjai, She-Hulk és a többiek mind gyönyörű animációkat, hibátlan szinkron munkát és nagyon jól átgondolt képességkészleteket kaptak. Ha valaki nagyon szereti Rozsomákot apró, sárga gúnyás, mérges mészárosként látni, akkor itt ennek a keveréknek minden összetevőjét megkapja.
Ami a karaktereket és a Marvel világának többi részét illeti, rengeteg infót kapunk róluk. Keveseknek kell már elmagyarázni, hogy miért tud Peter Parker a falon rohangálni, de a Cosmic Invasion összeszedett egy hatalmas tudástárat, ahol mindenkivel ismerteti a Savage Land történetét és Tony Stark első felbukkanásának pillanatát. Még úgy is egy élmény volt átlapozni a Corps Files részeleget, hogy mi már jól ismerjük a képregényes történelmet. Az aktaták, és egyéb feloldható apróságok (karakter perkek, extra színezések, új harcosok stb.) pedig szépen lassanként válnak elérhetővé, ahogy fejezzük be a kampány egyes küldetéseit. Amikor pedig elkezdődik a bevetés, ott már nincs idő olvasásra: marad a kő kemény bunyó.
Melyik anime fighterrel etetik ezeket?
A beat 'em up és a verekedős műfaj mindig is osztozott egyes játékelemeken és stílusjegyek, de ez sosem volt annyira egyértelmű, mint a Marvel Cosmic Invasion pályáit darálva. A srácok vagy nagyon sokat pörgették a Marvel vs. Capcom címeket, vagy csak nagyon sok időt töltöttek anime figheterekkel, mert amit ebben a cuccban művelni lehet azért megbüntetnének egy Street Fighter meccsben.
A játékmenet alapvetően annyiból áll, hogy mozgunk a képernyő bal széléről a jobb szélére, amikor is a háttér megáll, beszorít minket egy térbe, és le kell gyűrnünk egy újabb adagnyi rosszarcot. Bizonyos környezeti tényezők megnehezíthetik és/vagy megkönnyíthetik a munkánkat, de a lényeg, hogy mindig két karakterrel fogunk szörnyeket püfölni. A párosunkat kedvünk szerint váltogathatjuk kombók közepén is, és a választott társunk örömmel kihúzhat minket olyan szorítókból, amikbe figyelmetlenségünk okán játszottuk be magunkat. Egyes karakterek repülhetnek, mások nem, de a röpképtelen hősök kapnak más extrákat. She-Hulk például nem tudja követni Stormot a levegőbe, de cserébe senki más sem képes egy fél képernyőt kiütő landolást végrehajtani egy nagyobb ugrás után. Sikerült egészségesen kiegyensúlyozni mindenkit, és bár vannak karakterek, akikkel könnyebb az élet, mint másokkal (szegény Jean Greyt úgy kerülöm, mintha XP járna érte), minden elképzelhető játékstílus reprezentációra került.
Ami a tényleges gombnyomogatást illeti, nem a világ legbonyolultabb beat 'em upjáról van szó, lévén csak annyi a dolgunk, hogy nyomogatunk ezt azt, és nézzük, ahogy minden ellenfelünk péppé verődik. A harcrendszer elég engedékeny, így amíg kitérünk a fájdalmasabb csapások elől, és lelkesen préseljük az ütés gombot, addig miénk a győzelem. Ha viszont egy magamfajta beteg őrült vagy, akinek első dolga az volt, hogy megnézze milyen kombókat lehet kihozni Spider-Manből, és meddig lehet a levegőben tartani egy már kiütött hullát, akkor te vagy az, akinek ezt a játékot csinálták. Kevés olyan szórakoztató dolog van ebben a médiumban, mint, amikor a képernyő egyik végébe kiküldöd Captain America pajzsát, rácsapsz az ellenfélre, a visszaérkező pajzs pattint rajta egyet, te visszakézből hókon vered, ismét kiküldöd a pajzsot, ismét visszarántod, az pattint még egyet a szerencsétlenen, és így ismételgeted ezt addig, amíg rá nem jössz, hogy már vagy egy perce kínzod ezt a szerencsétlent, és igazából haladni kéne a sztorival.
Vannak ráadásul egyes karakterkombinációk, melyek lenyűgözően dolgoznak együtt. She-Hulkkal felkapni egy szörnyet, nekivágni a társainak, fellökni a többit, majd a levegőben elkapni az egyiket, amíg a Kapitány pajzsa összevissza cikázik alattunk, egy olyan káoszt okoz, amit Chava összetett mondataival sem tudnék kellőképpen illusztrálni. A harcrendszer énekel, ha kitanulod minden trükkjét, ennek viszont valamelyes a kooperatív élmény látja kárát.
Cosmic Chaos
Sajnos ennek a játéknak pont az a része fájdalmas, ami miatt sokan a TMNT adaptációt dicsérték. Együtt rosszfiúkat ütlegelni még mindig nagy móka, de az élmény fényét valamelyest beárnyékolja, hogy az egyedül csodálatosan muzsikáló harcrendszer egy borzalmasan improvizált jazzé keveredik, amikor 2 vagy több játékos hozza magával a karaktereit. Az egész átláthatatlan, így mi a haverkodást a kampány utánra hagynánk. Az Arcade mód pont a bohóckodásra való, ahol kedvünk szerint nehezíthetjük a meneteket és szívtathatjuk egymást.
Mindettől függetlenül a MARVEL Cosmic Invasion egy csodálatos kaland. Nem biztos, hogy valaha nyerni fog bármilyen díjat, de nem is ez a célja. Ez a 30 eurós móka el akar repíteni téged a kedvenc képregényeid oldalaira, ott akar fogni téged néhány órára, és dicsőséges hősként akar elengedni onnan. Ennél többre az idei játékdömping után nem is vágyunk.
