A The Legend of Zelda: Breath of the Wild és Tears of the Kingdom olyan világokban köszöntenek bennünket, ahol a háború már lezajlott. A nagy csaták Ganondorffal már a múlt meséi, és Linkre marad a feladat, hogy összekaparja a pusztítások nyomán maradt civilizációt. Míg ez a felállás rengeteg lehetőséget ad egy csodálatos világ bejárásra, hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem vagyunk kíváncsiak a békés kalandozásokat megelőző gigászi viadalokra. A Hyrule Warriors pont ezeket dolgozza fel: a Nintendo a Koei Tecmo kezébe nyomta a franchise-t, és azt mondta neki, hogy csináljon vele azt, amihez ért. A Koei Tecmo pedig lelkesen bólogatva így is tett.
A Warriors játékokat gondozó csapat hatalmas, gyönyörű akció-RPG-ket készít, amelyekben hullámokban érkező seregeket kell ledarálnunk. Az aprólékos karakterépítés és mély narratív következmények helyett a srácok csak a kezedbe nyomnak egy kontrollert, és mindössze annyit kérdeznek tőled, hogy mennyi idő alatt tudsz lekaszabolni 100 katonát. Ezzel a formulával született a Dynasty Warriors franchise, de a stúdió készített már One Piece játékokat, Persona 5 folytatást, és Zelda kalandokat is. És mindet egytől-egyig imádtuk.
Pörögnek a frame-ek
A Hyrule Warriors: Age of Imprisonment a harmadik játéka ennek a spin-off sorozatnak, és bár egyik része sem volt kifejezetten rossz, egy probléma mindkét előzményt kegyetlenül mardosta. A két korábbi epizód Wii-, 3DS- és Nintendo Switch-exkluzív volt, és bár a Koei Tecmo kétségtelenül ügyes abban, hogy látványos csatatereket alakítson ki több tucat ellenféllel a képernyőn, az a több tucat ellenfél jelentősen megkínozta az adott hardvereket. Itt jön a Switch 2 és az Age of Imprisonment, melyekről örömmel jelenthetem, hogy hibátlanul szállítják a 60 frame-es kaszabolás élményét. A képkockák beesése itt is elkerülhetetlen, amikor megszámlálhatatlan mennyiségű egységet csapkodunk villogó effektek áradatával, de 60-ról 10 százalékot esni még mindig 50+-ban tart minket, ami hatalmas előrelépés a korábbiakhoz képest.
A másik nagy kritika az előző rész kapcsán, hogy bár technikailag a Hyrule Warriors: Age of Calamity a Breath of the Wild előzménye volt, annak története több helyen ütközött a főjáték sztorijával. A Nintendo azt ígérte, hogy az Age of Imprisonment már egyszerűbb eset lesz, és tényleges kanonikus előzményként szolgál majd a Tears of the Kingdomhoz. Ezt azonban csak úgy sikerült elérnie, hogy a történetmesélést jelentősen leszorította. Aki arra számított, hogy a Tears of the Kingdom újrajátszását új lore gazdagítja majd, az csalódni fog: igen, vállt vállnak vetve harcolhatunk Hyrule első uralkodóinak oldalán, de itt véget is ér Zelda meséjének jelentősége. Anélkül, hogy túl sokat árulnánk el, sajnos megint azt éreztük, hogy a hercegnő csak másodhegedűs a saját időutazós meséjében.
Ez már csak azért is szomorú, mert a felütés egyébként kifejezetten izgalmas. A Tears of the Kingdom nyitójelenete után találkozunk Zeldával, aki valamiért a múltban tér magához. Hyrule érintetlen lankái még nem viselik magukon Ganondorf keze nyomát, a birodalmat pedig olyan lények védelmezik, melyekről a hercegnő eddig csak mondákból hallott. A király és királynő azonnal Zelda segítségére sietnek, rengeteget tanítanak neki, és beavatják egy konfliktusba, ami központi szerepet játszhat a világ jövőjének alakulásában. A felütés izgalmai azonban hamar elolvadnak, és helyüket átveszi a kaszabolás ritmusa. Na, nem mintha ez baj lenne.
Tépjünk, vágjunk
Az első óra felvezetése után a játék szabadon enged minket, ami azt jelenti, hogy megkapjuk Hyrule térképét, és ránk bízza, melyik problémájával foglalkozunk először. Az Age of Imprisonmentnek megvannak a fő- és mellékküldetései, és míg előbbiek a sztorit lendítik előre, addig utóbbiak segítenek szintezni karaktereinket és erőforrásokat gyűjteni különböző feladatok és karakterfejlesztési akadályok megoldásához. Nyílt világot nem kapunk, de a menüben válogatva megválaszthatjuk következő csatánkat, amit aztán a gombnyomást követő percekben meg is kezdhetünk.
Ahogy az minden Warriors címben lenni szokott egy relatíve nagy, de jól behatárolható pályára érkezünk, ahol vagy minden irányból jönnek a hullámokban érkező támadók, vagy nekünk kell megtalálnunk egy célpontot. A feladataink alapvetően változatos körítést kapnak, de a lényeg mindig ugyanaz lesz: ledarálni mindenkit, aki a közelünkbe jön. Ugyan ez meglehetősen unalmasnak hangozhat, a Koei Tecmo tudja mit csinál. Minden karakter egyedi kombókkal, fegyverekkel és különleges képességekkel van felszerelve, így ha már kezdenénk belefáradni a kaszabolásba az egyikkel, akkor nyugodtan átválthatunk a másikra. Zelda stílusa mondjuk eleve messze van a tipikus Warriors hősök kardozós megoldásaitól. Egy fényárban úszó pálcát kapunk, ami a választott kombó-úttól függően lövedékeket eregethet, robbanásokkal temetheti be az ellenfeleket, vagy egy hosszasan pörgő halálkereket csinálhat Hyrule hercegnőjéből. Mindeközben Mineru Zonai gépeket hív csatába, melyekkel lövöldözhet vagy hatalmas csapásokat mérhet az ellenség soraira. A harcok hevében a két hölgy össze is foghat, ebben az esetben pedig Mineru beülteti Zeldát egy hatalmas robotba, amivel agyonlézerezheti a hordákat, és szétverheti a bossokat.
A 10 órás kampány egyetlen pillanatában sem unjuk meg a darálást, és ez nagyrészt a karaktereknek, az elképesztő animációs munkának és a harcrendszer reszponzív és pörgős természetének köszönhetjük. Nem az Age of Imprisonment az a Warriors játék, ami majd újraértelmezi, mit is képvisel ez a műfaj, de magán hordozza a Koei Tecmo évtizedes tapasztalatának minden gyümölcsét. Ráadásul ezt tekintélyes mennyiségű mellékes tartalom kíséretében teszi, ami a 10 órás alap játékidőt 20+-ra tudja kitolni. Bőven van mit csinálni Hyrule csataterein, és minden küzdelemmel töltött óra új élményeket garantál.
Karnyújtásnyira a tökéletestől
Mégis nehéz azt mondani, hogy "kötelező olvasmány" lenne ez minden Switch 2 tulajdonosnak vagy Zelda-rajongónak. Bár a játékélmény kétségtelenül szórakoztató, sajnos a történetmesélés botladozása és a körítés hiányosságai kirángatják a játékot a platform legjobbjainak vitrinjéből. Hasonlóan a korábbi Hyrule Warriors címekhez, az Age of Imprisonment is csak azoknak lesz igazán nagy élmény, akik a Zelda- és a Warriors-rajongók szűk keresztmetszetében léteznek. Nem kellett volna sok cukrozás ide ahhoz, hogy egy őszintén szerethető alkotást kaphassanak azok, akik csak a The Legend of Zelda franchise hívei, de egy hajszállal sikerült erről megint lecsúszni.
Az Age of Imprisonment egy átgondolt, lecsiszolt és minden szempontból erősebb verziója annak, amit a Hyrlue Warriors széria eddig nyújtott. Pont ezért olyan fájdalmas, hogy a fejlesztők nem nyújtózkodtak csak még egy picivel tovább.
