Az elmúlt hetekben két menedzser/stratégiai játék teszteléséhez is volt szerencsém, egészen pontosan a Jurassic World Evolution 3-ról és az Anno 117: Pax Romanáról van szó. Mindkét játék esetében azt róttam fel elsődlegesen hiányosságnak, hogy az én személyes ízlésemhez képest kissé túlságosan le vannak egyszerűsítve annak érdekében, hogy minél szélesebb réteget meg tudjanak szólítani. Emiatt túl sok menedzselésre nincs szükség, mindkét játék esetében építgethetünk szinte szabadon, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne csússzunk mínuszba. Számomra az arany középutat e tekintetben az első Planet Coaster, illetve a Planet Zoo jelentik, melyek épp elég komplexek ahhoz, hogy a kezünkben érezzük az irányítást, de közben kellő kihívást is jelentsen, ezáltal amikor sikerül valami nagyobb dolgot megépítenünk és azt profitábilisan működtetni, az kellő dopaminlöketet ad. Az Europa Universalis V révén viszont most megtapasztalhattam a spektrum másik oldalát is.
Előre leszögezem, hogy efféle "térkép szimulátorral" korábban még sosem játszottam, így teljesen szűzen mentem neki a játéknak, ami viszont egyáltalán nem volt gyöngéd velem, szakadt, aminek szakadni kell. Mentségemre szóljon, hogy ha jelenleg ellátogattok az Europa Universalis V Steam oldalára, a fejlesztők jelenleg éppen azért kampányolnak, hogy a játékosok jelöljék őket "Best Game you Suck at" kategóriában a Steam Awardson, ami nagyjából annyit tesz, a legjobb játék, amiben szar vagy. Ezt ráadásul azzal támasztják alá, hogy a játék tanulási görbéje "még a veterán térképes játékosoknak is kihívást jelent". Hogy ezt hangoztatni és kifejezetten erre építeni egy játékot jó, vagy sem, nyilvánvalóan személyes preferencia kérdése.
Minden megvan?
Mindenesetre én becsületesen végigküzdöttem a tutorialt, mely végig vezet országunk működtetésének alapjain, attól függően, hogy milyen fő fókusza van a kiválasztott országnak. Én természetesen a Magyar Királyságot választottam, mely adminisztratív fókusszal indul, így elsősorban a belügyekre, az ország ügyes bajos dolgainak rendezgetésére kell a legtöbb figyelmet fordítanunk.
A tutorial az első pillanattól kezdve gyakorlatilag egy info dump. Ez alapvetően érthető, hiszen a játékosnak nagyon sok szálat kell párhuzamosan a kezében tartania, ezeket pedig mind el kell legalább alapszinten magyaráznia, viszont rengeteg felesleges szekcióval rendelkezik.
Az írásom elején említett játékokkal ellentétben, melyek lényegében mikro szintű menedzsmentet kívánnak meg, itt makro szinten, egy állam gazdaságát kell irányítanunk, ami azzal is együtt jár, hogy alapműveltségnél eggyel magasabb szintű közgazdasági ismereteink legyenek, legalább bizonyos fogalmak ismerete tekintetében. Ebből a szempontból abszolút jogos a játék részéről, hogy ezeket elmagyarázza, az viszont talán elvárható attól, aki belevág ilyesmibe, hogy tisztában legyen például a kereskedelem fogalmának jelentésével, így ezt nem feltétlenül kellene több bekezdésen keresztül fejtegetni. Emiatt sok esetben úgy éreztem, mintha az ovis ebédnél a zöldborsót próbálnám kipiszkálni a rizibiziből, hogy megtaláljam a releváns, ténylegesen a játékmenettel kapcsolatos információkat, és ne vonja el a fókuszt a literszámra rám zúdított információ. Ennek végül az lett az eredménye, hogy amikor a tutorial végére értem, az elejét már gyakorlatilag elfelejtettem, és ott maradtam egy országgal, hogy "na, akkor csináld".
Nem mondtad ki a varázsigét
Az info dump a játék egésze alatt fennmarad, csak éppen ezután már nem tanít, hanem folyamatosan a figyelmedbe irányít valamilyen problémát. Az irányításod alatt álló vármegyék hol munkaerőhiánnyal küzdenek, hol valamilyen erőforrás hiányzik számukra stb. Az idő előrehaladtával egyre többször éreztem úgy magam, mint Izma az Eszeveszett birodalom elején, mikor a szegényember azért folyamodott az uralkodó segítségéért, mert a családja éhezik, mire a szipirtyó csak annyit felel:
"Talán jövedelmezőbb foglalkozást kellett volna választanod, paraszt!"
Ez most viccnek tűnhet, de nem teljes mértékben az. A felmerülő problémák megoldása (akár csak egy valódi államigazgatásban lenne) jellemzően rendkívül összetett feladat. Sűrűn előfordul például, hogy élelmiszerhiányt okoz a termelés kiesése, aminek hátterében a munkaerőhiány áll, ez pedig egy saját farkába harapó kígyó. Hiszen az éhezés elvándorláshoz vezet, ami további munkaerőhiányt okoz. Ezt orvosolni nagyon nehéz feladat, az egyik mód erre viszont az, ha alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozó munkaerőt továbbfejlesztünk. Ezt viszont például nem tehetjük manuálisan, automatikusan történik meg, amikor a feltételek adottak, és "van igény a magasabb szintű munkaerőre".
És ez csak egy példa a játékban felmerülő számos problémára. Emellett egyensúlyban kell tartanunk a rendek elégedettségét, hogy ne lázadjanak ellenünk, de közben annyit sem szabad nekik engedni, hogy túl nagy hatalmuk legyen. Fejlesztenünk kell az úthálózatot, hogy az egymás közelében lévő vármegyék kiegészíthessék egymást erősségeik és hiányosságaik mentén.
Szerencsésebb történelmi fejlődés
Ezen felül olyan problémákat is elénk gördít a játék, melyek inkább hátráltató körülményként jelennek meg, de kezdeni nagyon nem tudunk velünk semmit. Ide tartozik például a pestisjárvány, illetve bizonyos történelmi események is, amiket egészen érdekes módon kezel a játék.
Vannak ugyanis bizonyos események, főként uralkodók születésének és halálának időpontja, vagy a körülöttünk történő dolgok, melyek úgymond kőbe vannak vésve. Egészen pontosan 1337 április elsejétől 1837 január 1-éig irányíthatjuk országunkat, melynek során viszont más irányba is terelhetjük a dolgokat, mint ahogyan a valóságban történtek. Vannak ugyanis bizonyos szituációk, mikor az éppen aktuális uralkodó bevezet például egy új törvényt, melynek tudjuk, milyen hatása volt, és eldönthetjük, hogy mi is úgy csináljuk-e, vagy épp másképp. Ebben az esetben a játék mindig kisegít bennünket azzal, hogy melyik a valós történelmi opció, így, ha ehhez hűen szeretnénk játszani, ez a döntés mindig egyértelmű.
Noha vannak hiányosságok ezen a téren, általánosságban az is elmondható, hogy történelmileg meglehetősen pontos a játék. Ez annak is köszönhető, hogy a Paradox történészekkel is együttműködött a játék fejlesztése során, többek között az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet és Régészeti Kutatóintézet munkatársai is tanácsadóként vettek részt a projektben, így a történelem szerelmesei is elégedettek lehetnek.
Az Europa Universalis V tehát egy rendkívül összetett játék. Töredelmesen beismerem, hogy az én személyes ízlésemnek túlságosan is összetett. A fejlesztők pedig nem is titkolják, hogy rendkívül nehéz megtanulni az alapokat is, melyen igazából a tutorial sem segít túlságosan sokat. Hasonló hátráltató tényező volt számomra a menürendszer is, mely amellett, hogy egyáltalán nem kezdőbarát, a UI sok esetben elrendezésben sem túl esztétikus. Nem egyszer előfordul, hogy különböző átfedések egymásba csúsznak, ami még inkább megnehezíti a tájékozódást. Aki viszont tapasztalt az efféle játékokban és kifejezetten kihívást keres, az minden bizonnyal megtalálja majd a számításait.
