A Dragon Quest korai epizódjai a tökéletes válaszok arra kérdésre, hogy "milyen lenne egy D&D CRPG, ha japánok fejlesztenék azt". Ezek a játékok tradicionális körökre osztott mechanikákat vegyítenek egyszerű, klasszikus fantasy történetekkel, és bár nem az első trilógia fog nektek morális leckéket tanítanak vagy mély érzelmi sebeket hagyni lelketeken, az értékük mai napig megkérdőjelezhetetlen. Yuji Horii és Akira Toriyama egy legendát indítottak útnak a '80-as évek végén, és ennek a legendának az első fejezetei ma is épp annyira szórakoztatóak, mint 40 évvel ezelőtt voltak.
Kicsomagolás
A Dragon Quest I & II HD-2D Remake követi azt az utat, amit a Dragon Quest III remake és az Octopath széria már kitapostak. A klasszikus JRPG-ket egy teljesen új körítésben kapjuk, ahol a hátterek és a világ egyes elemei gyönyörű 3D-s modellekből állnak össze, míg a karaktereket és a szörnyeket gyönyörű pixelart sprite-ok illusztrálják. A keverék pont olyan csodálatosan működik itt is, mint ahogy a Dragon Quest III HD-2D Remake-nél: a királyságok hatalmas kastélyai gyönyörű árnyékokat vetnek a tavaszi szélben lengedező gyepre, míg a világtérkép óceánja gyémántos csillogással válaszol a nap köszöntőjére. A világ lenyűgöző, mind grafikai tálalás, mind dizájn tekintetében.
Az újfajta megközelítés segít elhitetni velünk, hogy mind az első, mind a második játék otthona egy hatalmas, végtelen játéktér, ahol minden sarkon kincsek, és izzasztó erőpróbák várnak. A kalandozás örömeit az is segíti, hogy a világ nem csak szebb, de könnyebben is navigálható. Az új kiadások egyértelműen jelölik, mikor hova kell mennünk, de (az adott rész sztorijától függően) a felfedezés szabadságát egy pillanatra sem veszik ki a kezünkből. Ezen felül több apróbb UI fejlesztés és rengeteg extra tartalom is belekerült mindkét korai Dragon Quest részbe. Ezek egyrészt (finom óvatossággal ugyan, de) feldúsítják az egyébként rövidke epizódokat, másrészt segítenek összekötni a Dragon Quest első és második részét a harmadikkal.
A trilógia kiadási sorrendje sokakat meglephet, de a Square Enix nem véletlenül kezdte ezt a projektet a Dragon Quest III-mal. Annak hőse indítja el azt a kronológiai vonalat, ami a Dragon Quest I és a Dragon Quest II eseményeihez vezet, és bár a három játék egyértelműen összefonódik, mindhárom epizód sajátos megközelítéssel meséli el történetét.
Dragon Quest I
A Dragon Quest III hősének leszármazottjára nehéz feladat vár. A mitikus megmentő, az Eldrick cím viselője már eltávozott, így annak gyermekétől várja a nép a megváltást. Egy gonosz sárkány elkezdte terrorizálni a birodalmat, és a hercegnő fogságba esett, így a birodalom egésze veszélybe került. Ha a sorozatba a Dragon Quest XI és a III Remake miatt szerettél bele, akkor itt egy nagy meglepetés fog várni: ahelyett, hogy a történet során megismerkednél hű cimboráiddal, és egy bohókás társaság élén mentenéd meg a világot, itt egyedül maradsz. Sokunk gondolkozott azon, hogy milyen lenne egy CRPG, ahol nem kell egy egész társaságot menedzselni, és a Dragon Quest 1 megválaszolja ezt a kérdést.
Itt nem lesznek társaink, és a sztori mind a 10-15 óráját szóló kalandozással fogjuk eltölteni. A magányért cserébe a főhősünk megtanul rengeteg különböző képességet és varázslatot, melyeket okosan kell menedzselnünk ahhoz, hogy túléljünk keményebb ütközeteket. A játék nehézségi szintje sokszor megugrik, de egy kis grindolás minden gondot megold. Ez már csak azért sem nagy akadály, mert a Dragon Quest 1 talán a sorozat leglazább epizódja: megvannak a nagyobb sztoripontok és célok, de valójában teljesen elengedi a kezünket, és ránk bízza, hogy mikor merre megyünk. Néhány átvezetőn túl a játékot nem különösebben érdekli, hogy milyen sorrendben intézzük az ügyeinket, csak mentsük meg azt a királynőt és ha időnk engedi, akkor vágjuk már le azt a morcos sárkányt.
A világtérkép tele van dungeonokkal, és szörnyetegekkel, de a Dragon Quest 1 tényleg a legegyszerűbb meséje a szériának. Némi extra tartalmat ez is kapott, hogy szorosabban kötődjön a két nagyobb testvéréhez, de az egész trilógia kontextusában ez csak egy átvezető. A nagy kaland valójában az után következik, hogy hősünk megmentette a birodalmat, évek teltek el, és Eldrick leszármazottjai új városokat építettek a már biztonságban sokasodó emberiségnek.
Dragon Quest II
A Dragon Quest III és a Dragon Quest I tulajdonképpen felvezetések ahhoz a részhez, ami a trilógia fénypontjává vált. A laza, már-már meditatívan egyszerű első epizód után a Dragon Quest II halálhörgéssel, siralommal és egy könyörtelen ostrommal fogad. Idegen támadók rombolják az új világot és járnak városról városra. A sötétség ismét beárnyékolja az emberiség otthonait, és ezúttal nem lesz elég egyetlen ember a megváltáshoz. Míg a Dragon Quest a bátor kalandozóra, a Dragon Quest III pedig kocsmákban verbuvált NPC-kre bízta a népek sorsát, addig a Dragon Quest II-ben már megkapjuk azt a JRPG élményt, amire vágytunk. Három királyság trónörökösei fognak össze, hogy megmenthessenek mindent, ami Eldrick legendájának nyomában született.
Modern JRPG-khez viszonyítva a Dragon Quest II sem a legbonyolultabb játék a világon, de a Square Enix itt már nagyon sokat tett azért, hogy a majd' 40 éves klasszikus megálhassa a helyét a modern nagyágyúk mellett is. A HD-2D alapoknak köszönhetően nagyon szépen illusztrált és megrendezett átvezetőket kapunk, melyek vastagon aláhúzzák kampányunk jelentőségét. A sztorit ráadásul nagyon szépen eljátszott szinkron is megtámogatja, ahol a színészek megtettek minden tőlük telhetőt a shakespeare-i nyelvezet befogadhatóságáéért. A tálalás hibátlan, és a tartalomra sem lehet panaszunk.
A Dragon Quest II eleve egy sokkal komplexebb játék, mint az első rész volt: a csapatunk tagjainak megvannak a saját céljaik, aggodalmaik és vágyaik, melyek sokat hozzátesznek az újabb "hősök vs. gonoszok" narratíva kiszínezéséhez. A karakterek sajátosságai ráadásul nem csak az átvezetőkben, de a képességekben is megmutatkoznak, hiszen itt már mindenkinek megvannak a maguk varázslatai és különleges mozdulatai. Még mindig egy relatíve egyszerű JRPG-ről van szó, ahol egy nagy világtérképen bandukolva dungeonokba botlunk és szörnyeket mészárolunk egy statikus, körökre osztott rendszerben. Nem érdemes a Shin Megami Tensei mechanikai csavarjaira számítani, de az ellenfelek és csapattársaink erősségei és gyengeségei segítenek érdekessé tenni minden ütközetet.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
A felfedezés élménye itt egy kicsit kevésbé szabad, mint az első részben volt, de idővel legalább felfedezhetjük a tenger mélyét is, ami egy teljesen új helyszín a remake-ben. Mind a szinkron munkán, mind a rengeteg extrán érződik, hogy a második részre költötte a Square a büdzséjének nagyját. A céljuk egy ütős lezárás összeállítása volt, ami kétségtelenül sikerült.
Kritikusként nem akarsz úgy befejezni egy cikket, hogy nincs mibe belekötnöd, és persze a Dragon Quest I-II-nek is megvannak a maguk gondjai. Ezek nagyrészt a játékegyensúlyhoz köthetőek, és persze most elkezdhetnék magyarázni arról, hogy az epizódok melyik szakaszai hol ugranak akkorákat, hogy a kellemes kalandozásokból hirtelen vérgőzös darálókká válnak, de ez csak elvenne a csomag jelentőségéből. A Square Enix nagyon ügyes munkát végzett mindkét epizód finom, átgondolt bővítéseivel, egyes elemeinek modernizálásával és vizuális felújításával. Ezek kő kemény retro RPG-k, melyeket vagy képes leszel úgy élvezni, ahogy vannak, vagy bealszol rajtuk és mész tovább. Ha viszont az előbbi táborba tartozol, akkor neked feledhetetlen estéket hozhat majd az új párossal kiegészült trilógia egésze.
