Ha volt valami, amire nem számítottam játékújságírói karrierem során az az volt, hogy egyszer tesztet kell majd írnom a Diablo II-ről. Az ARPG-k császára jóval azelőtt jelent meg, mielőtt én megtanultam volna összekötni két koherens sort, és egyébként sem maradt volna időm írásra, mert a haverjaimmal jártam esténként Hell Baalt farmolni Barbarian fegyverekért. A késői általános iskolás és korai középiskolás éveimet felváltva pusztította el a Diablo II és a WarCraft III. Az utóbbi újrakeverésének katasztrófája sokat segített abban, hogy a Diablo II: Resurrected már egy sokkal jobb játékká válhasson.
A D2 ugyanakkor egy nagyon különös helyet foglal el a Blizzard panteonjában, mert igazából ez az egyetlen, máig aktívan támogatott Blizzard cím, amit nem a fő csapat fejlesztett. A Blizzard North megalapításáért felelt Schafer testvérek sem tudnák azt megmondani nektek, hogy mitől lett a játékuk annyira időtálló, hogy még mindig megérje foglalkozni vele.
"Választasz egy véletlenszerű napot 2009-ben - majd' egy évtizeddel a megjelenése után - és több ezer játékost találsz, akik épp Mephistót farmolják vagy a Stones of Jordant keresik. A pontos okát ennek nagyon nehéz lenne megfejteni."
A fenti mondatok Jason Schreier - Play Nice című kötetéből származnak, ami a későbbi oldalakon leírja, hogy a Diablo III fejlesztőinek feje felett folyamatosan ott lebegett az előd sötét fellege. Ötletük sem volt, hogy hogyan múlhatnák felül a D2-t és amikor megpróbálták, akkor újra és újra beletört a bicskájuk. Ez viszont nem csak az új Diablo csapatot, de a régit is megátkozta, mert a Blizzard North srácai sem jöttek rá soha, hogy hogyan alkothatnak újra valamit, ami ennyire megérinti a gamerek szívét. Se a Torchlight, se a Hellgate nem aratott osztatlan sikert, és kétséges, hogy ez a jövőben sikerülni fog-e nekik.
Hogyan nyúlsz hozzá valamihez, ami közel érinthetetlen magasságból tornyosul a gaming történelem fölé? Nos, sehogy. Amikor a Vicarious Visions megkapta a remaster feladatát, akkor ők elkötelezték magukat az eredeti mellett. A játékot tulajdonképpen csak vizuálisan újították fel, és a régi D2 még mindig ott van a friss grafikai körítés alatt. A játékos szokások és a piac azonban sokat változott 2000 és 2026 között, és a nagy öreg kitartó rajongói azért valamicske féltékenységet mindig éreznek, amikor meglátják a Path of Exile új tartalmait, és a folyamatosan érkező új ARPG-ket.
"Nem akarjuk mi összekenni a Mona Lisát"
- mondta ezt a Diablo Legacy csapat vezetője, aki kitalált egy megoldást. Rárakott egy üveglapot a vászonra, és azon dolgozott tovább.
Az őrült tudós
A Reign of the Warlock DLC-re kétféleképp lehet nézni. Gondolhatjuk róla azt, hogy csak egy túlpörgetett marketingkampány a Diablo IV-nek, ami szintén kapni fog egy Warlock karaktert és az egyikkel próbálják eladni a másikat. Ez szerintem egy kicsit túl nagy erőfeszítés lenne, így számomra ez egy kérdésnek hat.
Hajlandó-e a közösség fizetni további tartalmakért, ha a Diablo Legacy csapat le akarja szállítani azokat?
A számokat egyelőre nem tudjuk, de a 25 eurós vételár elég csekélynek bizonyult ahhoz, hogy a fórumok tele legyenek nem csak friss Warlockokkal, de olyan játékosokkal is, akik a DLC-vel csatlakoztak a Diablo II világához. Ránézésre bejött a dolog, még akkor is, ha a tényleges tartalom csekély.
A kiegészítés főszereplője az említett kaszt, aminek minőségéről egyetértek Chris Wilsonnal, a PoE stúdiójának alapítójával és a világ legnagyobb D2 rajongójával:
"Ez nem érződik egy Diablo II kasztnak, mert nincsenek szar képességei."
A fejlesztők láthatóan visszanéztek az összes korábbi karakterosztályra, megnézték, hogy mi működik és mi nem, és összeállítottak három olyan képességfát, melyek között választani szinte lehetetlen. A Chaos varázslatokkal felperzselhetünk mindent magunk körül, az Eldritch ágon repülő fegyverekkel válhatunk csatamágussá, a Demon ágon pedig szolgálatba hívhatjuk a pokol szörnyeit. Én nagyrészt a tűzmágia mellé tettem le a pontjaimat, de nem tudtam nemet mondani egy Goatman hadba küldésére sem, így a szörnyetegem feltartja a hordákat, amíg a lassan induló, de egész képernyőket letaroló Flame Wave-em végigmegy rajtuk. A karakterrel brutális kombókat lehet kiépíteni, melyek látványosak, és erősebbnek érződnek bárminél, amit a több kaszt fel tud mutatni a 40-es szintek előtt (oké, ezt valószínűleg csak a megkopott memóriám mondatja velem). Az pedig, hogy a Warlock hangját a selymes baritonú Rahul Kohli adta, csak hab a tortán. Az újdonság hatása persze ott lenne abban, ha valaki kimondaná, hogy a "Warlock a legjobb karakter a játékban", de tekintettel az elképesztő build lehetőségekre, és a játékérzetre, nem szégyen ezt állítani.
A csomag azonban nem csak egy új kasztot rejteget, hanem potenciálisan egy új korszak kezdetét is. Tartalmak tekintetében nem mondhatnánk, hogy úszunk az újdonságokban, de a Blizzard terve egyértelműen kirajzolódik a DLC-n keresztül.
Új út a régi vadonban
A kiegészítő leszállításával a Blizzard úgy döntött, hogy megőrzi a Mona Lisát, de hozzátesz valamit. A Reign of the Warlock egy saját ágat kapott a D2: Resurrectedben, így amikor új karaktert választasz, akkor megszabhatod, hogy maradsz-e a klasszikus verziónál, vagy a DLC-vel kiegészült verzióba ugrasz fejest. Utóbbi esetben nem tudod már átkapcsolni a játékot a 2000-es grafikai tálalásra, de cserébe új tárgyakhoz férhetsz hozzá, új rúnaszavakat gyűjthetsz, élvezheted az új láda elrendezését, és nekimehetsz az új endgame kihívásoknak. Ha így döntesz, akkor Chronicle oldalai is megnyílnak előtted, ami feljegyzi majd az összes olyan Unique, Set és Runeword tárgyat, amit kalandjaid során begyűjtöttél.
Az új láda, a Path of Exile dobozához hasonlóan, dedikált füleken gyűjti nekünk a köveinket, rúnáinkat, és alapanyagainkat, miközben rengeteg helyet ad az adott karakter privát és a minden karakter között megoszló raktárfüleknek is. Már önmagában az is új motiváció lehet, hogy lássuk feltelni az üres helyeket szobrokkal, gemekkel, és rúnákkal, de a gyűjtőknek a Chronicle a nedves álma. A hatalmas jegyzék minden rublikáját feltölteni hosszú hónapokba kerülhet, így a D2 legelvetemültebb rajongóinak lesz miért mészárolniuk.
És ha már a mészárlásnál tartunk, akkor azt két új endgame aprósággal tette izgalmasabbá a Diablo Legacy csapat. Egyrészt teljesen átdolgozták a Terror Zone rendszert, így már minden helyszínt átalakíthatunk annak nehezebb verziójára, illetve megküzdhetünk egy új bossal, a Colossal Ancients trióval. Ezek az újdonságok nem azt jelentik, hogy a Diablo II endgame körforgása gyökeresen megváltozna, de adnak annyi extrát, hogy a 99-es szint megszerzése és az Uber bossok legyalulása felé vezető út frissnek érződhessen.
Az izgalmas része azonban mindennek az, hogy a Blizzard ténylegesen kísérletezni kezdett végjátékbeli bővítésekkel. A Reign of the Warlock ágán nem kizárt, hogy olyan új játékelemeket kapunk majd, melyek egy-egy Path of Exile League szintjére kerülhetnek. Szinte minden korai tesztelő megjegyezte, hogy a fejlesztők szenvedélyesen dolgoznak a játékon, ami azt jelenti, hogy nincs még itt a vége.
"Nagyjából addigra leszel nagyon jó Diablo fejlesztésben, mire kiadod a Diablo játékodat" - mondta Rob Pardo tanmeséjében a Diablo III vezető fejlesztőjének.
Egy olyan csapat kezében van most a Diablo II, akik már leszállítottak egy részt, és ismerik azt kívülről belülről. A Reign of the Warlock számukra egy nagyon sikeres tesztpad. Az új kaszt pörgős és komplex, az új elemek beépítése és a régiek finomításai pedig sokat hozzáadnak egy unalomig ismert klasszikushoz. A nagy kérdés az, hogy mi vár majd ránk ezután.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
