Fajunk évezredek óta hajózik a világtengerek hullámain, a mélység titkait pedig több mint 150 éve fürkészi, mégis majdnem annyira idegen számunkra, mint a világűr, és szinte ugyanolyan keveset tudunk róla. Nem csoda, hogy megmagyarázhatatlanul nyugtalanítónak találjuk a fény határán túl tátongó legsötétebb régióit, és nem pusztán az ismeretlentől való ösztönös félelemről van szó, hanem arról az érzésről, hogy odalent valami olyan rejtőzik, amit jobb lenne soha meg nem érteni. Ez a sötét, nyomasztó közeg ideális táptalaj a képzelet számára, a The Councilt és a Vampire: The Masquerade - Swansongot jegyző Big Bad Wolf pedig a kozmikus horror atyjaként számon tartott Howard Philips Lovecraft nyomdokain haladva megkísérelte videójátékként formába önteni az ép ésszel felfoghatatlant, ami mellett az ember sosem érezheti magát többnek jelentéktelen porszemnél.
Csápokat a magasba, itt az Interpol!
A Cthulhu: The Cosmic Abyss egy olyan, nem túl távoli jövőben játszódik, amelyben a technológia és az okkultizmus különös elegyet alkot, így az Interpol külön, a természetfelettire specializálódott részleget is fenntart. Az Ancile ügynöke, Noah Williams a történet főszereplője, aki mentora kíséretében egy felszívódott kollégája után nyomoz a louisianai mocsárban, de az ügy váratlan fordulatai után szó szerint és átvitt értelemben is mély vízben találja magát. A szálak egy rejtélyes céghez, az Ocean-I-hoz vezetnek, amely hivatalosan bányászattal foglalkozik, ám a Csendes-óceán mélyén kialakított létesítménye egy egészen más természetű vállalkozás álcája, és a tudósok valami egészen mást kerestek odalent, de a legrosszabb, hogy meg is találták - R'lyeh ősi városát, Cthulhu börtönét.
Több hónappal a bevezető események után a terepre visszatérő Noah kapja a feladatot, hogy alászálljon egy elhagyatott víz alatti bányászati állomásra, és kiderítse, miben sántikál Andrew Marsh a követőivel. Innentől kezdve a játék egyre mélyebbre húzza őt, nemcsak fizikailag, hanem pszichológiailag is. A klasszikus lovecrafti elemek - kozmikus entitások, alternatív dimenziók, az elme fokozatos széthullása - mind jelen vannak, de a sci-fi környezet új kontextusba helyezi őket. Az ősi rituálék és a modern technológia találkozása különösen hatásos, hiszen az ismeretlen nem a múlt ködéből bukkan elő, hanem a közeli jövő rideg, tudományban gyökeredző racionalitásában jelenik meg.
Megoldási kulcs
A játékmenet középpontjában a nyomozás és a logikai feladványok állnak. Aki pörgős akcióra számít, az jobb, ha másfelé nézelődik, ezúttal ugyanis a tempó tudatosan lassú, és hagy időt az elmélyülésre. Előnyös, hogy a Big Bad Wolf belső nézetet választott, mert ezzel nemcsak az immerzió vált erősebbé, de sokkal jobban érvényesülnek azok az euklideszi geometriának ellentmondó formák, az egyértelműen nem emberkéz alkotta, ciklopszi építmények, amelyekkel a kaland során találkozunk. A tengernyi megvizsgálható tárgyat is könnyebb szemrevételezni így, miközben bizonyítékokat keresünk, hogy azokból megpróbáljunk következtetéseket levonni. Nem árt azonban tudni, hogy csak azért, mert valamit megtapogathatunk, minden oldaláról megcsodálhatunk, még nem feltétlenül lesz vele dolgunk. Ráadásul a vörös hering taktikát alkalmazó fejlesztők nem csupán egy-két hamis nyomot rejtettek el az igaziak között, hogy tévútra vezessenek bennünket, hanem egy egész halfarmra valót.
Hogy még nehezebb legyen a dolgunk, lényegében a kezünket is teljesen elengedik, de a rendelkezésünkre bocsátják a Noah agyába ültetett mesterséges intelligenciát. KEY-re kezdetben csupán eszközként tekintünk, de a történet során fokozatosan egyre emberibbé válik, és végül a játék legemlékezetesebb szereplőjévé növi ki magát. KEY egyik legfontosabb funkciója a Vault, egyfajta vizualizált elmepalota, ahol a begyűjtött nyomokat rendszerezhetjük és összekapcsolhatjuk. Ez a mechanika kísértetiesen emlékeztet a Frogwares-féle Sherlock Holmes-játékokban látott dedukciós megoldásra, ám itt sokkal komplexebb és szabadabb formában jelenik meg. Nem egyszerűen a helyes válasz megtalálása a cél, hanem az odavezető út megértése is. A játék gyakran nem mondja meg egyértelműen, mit kell tennünk, így valóban gondolkodásra kényszerít.
A másik KEY-hez kötődő kulcsmechanika a szonár, amely segít a tájékozódásban akkor is, amikor olyan, a víznél sűrűbb folyadékban vagyunk kénytelenek úszni, amelynek az összetételét nem akarjuk tudni. Emellett lehetővé teszi, hogy különböző frekvenciák alapján tárgyakat vagy anyagokat keressünk. Ez elsőre egyszerűnek tűnik, de a későbbiekben egyre összetettebb feladványok épülnek rá. Különböző frekvenciák kombinálásával specifikus dolgokat találhatunk meg, sőt bizonyos esetekben a tárgyak formáját is manipulálhatjuk. Ez az ötlet kifejezetten kreatív, ugyanakkor a készítők nem mindig kommunikálják jól, így hiába vagyok rutinos kalandjátékos és rajongok a nyomozós címekért, nem egyszer előfordult, hogy hosszú percekig céltalanul bolyongtam. Így lesz egy nettó ötórás kalandból bruttó tíz-tizenöt órás történet.
A stúdió korábbi játékaihoz hasonlóan a Cthulhu: The Cosmic Abyss is erősen támaszkodik különféle mechanikákra. Az imént említetteken túl ott van még a túlélőjátékokból ellesett energiagazdálkodás, tehát Noah egyes cselekedetei, mint például a KEY segítségével végrehajtott elemzések csökkentik az energiakészletét, és ezt egy különös, világító gombából lehet visszapótolni. A narancssárga újratöltésre való, a kék a kapacitás növelésére.
Ennél izgalmasabb viszont a korrupció rendszere, amely voltaképp a lovecrafti őrület modern megfelelője. Minél többet érintkezünk az ismeretlennel, annál inkább torzul Noah elméje. A játék a főbb - egy-egy fejezetet meghatározó kihívások - leküzdésére többnyire két megoldást kínál, az egyik a könnyebb, gyorsabb, ám Noah-ra nézve káros, a másik lényegesen körülményesebb, de ha így járunk el, csökken a korrupciószint mértéke. Ez a morális dilemma pedig túl azon, hogy végigkíséri az egész kalandot, a befejezést is befolyásolja. És ha már szóba került Noah elméje, akkor muszáj megemlíteni, a megszerezhető, evolúcióknak nevezett képességeket, amelyekből egy híján húszat találunk a játékban. Ezekből nem mindegyik lehet egyszerre aktív, hiszen Noah agyának megvannak a maga korlátai, bár azért tágíthatóak. Mindenesetre a szonár hatékonyságának javításától (nagyobb hatótáv, gyakoribb pingelés) az energia-visszanyerésen át a korrupciószint csökkentéséig számos előnnyel bírnak.
Ősi istenek és modern problémák
A világ felépítése lenyűgöző. Az Ocean-I víz alatti bázisa, a végtelennek tűnő labirintusok és az elsüllyedt R'lyeh városa mind-mind olyan helyszínek, amelyek egyszerre gyönyörűek és hátborzongatóak. A látványvilág különösen erős, a sötét mélységek és a futurisztikus technológia kontrasztja remek feszültségteremtő eszköz. A hangulatot a kiváló hangdizájn és zene is erősíti, a szinkronmunka pedig meglepően magas színvonalú.
Már amikor minden hang a helyén van, de nem csak az időnkénti eltűnésük miatt húztam össze a szemöldököm, az irányítás is nehézkes helyenként, a legfrusztrálóbb pedig a mentési rendszer, amely teljesen automatikus, és nem mindig oda rak vissza, ahova várná az ember. Ezt kiküszöböli ugyan az Xbox Series X Quick Resume funkciója, amivel pontosan onnan tudtam folytatni a kalandot, ahol előzőleg abbahagytam, de amikor elkezdtem, akkor még nem sejtettem, hogy rossz ötlet teljesen kilépni a játékból, és azzal kb. egy órányi haladás ment is a levesbe. Ez nyilvánvalóan sürgős beavatkozás után kiált, és a legjobb megoldás a manuális mentés lenne. Emellett technikai problémák, például akadozás vagy váratlan összeomlások is előfordulhatnak, amelyek kizökkentik a játékost az egyébként kiválóan felépített élményből.
Mindezek ellenére a Cthulhu: The Cosmic Abyss egy láthatóan ambiciózus és egyedi alkotás. Nem próbál mindenkinek megfelelni, és talán éppen ezért működik olyan jól. Ez nem egy könnyed szórakozás, hanem egy türelmet és kitartást igénylő utazás az ismeretlenbe. Azok számára, akik szeretik a nyomozós játékokat, a komplex feladványokat és a lassan kibontakozó történeteket, igazi csemege lehet. Nyilvánvalóan egy specifikus játékosrétegre lőtt a Big Bad Wolf, de azzal, hogy személyre szabhatóvá tette a nehézség szintjét, kinyitotta R'lyeh kapuit azok előtt is, akiket a túlélőmechanikák vagy a korrupció-rendszer visszatartana a belépéstől.
A játék legnagyobb erénye talán az, hogy megérti, mitől működik a lovecrafti horror. Nem az ijesztgetésre támaszkodik, hanem a bizonytalanságra, az apránként felépített feszültségre és arra az érzésre, hogy valami nincs rendben a valósággal.
A Cthulhu: The Cosmic Abysst Xbox Series X-en teszteltük, a kódot a játék kiadója, a Nacon biztosította.
