Az Uncharted-széria egy nagyon fontos franchise volt a Naughty Dog életében. A Jak and Daxter már-már komolyabb, GTA-szerű második és harmadik része után, a stúdió egy olyan kalandot akart megalkotni, amivel végre a felnőtt réteget is meg tudják szólítani. A Crash kétségtelen, hogy az idősebbek kedvence lett, míg a Jak is a maga sötétebb második részével inkább a fiatal felnőtteket célozta meg, viszont a Naughty Dognak hiányzott az az igazi, hatalmas cím, ami elsősorban azoknak szól, akik már túl vannak a fiatalkor kihívásain és a saját útjukat járják.
Sic parvis magna, avagy a kis lépések hatalmas dolgokhoz vezethetnek és az Uncharted első része pontosan az a kis lépés volt, amiből aztán hatalmasra nőtt a stúdió. Az első rész még határozottan az Indiana Jones, Az Amazonas kincse és az 1984-es A smaragd románcának keveréke volt, ami piszok erős narratívával próbálta palástolni az egyébként szegényes játékmenetet. Félreértés ne essék, az Uncharted: Drake's Fortune mai napig teljesen játszható, azonban nem elég változatos. Bár az akciószekvenciák közötti platforming jóra sikeredett, Drake nem mindig ragadja meg a kívánt kiszögelléseket, a kamera egy picit nehézkes és úgy összességében az olyan részek amik feldobnák az akciót, mint például a jet ski szakasz, kicsit rosszul öregedtek.
Ha röviden kéne jellemezni az egészet, azt mondanám rá, hogy nagyon hetedik generációs érzetet áraszt az egész, amin a trilógiát felújító Uncharted: The Nathan Drake Collection sem segít túlzottan.
Az FRVR számára nyilatkozó Benson Russell, aki a Naughty Dog egyik vezető dizájnere volt, úgy gondolja, hogy az első rész szellemiségét megőrizve sokkal jobb lenne, ha nem bolygatnánk a dolgot. Bár a játékra bőven ráférne egy technikai oldalról történő frissítés, Russell kiemelte, hogy ez óhatatlanul ahhoz vezetne, hogy a történet főbb elemei is változáson essenek át. Ki dönthet arról, hogy mi kerül ki és marad bent? Mi lesz az eredeti játék szellemiségével? Az Uncharted első része onnantól egyáltalán nevezhető-e annak, ha mindent kiveszünk belőle, ami azzá tette.
Russell egy nagyon fontos dologra tapint rá a remake-ek és a feldolgozások korában, ugyanis ő nem mechanikai szempontból közelíti meg a játékot, hanem narratív értelemben. Vicces, hogy egy hivatalosan senior game designer az, aki megvédi a játékok művészi integritását, viszont Russellnek olyan szempontból teljesen igaza van, hogy az Uncharted első három része a mai napig hollywoodi színvonalat képvisel, aminek hála a kopottas, sokszor egyszerű játékmenet felett is simán elsiklik az ember figyelme.
Mindez a csodálatos Amy Henningnek is köszönhető, aki az első három rész munkálataiért felelt, mint game director, illetve író, aminek hála Nathan és Sully kalandjai, tűpontosan tudják leutánozni Hollywood legjobb kalandfilmjeit úgy, hogy mégis egyediek maradnak.
Kérdéses viszont, hogy az olyan feldolgozások esetében, mint amilyen a Resident Evil 2, a Metal Gear Solid Delta: Snake Eater vagy a Silent Hill 2, valóban fontos-e az, hogy az eredeti játékok szellemisége is túlélje a modernizációs folyamatot. Mi a fontosabb egy játék esetében, a technikai részletek vagy a narratíva integritása? Ezen kérdésre a választ valószínűleg nem ezen cikk sorai között fogjuk megtalálni, viszont ha kedvetek támadt újra elővenni a trilógiát, csak ajánlani tudom az Uncharted: The Nathan Drake Collectiont még teljes áron is, ugyanis három remek játékkal lesztek gazdagabbak általa.
