Pénteken teljes egészében hatályba lép az uniós médiaszabadságról szóló rendelet, amely átláthatóbbá, függetlenebbé és ellenállóbbá teheti a kontinens médiáját a politikai befolyással szemben. A jogszabály a közmédia vezetőinek kinevezésétől az állami reklámpénzek elosztásán át az újságírók forrásvédelméig számos területet érint, miközben a tagállamok fölé egy új, nemzeti hatóságok delegáltjaiból álló testületet helyez, amely vélemények megfogalmazásával és ellenőrzésekkel segít a betartatásában.
A rendelet tiltja a szerkesztőségi munkába való állami beavatkozást, és szigorú feltételekhez köti a megfigyelőszoftverek bevetését, amire csak súlyos bűncselekmény gyanúja esetén, bírói engedéllyel kerülhet sor. A Pegasus-botrány óta ez különösen érzékeny pont, és Brüsszel most uniós szinten zárná be a kiskapukat. A közpénzből finanszírozott hirdetéseket nyílt, elfogulatlan eljárásban kell majd elosztani, és évente közzétenni, hol mennyit költöttek.
A közösségi platformok sem maradnak érintetlenek: lehetőséget kell adniuk a sajtótermékeknek, hogy nyilatkozzanak függetlenségükről, és ezt jól láthatóan jelezniük is kell. Ha egy tartalmat törölnek vagy korlátoznak, értesíteniük kell az érintettet, aki akár bíróságon kívüli testülethez is fordulhat. Októberben pedig életbe lép az a rendelet, amely a politikai hirdetéseket szabályozza a közösségi médiában, ugyancsak azzal a céllal, hogy átláthatóvá tegyek a finanszírozást. A rendelet alkalmazását a Meta túlságosan is nehézkesnek tartja, ezért az életbe lépését követően nem ad többé teret a felületein politikai hirdetéseknek.
Bár az Európai Bizottság mérföldkőnek nevezi a rendeletet, Magyarország esetében továbbra is komoly fenntartásai vannak: az állami reklámok elosztásának átláthatósága, a médiahatóság és a közszolgálati média függetlensége, valamint a sajtó sokszínűsége terén kevés előrelépést látni. Brüsszel nem zárja ki, hogy 2026 elején kötelezettségszegési eljárások indulnak a szabályokat megszegő országok ellen. Eközben a magyar kormány a rendeletet szuverenitásellenes beavatkozásnak tartja, és politikai támadásként értelmezi, míg az uniós oldal szerint éppen a sajtót óvná meg a hatalmi befolyástól.
