Habár létezik több, jellemzően androidos alapokra épített, leginkább a retróra vevő közönséget célzó asztali konzol és az utóbbi pár évben lendületes növekedésnek indult a PC-s gyökerű kézi konzolok szegmense is, a konzolpiacot alapvetően három nagy szereplő határozza meg, a Sony, a Microsoft és a Nintendo. És míg az előbbiek egymás közvetlen konkurensei, addig az utóbbi már jó ideje a saját útját járja, ami egyebek mellett abban is megmutatkozik, hogy még a konzoljai megjelenési ütemét sem igazítja a másik két gyártóéhoz. Ez azt jelenti, hogy míg a PlayStation 5 és az Xbox Series konzolok debütálásával már 2020-ban elkezdődött a kilencedik konzolgeneráció, a Nintendo csak most júniusban csatlakozott a Switch 2-vel. Az új hibrid annyira friss és ropogós még, hogy egyáltalán nem tűnt relevánsnak feltenni a kérdést, hogy milyen érvek szólnak a megvásárlása mellett 2025-ben, és milyenek ellene, ezért úgy döntöttünk, hogy az Xbox Series X|S és a PlayStation 5 konzolcsalád után inkább azt a Switchet állítjuk mérlegre, amelyre nem csak pár tucat játék érhető el.
A 2017-ben megjelent nyolcadik generációs konzol a Nintendo játékipari tevékenységének koronagyémántja, a cég történetének legnagyobb példányszámban eladott konzolja, amely idén már 152 millió kiszállított egység felett jár, és ha még pár évig nem áll le a gyártása, megelőzheti a trónon ülő, 160 millió példányig jutott PlayStation 2-t is. Abban, hogy a Switch itt tart, kulcsszerepet játszott és játszik a mai napig az exkluzívok nagy száma és magas minősége, de a tartalmak családbarát jellege és a hordozhatóság is sokat nyom a latban.
Miért éri meg Nintendo Switch konzolt venni 2025-ben?
Hordozhatóság - Mielőtt megjelentek volna a PC-alapú handheldek, mint a Steam Deck, a ROG Ally, a Legion Go vagy a Claw, a Switch volt az egyetlen teljes értékű hordozható konzol a piacon. Ráadásul a Lite modell kivételével mindegyik verzió dokkolható, így akár a tévé előtt kényelmesen elhelyezkedve is játszhatunk, nem kell beérünk a a Switch saját képernyőjével.
Óriási játékkönyvtár - Tekintve, hogy már a kilencedik évét tapossa, a játékosok óriási katalógusból válogathatnak. Nem számoltuk meg egyenként, de már a Wikipedia 4000 tétel meghaladó listája is impozáns, de ez is eltörpül a MobyGames közel 13 ezres gyűjtése mellett. A kínálat krémjét a Nintendo és partnerei exkluzív fejlesztései alkotják, de rengeteg indie gyöngyszem is elérhető a hibrid konzolra. Emellett a nagy kiadók is igyekeznek átportolni azokat a játékaikat, amiket a hardver még elbír.
Egyedi, a Nintendo-ökoszisztémát soha el nem hagyó exkluzívok - Riválisainál jóval vehemensebben védelmezi exkluzívjait a Nintendo. Olyasmi nem fordulhat elő - legalábbis belátható ideig biztos nem -, hogy a The Legend of Zelda: Breath of the Wild és folytatása, a Tears of the Kingdom, esetleg a Mario Kart 8 Deluxe, a Super Mario Odyssey, a Super Smash Bros. Ultimate, a Luigi's Mansion 3, az Animal Crossing: New Horizons, a Splatoon trilógia vagy a Metroid Dread felbukkanjon PC-n, PlayStationön vagy Xboxon. De ugyanezt mondhatjuk el egy sor Pokémon-címről is a Sword and Shieldtől az Arceuson át a Scarlet and Violetig.
Családbarát tartalmak sokasága - Nincs még egy brand a videójátékiparban, talán a LEGO-t kivéve, amelynek a neve ennyire összeforrott a családbarát szellemiséggel. Akadnak perszer horrorjátékok és más korhatáros alkotások is a konzol felhozatalában, de az biztos, hogy aki kicsik és nagyok számára egyaránt szórakoztató címeket keres, az a Nintendónál többet talál, mint a konkurens konzolgyártóknál, és nem ritkán jobbakat is.
Lokális multiplayer támogatás - A 1-2-Switchtől a Mario Partyn át a Super Smash Bros. Ultimage-ig számos olyan alkotás elérhető Switchre, amelyek alkotói kiemelt figyelmet szentelnek a helyi többjátékos funkcióknak. Ráadásul sokszor nem kell ehhez második gép, sem extra Pro kontroller, hanem az is elég, ha a játékosok megosztoznak a lecsatolható Joy-Con vezérlőkön.
Kiegészítők széles választéka - A már említett Pro kontrolleren felül, amely a klasszikus konzolos irányítási élményt nyújtja, a Nintendo dedikált kormányt (abba kell beleilleszteni a Joy-Cont) is piacra dobott, a perifériagyártó-partnerei úgyszintén. Külön termékvonalat képviselnek az amiibók, ezek a cuki toy-to-life figurák, amelyek a képernyőhöz érintve megjelennek a funkciót támogató játékokban, valamint a Nintendo Labo széria kartonból hajtogatott Toy-Con készletei, amelyek kreatív módon használják fel a konzolt és tartozékait.
Három különböző modell - A még mindig kapható alapmodell mellett a Nintendo két, eltérő igényekre szabott konzolverziót is piacra dobott. Az ergonomikusabb kialakítású, kompaktabb Switch Lite-tal még kényelmesebb útközben játszani, cserébe viszont 5,5 hüvelykes a kijelzője, a vezérlők egybe vannak építve a gépházzal (értsd: nem lehet lecsatolni őket) és a dokkolás-funkció sem támogatott. Ezzel szemben az OLED modell megőrizte az alapgép hibrid jellegét, tehát ugyanúgy működik dokkolt állapotban tévére kötött asztali konzolként, mint handheldként, ráadásul a nagyobb, 6,2-ről 7 hüvelykesre növelt kijelzője jobb képminőséget és színeket kínál, a támasztótalpa szélesebb és stabilabb, a tárhelye pedig a duplájára nőtt.
A hőskorszak játékai egy helyen - Nintendo Switch Online vagy Nintendo Switch Online + Expansion Pack tagsággal az előfizetők számos régi Nintendo-játékhoz kapnak hozzáférést. A teljes katalógus több mint 150, eredetileg NES-re, Super Nintendóra, Nintendo 64-re, Game Boyra, Game Boy Advance-ra megjelent címet ölel fel, köztük még a Sega Mega Drive egyes klasszikusait is.
Fizikai játékok támogatása - Bár a Switchcsel a Nintendo is keblére ölelte a kézzelfogható adathordozókat fokozatosan kiszorító digitális terjesztési modellt, a fontosabb játékok kivétel nélkül megjelennek dobozosan, játékkártyán is. Ráadásul ezt a formátumot előszeretettel támogatják a Limited Run Games és számos kisebb kiadó is.
Megfizethetőbb - Noha a romló forintárfolyam és az infláció miatt ma cirka 20 ezer forinttal többe kerül egy alapgép, mint nyolc évvel ezelőtt, a 130 ezres árcédula sokkal kedvezőbb, mint a rivális konzoloké, beleértve a handheld gépek jelentette konkurenciát is. Aki ezt sokallja, annak ott a 100 ezer alatti Lite, aki pedig a legjobbat szeretné ebben a konzolcsaládban, az nagyjából 150 ezer környékén talál már bontatlan OLED-kijelzős modellt.
Miért nem éri meg Nintendo Switch konzolt venni 2025-ben?
Elavult hardver - Felesleges szépíteni, teljesítményben a Switch még a megjelenésekor sem tudta felvenni a versenyt az akkor már négyéves PlayStation 4-gyel és Xbox One-nal, később pedig a PS4 Pro és a One X piacra kerülésekor még szélesebbre nyílt az olló. Mindazonáltal a PS3-ra és az Xbox 360-ra már rávert a Nitendo hibridje a modernebb architektúrának, a gyorsabb RAM-nak és a hatékonyabb CPU-GPU párosnak köszönhetően.
Alacsony felbontás és fps-szám - A hardveres limitációk rögvest kiütköznek a Switchen futó játékokban: 4K-ról felesleges álmodni, az elméleti maximum dokkolt állapotban 1080p, kézi konzol módban 720p, az utóbbi azonban a képernyő kisebb mérete miatt talán kevésbé zavaró. A játékélményre a felbontásnál egyébként is nagyobb hatással bír a képfrissítési ráta, és a Switch sajnos ezen a téren sem vitézkedik: jellemzően inkább a Nintendo saját gyártású játékai között találunk olyan, a végletekig optimalizált címeket, amelyek 30 fps helyett 60-at céloznak meg. Ilyen a Mario Kart 8 Deluxe, a Splatoon 3, a Super Smash Bros. Ultimate és a Donkey Kong Country: Tropical Freeze is.
Kevés AAA multiplatform játék - Nem véletlen, hogy egyetlen Call of Duty epizód sem jelent még meg Switchre dacára annak, hogy a Microsoft 10 évre szóló megállapodást írt alá a Nintendóval. A konzol visszafogott képességei nem teszik lehetővé, hogy sokkal fejlettebb konzolokat is megizzasztó, nagy költségvetésű modern játékok fussanak rajta, de ha valaki mégis elkészül a port, akkor csak fájdalmas kompromisszumok árán, mivel a látvány drasztikus visszanyesése mellett olykor a funkcionalitás egy részét is fel kell áldozniuk a fejlesztőknek. Ebből egyenesen következik, hogy ha valakit nem érdekelnek az exkluzív játékok, csak a multiplatform címek, akkor a Nintendo konzoljával jár ma a legrosszabbul.
A játékkínálat a végéhez közeledik - Nagyon szép eredményeket tudhat a magáénak a Switch, de kétségtelenül eljárt felette az idő, és már az életciklusa utolsó szakaszába lépett. Amíg van rá igény, addig a Nintendo folytatni fogja a gyártást, és igyekszik majd annyi exkluzív játékkal támogatni még, amennyivel lehetséges, hiszen nem ellensége a saját pénztárcájának, de ezek között egyre több lesz az olyan alkotás, amelyik már csak Switch 2-n hajlandó megmozdulni.
Az árukat sokáig megőrző játékok - A Nintendo stratégiájának részét képezi, hogy más konzolgyártókkal ellentétben csak elvétve árazza le a játékait, mert ezzel is azt üzeni a felhasználóknak, hogy amit megvettek az nem kevés értéket képvisel. Emiatt számos játék még évekkel a megjelenés után is annyiba kerül, mint újonnan, arra kondicionálva a vásárlókat, hogy ne várjanak árleszállításra, hanem csapjanak le azonnal az újdonságokra.
Már elérhető a Switch 2 - Június 5-én debütált a Nintendo hibrid konzoljának következő generációja, a Switch 2, amely minden tekintetben fejlettebb hardvert, valamint több dizájn- és funkcióbeli változtatást vonultat fel. Az új konzol lényegesen drágább ugyan, de időtállóbb befektetés, mivel egyrészt hosszú évekig tartó támogatásra számíthat a gyártótól, másfelől pedig visszafelé kompatibilis a Switch játékainak a túlnyomó részével. Ráadásul már a Nintendo Switch Online + Expansion Pack tagság is többet nyújt a Switch 2-tulajdonosoknak: kizárólagos hozzáférést egy csokorra való GameCube-játékhoz.
Drift probléma - Visszatérő probléma a Nintendo játékvezérlői esetében, hogy az analóg karok anélkül érzékelnek mozgásinputot, hogy bárki hozzájuk érne. Ez a Joy-Conokat és a Pro kontrollert egyaránt érinti, tartós megoldást a fizikai kontaktust nélkülöző, Hall-szenzorok beépítése jelentené, de a gyártó még a Switch 2 esetében is eltekintett ettől. Igaz, az utóbbira van logikus magyarázata is: a Joy-Con mágneses csatlakozása interferenciát okozhat a Hall-szezorban lévő mágnesek miatt.
Apró háttértár - Manapság, amikor egy AAA kategóriás játék helyigénye könnyen elérheti vagy akár meg is haladhatja a 100 GB-ot, zavarba ejtően kevésnek tűnik a Switch belső tárhelye. Az alapmodellé és a Lite-é mindössze 32 GB, de az OLED-verzió 64 GB-ja is eltörpül a riválisok kapacitása mellett. Éppen emiatt lényegében elkerülhetetlen, hogy a felhasználó SD-kártyába is invesztáljon, bővítve a mozgásterét.
Hosszú töltési idő, modellenként eltérő üzemidő - Természetesen használat közben is tölthető a Switch, de ha kikapcsolt állapotban vagy alvó módban pumpálnánk tele az akkumulátorát, akkor gyorstöltés hiányában körülbelül 3 órát vesz igénybe a művelet. A gépek üzemideje, amire értelemszerűen hatással van a futtatott játék (a Tears of the Kingdomnak nyilván nagyobb az étvágya, mint egy pixelartos, 2D-s címnek). A leendő vásárlónak nem árt tisztában lennie azzal, hogy a Lite konzol üzemideje 3 és 7, az OLED-é 4,5 és 9, az alapgépé pedig 2,5 és 6,5 óra között mozog. Az utóbbi régi kiadása, amelynek a sorozatszáma nem XA-val, hanem XK-vel kezdődött akár 9 órát is bírt.
Gyenge online szolgáltatások - Jóllehet, a Nintendo Switch Online olcsóbb, mint a PlayStation Plus vagy a Game Pass, de cserébe lényegesen kevesebbet is nyújt mind tartalom, mind funkciók tekintetében. Persze van, akinek elég, hogy online is multizhat, valamint a mentéseit eltárolhatja a felhőben, de a hozzáférhető játékkönyvtár választéka jóval szegényebb és kizárólag retró címekből lehet válogatni. Az sem javítja a felhasználói élményt, hogy a Nintendo nem építette be a másutt alapvetésnek számító, a multizáshoz nélkülözhetetlennek tartott funkciót, a voice chatet, hanem okostelefonra terelte a kommunikációt egy appon keresztül.
