A Titan Quest első része egy forradalmi játék volt, különösen a kasztok tekintetében, amiket két mastery egyvelege alkotott, így eredményezve számtalan kombinációt, amivel újra és újra végig lehet játszani a játékot. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ugyanezek a fejlesztők csináltak egy hasonló játékot, csak most mitológia helyett démonokkal, lovecrafti atmoszférával meg egy csomó elvetemült szektás dologgal együtt?
Pontosan ez a Grim Dawn, ami az egyik legjobb ARPG a piacon a Diablo mellett, és most el is mondom nektek, hogy miért.
A Grim Dawn története lényegében az apokalipszis kezdetével nyit, ahol karakterünket épp felakasztanák az őt megszálló túlvilági lény miatt, azonban az utolsó pillanatban elhagyja testünket a nem kívánatos vendég, így megkímélnek minket a kötél általi haláltól. Nem sokra rá már feladatot is kapunk, miután csatlakozunk az emberi erők egyik utolsó táborához, hogy visszaverjük az élőholtak, szektások és egyéb lények seregeit.
Ez nem egy bonyolult játék. A szörnyek jönnek, püfölöd őket, esik a loot és közben szintezel, a szokásos receptúra, ami miatt mindannyian imádjuk ezt a műfajt. Viszont a Grim Dawn két dologban rendkívül eltér a piacon lévő összes többi ARPG-től, ami miatt azt merem mondani, hogy az egyik legjobb a műfaján belül. Az első a játék vizuális oldala, ugyanis a Grim Dawn ilyen tekintetben szinte tökéletes. Pontosan középen helyezkedik látványvilág tekintetében, ami azt jelenti, hogy még pont nem ronda a legrosszabb pillanataiban, de olykor rendkívül szép a maga egyszerűségében. Kopottas, mégis rendkívül részletes, kétezres éveket idéző látványban lesz tehát részünk, viszont ennek köszönhetően a játék eszméletlen hordákat tud kezelni, tekintve, hogy a gépigény nem éppen a legmagasabb.
Ezt kiegészítve, a lovecrafti miliő rendkívül depresszív, olykor már-már túlságosan is. Az olyan side questek, ahol például egy apukával találkozunk, aki rá akarja gyújtani a családjára a házat, hogy megkímélje a családját a világvége szörnyűségeitől meglepően zord képet festenek a Grim Dawn világáról. Az ellenségek is jól tükrözik ezt, kevés klasszikus fantasy teremtmény fogja ugyanis utunkat állni, sokkal inkább a más dimenziókból jövő csúnyaságok, valamint az élőholtak fogják okozni a legtöbb bajt. A különböző lények ráadásul rendkívül látványos módon repkednek szinte mindenfelé egy nagyobb képesség elsütése után, szintén nagyon hasonlóan, mint ahogy azt a Titan Questben tették. Külön kiemelném, hogy a rövidke alap kampány ellenére a játék nagyon változatos helyszínek tekintetében is. A szúnyogoktól hemzsegő mocsáron át, a titkos laboratóriumokon keresztül minden zugát be fogjuk járni az apokalipszisnek.
A második ok, amiért a Grim Dawn az egyik legjobb a műfaján belül természetesen a fentebb is említett kaszt rendszer. A játék elején választanunk kell egy masteryt, a klasszikus papírformától rendkívül eltérő felhozatal közül, mint például a Demolitionist, aki a robbanószerek és a tűz szakértője, vagy például az Occultist, aki átkokat és egyéb tiltott mágiát használva tartja kontroll alatt a csatateret. Ezeken a masteryken belül is számtalan ágon indulhatunk el, és döntéseink nagyban befolyásolják, hogy milyen játékstílust fogunk képviselni az egész játék alatt. A probléma ott kezdődik, amikor választanunk kell egy második masteryt is, ami így együttesen kiadja majd a kasztunk. Szeretnél egy sámánt, aki olyan mint egy rogue? Megteheted. Egy nekromantát, aki egyben okkultista? Szintén. Bármilyen kombináció működik bármivel, egészen addig amíg úgy osztod a pontokat, hogy a két mastery ténylegesen egymásra épüljön.
Ezt kiegészítve a játékban van egy devotion rendszer is, ami lényegében a Path of Exile-ból ismerős passzív skill tree-hez hasonlít. Itt a játék során kapott devotion pontokat tudjuk elosztani egy csillagtérképen, ahol ha egy alakzatot is sikerül kirakni, nagyobb bónusz üti a markunkat, esetenként akár egy aktív képesség is. A testreszabhatóság tehát rendkívül magas, és pontosan ezért olyan szórakoztató is a játék, ugyanis a szintlépések után folyamatosan azzal leszünk elfoglalva, hogy mikre és hogyan osszuk el a kapott pontokat, hogy aztán már azon kapjuk magunkat, hogy a következő szintlépést várva már előre tervezgetünk a buildet illetően.
Igazából naphosszat lehetne beszélni arról, hogy miért éri meg belekezdeni a Grim Dawnba, de ha nagyon rövid akarnám összefoglalni, csak annyit mondanék, hogy azért, mert egy olyan érát képvisel az ARPG műfajon belül, mint amit anno a Titan Quest, Sacred 1-2, vagy akár a jó öreg Diablo 2.
Jelenleg három DLC is elérhető a játékhoz, valamint a fejlesztők az utóbbi frissítést követően megváltoztatták a játék számos elemét, többek között a UI alapjait, így ha pár éve játszottál vele utoljára, most érdemes visszanézni. A legújabb kiegészítő, a Fangs of Asterkarn most akciós is a megjelenés alkalmával, szóval ha már csak az hiányzik a gyűjteményből, érdemes rá lecsapni.
