A 2020 és 2025 közötti "Disney+ éra" Star Wars tartalmai közül az egyik legígéretesebb projekt volt Az akolitus. Egy olyan korszakba helyezte a történetet, melyet korábban még nem láttunk mozgóképen, és egy olyan téma feldolgozását ígérte, mely az írott tartalmakban rendkívüli népszerűségnek örvend: a sötét oldal machinációit a Baljós árnyakat megelőző időszakban. A sorozat viszont a korszak legnagyobb bukásának bizonyult, mind nézettség, mind megítélés szempontjából.
Noha a sorozat showrunnere több évadra tervezett, az első szezon után a Disney elkaszálta a projektet. Ennek oka rendkívül egyszerű: elképesztően drága volt ahhoz képest, hogy mennyien nézték, a végeredményen abszolút nem látszott, hogy ez a pénz hova ment, és ezen az egészen az sem segített, hogy Headland a sorozat megjelenése előtt tett néhány meglehetősen meredek nyilatkozatot (melyek legnagyobb részét elég durván kiforgatta a sajtó és a közbeszéd, de ettől függetlenül nem épp a megfontoltság jellemezte a kommunikációját).
A The Wrapnek adott interjú alapján viszont Headland továbbra sem hajlandó elismerni ezeket a tényezőket, ehelyett elsősorban a körülmények áldozatának próbálja beállítani magát:
"Teljesen új karaktereink voltak. Egy olyan részét dolgoztuk fel az idővonalnak, ahol nincsenek rohamosztagosok, nem tudtuk felhasználni azt a politikai hátteret, amit például az Andor zseniálisan aknázott ki. Ezek mind az eredeti trilógiára visszavezethető ikonográfiák, a mi referenciánk pedig A Köztársaság fénykora regényei, illetve az előzménytrilógia voltak, különösen a fénykardok terén."
Amit Headland mond, az nem butaság, de csupán egy része az igazságnak. Ezek mind meghatározó tényezők annak kapcsán, hogy egy adott tartalom mennyire kelti fel a széleskörű közönség figyelmét. Nem véletlenül az Obi-Wan Kenobi sorozat volt a legnézettebb az eddigi Disney+ tartalmak közül, annak ellenére, hogy az sem épp magasművészet.
Az elsődleges probléma viszont a nyilvánvaló technikai hiányosságok mellett az, hogy nem arról szólt a sorozat, mint amiről a beharangozó szerint szólnia kellett volna. Ebben a nyolc epizódban egy remek történet lehetősége volt elrejtve, de a fókusz teljes mértékben félrecsúszott. Headland annak idején minden epizód után adott egy interjút valamelyik nagy hollywoodi portálnak, és az ott elhangzó információkból egyértelműen átjött, hogy tudja, mit akar, és ismeri a vonatkozó lore-t. Ezek a nyilatkozatok viszont rendszerint sokkal érdekesebbek voltak, mint maga a sorozat, melyben az általa említett történeti elemek csak a sorok között húzódtak meg, nem ez volt az elsődleges fókusz.
Abban ugyanakkor teljes mértékben igaza van, hogy a filmekhez, sorozatokhoz köthető online kommentár sok esetben önmagában is elrabolja a show-t. Egyes tartalomgyártók (akiket Headland állítása szerint évek óta követ, és pontosan ismeri azt, hogy melyiküknek milyen a hozzáállása) pedig az általános közhangulatot arra tudják felhasználni, hogy tovább tüzeljék követőiket és olyan generált problémákat fújjanak fel, melyek valójában nem azok, teljesen lényegtelenek, vagy akár szándékos félreértésen alapulnak (lásd Ki-Adi-Mundi születési dátuma). Ebből kifolyólag a visszajelzések egy elég hangos része meglehetősen túlzó volt. Ezt nem lehet tőle elvitatni.
Az igazi probléma viszont az, hogy a Disney és a Lucasfilm sok esetben ezeket a rajongóinak tekintett visszajelzéseket szinte úgy használja, mint egyfajta fókuszcsoportot, ami nagyban meghatározza a kreatív döntéseiket. Ez eredményezi azt az elképesztő biztonsági játékot, melynek részeként az egyszer már bevált dolgokat ismételgetik újra és újra, és aminek következtében 7 év kihagyás után A mandalóri és Groguval tér vissza a messzi-messzi galaxis a mozik képernyőjére. Pedig a probléma nem az újítás szándékával van, hanem azzal, hogy ez hogyan történik.
Noha Az akolitus kaszája teljesen érthető, nem tűnik valószínűnek, hogy mostanában visszatérne a Lucasfilm ebbe a korszakba, ez pedig sokkal nagyobb veszteség, mint a sorozat törlése. Ez egy rendkívül érdekes éra, melyben nagyon sok izgalmas, politikai machinációval és ármánykodással átszőtt történetet tudna elmesélni egy rátermettebb filmes, mely a sithek tényleges, aktív részvételével (és nem barlangból hesszeléssel) akár Andor-szintű zsenialitást is tudna hozni.
