Meglepődtem magamon, hogy mennyire zavart, ahogy bambultam a Gamescom indokolatlan mennyiségű livestreamjét és próbáltam figyelni, ahogy Geoff Keighley egy adótanácsadó lelkesedésével vezeti fel egymás után a világpremiereket és erőltetett kérdéseket tesz fel embereknek, akiknek semmi kedve ott lenni. Csak valaki már kifizette, úgyhogy el kellett menni. Ahogy egymást követték az előre megírt felszopók és a videók, azon gondolkodtam, hogy vajon ezek közül hány játék érdemelt ki ténylegesen egy ekkora színpadot és melyik az, amelyik csak helyet vett magának a játékipar jelenleg legnagyobb pódiumán.
Ne értsetek félre, az E3 sem volt tökéletes és egyáltalán nem hiányzik a földi pokol, amit ott újságíróként mindenki átél, de akkor még egy kicsit könnyebb volt elhinni, hogy a színpadon álló ember valóban lelkesedik a játékáért. Ekkoriban a Gamescom az a show volt, ahol az E3-on bemutatott nagy címeket pár hónappal később körbe lehetett nyalogatni, de a Los Angeles-i rendezvény halálával Köln lehetett volna a nagy bejelentések helyszíne is. Csak épp a fontosabb kiadók többsége ebből már nem veszi ki a részét, ezért Geoff konzervlelkesedésével és egyébként tehetséges szinkronszínészek sótlan műsoraival kell beérnünk, ahol ha éppen egy Genshin Impact-klón trailerét látod, akkor azt bizonyosan egy asset flip soulslike követi majd.
Tudom, hogy van ebben egy kis "öregember nagyon mérges a felhőkre" subtext és tökre sajnálom, mert nem arról van szó, hogy nem voltak izgalmas bejelentések, de a nettó 10+ órányi livestream érdektelenségében ezek majdnemhogy elvesztek. Nem olyan nehéz összeszámolni azokat a pillanatokat, amiket megtöltött az úgynevezett lélek, a LEGO Batman: Legacy of the Dark Knightot prezentáló John Smith csodálatos volt, ahogy a Clair Obscur minikoncert is, de ezen kívül nehéz bármit is kiemelni a futószalagról.
Csirke nagyon boldog, hogy jön a Black Myth folytatása, és úgy általában minden soulslike-nak örül (a Black Myth: Wukong mondjuk pont nem soulslike játék, hiába emel át elemeket, ahogy erre a tesztemben ki is tértem, de ehhez daevnek olvasnia is kéne azt. Viszont a tényleg soulslike Lords of the Fallen II-nek nagyon örülök! - Csirke), Chava lelkes a Dawn of War 4-ért és valamiért még hisz a Vampire: The Masquerade: Bloodlines 2-ben, Hunter meg úgy általában majdnem mindenért tud rajongani, nekem pedig ott volt a Resi és a Silksong, de minden idők legnagyobb Gamescomja mindannyiunk számára félreérthetetlenül jelezte, hogy a videójáték most már elsősorban egy üzlet.
Megvan annak a varázsa, hogy minden nagyobb kiadó megcsinálja a kis Nintendo Directjeit, a köztes időben pedig Future Games Show-k és szezonális Geoff-ünnepek töltik ki az időt, de ez azt eredményezi, hogy a Gamescom egy PC Gamer Show lett, ahova bárki bevásárolhatja magát az Unreal Store-ból lementett streamerjátékával. Természetesen eszembe sincs becsmérelni a kis stúdiókat, nem azokról van szó, akik nagy nehezen és szívvel-lélekkel összeraktak egy játékot, majd sikerült összekaparniuk a büdzsét egy slotra - őket csak sajnálom, mert 144 egymásra licitáló játék káoszában tűntek el.
Nyilván mindenki pénzt akar csinálni és ezzel nincs is semmi baj, de egy időben még a legnagyobb kiadók is figyeltek rá, hogy maradjon valamennyi lélek az iparban. Naivan azt gondolom, hogy a videójátékok legnagyobb színpadján a gondosan felparcellázott, majd egyesével monetizált műsorban ki lehetett volna vésni három percet, amikor felhívják az emberek figyelmét arra, hogy mennyire gyorsan száguldunk a szakadék felé. Egy pár hete a PC Gameren jelenet meg egy zseniális cikk "20 hülyebiztos tipp, hogy elveszítsd az állásod a játékiparban" címmel, ami tökéletesen leírja az ipar jelenlegi helyzetét. Ahol kis és nagy kiadók idióta döntései miatt százak vesztik el az állásukat, ahol "céges átszervezések" tizedelik a tehetséges stúdiókat, ahol már egyáltalán nem elég jó játékot csinálni, mert mindennek bankot kell robbantania, ahol már nagyrészt excel-táblák alapján hozzák a dizájndöntéseket.
Ez nem a Gamescom hibája. A játékipar van borzalmas állapotban, a kölni rendezvény igazából csak kiteregeti a szennyest. Éppen ezért aggasztó, hogy régóta várt játékok egy logót sem villantottak az idei rendezvényen, hiszen mostanában soha nem lehetünk biztosak benne, hogy nem szántanak be egy stúdiót egy kicsit szebb negyedéves excel-doksi kedvéért.
Vicces, de majdnem szóról-szóra idemásolhatnám a Summer Game Festről hiányzó játékok listáját, közülük talán egyedül a Hollow Knight: Silksongról kaptunk végre új híreket, de ha most sem mondtak volna semmit, akkor a rajongók biztosan rágyújtják a Koelnmessét Geoffra. Aztán a Fable hol van? Áttolták 2026-ra, de egészen komolyan egy vertical slice sincs még ebből játékból? A Wolverine? A Contraband? (Na jó, erre éppenséggel kaptunk választ a Gamescom előtt.) Az Intergalactic: The Heretic Prophet? A The Elder Scrolls VI? Én nagyon örülök, hogy a weeb akciójátékok és a Dark Souls klónok szerelmeseinek nem kell két nap ugyanazt a játékot játszaniuk már idén, de csak remélni merem, hogy a játékvilág nem annyira egysíkú, mint amilyennek idén nyáron tűnik.
Engem általában nagyon zavar a közöny, a felszínesség és a megjátszás. Ezt éreztem az idei Gamescomon. Hatalmas színpadokon és még nagyobb kijelzők előtt ünnepeljük a videójátékot, mint művészeti ágat és úgy csinálunk, mintha a fenntarthatatlanságba kényszerített ipar művészet tudna maradni ebben a helyzetben. Váratlanul tökéletes módon mintázza ezt maga a show is, ahol a free-to-play tankos játék másodpercenként vágott trailere és a Ninja Gaiden 4 mechanindzsái közé beszorították a halk Clair Obscur-koncertet.
A covid óta rengeteg ember vesztette el az állását az iparban és a mesterséges intelligencia térhódítása tovább nehezíti majd a szakemberek életét, vagy épp egyenesen feleslegessé is teszi őket a stúdiók szemében. A jelenlegi helyzet valójában senkinek sem jó, mert a kiadóknak nagyon drága lett a fejlesztés finanszírozása, a fejlesztőknek majdnem többet kell foglalkozniuk a monetizációs lehetőségek megteremtésével, mint magával a játékélménnyel, nekünk, fogyasztóknak pedig egyre több pénzbe kerül ez a hobbi. A Microsoft a hardverek és a szolgáltatások árát folyamatosan tolja feljebb, a Sony is most emelt, a Switch 2 és a hozzá tartozó játékok meg már eredetileg sem voltak olcsóak, nem beszélve a PC-alapú kézi konzolokról, amelyekből ugyan egyre több van, de olyat még nem láttunk, ami indokolná is azt a merész árcetlit, amit rájuk aggattak.
Amióta pár hónapja visszatértem a játékvilágba nem hagy nyugodni valami. Eleinte azt gondoltam, hogy valójában csak öregszem - ami nagyon is igaz - és már nem vagyok az a mindenevő gamer, aki voltam, de igazából azt érzem, hogy az utóbbi években 21 grammal könnyebb lett az a hobbi, amibe gyerekkorom óta szerelmes vagyok.
