Volt idő, amikor még összegyűltünk egy-egy kiüresedett plázában és együtt vártuk az éjfélt, hogy biztosan ne csússzunk le a kedvenc játékunkról. Magyarországon ezt ráadásul lényegesen tovább csináltuk, mert a viszonteladóknak még egy térképet is mellékelniük kellett a disztribútorok vagy kiadók számára, hogy hol is van az a Hungary, ahova küldeni kellene nyolc darab dobozos játékot.
A fiatalabb olvasóknak nyilván furcsa lehet belegondolni, hogy ebben a gyönyörű, nagy pixelekkel tarkított érában még egyáltalán nem volt biztos, hogy két nappal egy játék megjelenése után meg tudod azt vásárolni egy boltban. A játékok elfogytak. Ekkor még minden videójáték egy úgynevezett CD-re - majd később DVD-re - íródott, tehát a kiadónak meg kellett tippelnie, hogy mennyi embert fog érdekelni az adott cím, majd ugyanezt tette a viszonteladó is, viszont mindketten igyekeztek kicsit alálőni, mert ugyan a játékfejlesztés olcsóbb volt, a disztribúció kifejezetten drága.
Ezért Európa hátsó kertjének országaiban általában szűkös volt a kínálat, a pszeudo-vasfüggöny alatt átcsúsztatott játékok pedig rendszerint nem tudták kiszolgálni a keresletet. Nyugaton is hasonló volt a helyzet, a nagy címeket elkapkodták a boltok polcairól, úgyhogy nem volt mit tenni, mint várni az újranyomásra - ami ebben a fekete-fehér emlékképben persze nem volt akkora tragédia, hiszen az internetből akkor még senki sem csinált fegyvert, hogy arcodba nyomja, hogy aktuálisan miről maradsz le.
A probléma viszont adott volt, hiszen a gyártók pénzt akartak csinálni, a nép pedig játszani, ezért a nagy viszonteladók és a kiadók összedugták a fejüket és kitaláltak egy rendszert, amiben az előbbi ügyesebben tudja megtippelni, hogy mekkora lesz a kereslet az adott játék iránt, az utóbbi pedig biztosíthatta magának, hogy már a megjelenés napján megkapja azt, amit szeretne. Mindenki boldog. Ugye? Valójában igen, mert az előrendelés lehetőséget adott a kiadóknak, hogy pontosabban tudjanak jósolni és ezáltal szűkebb keretek között tarthassák a költségeiket, a játékosoknak pedig nem - vagy legalábbis ritkábban - kellett kékülő herékkel állniuk a pénztárnál. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ennek már akkor is egy marketinges aspektusa, hiszen a játékok kommunikációjába szinte azonnal beépült egy új lépcsőfok, amivel lehetett hype-ot generálni, még ha akkoriban nem is így hívtuk.
Az előrendelés választ adott egy valós problémára, de ahogy hipersebességgel digitalizálódtunk, azt vettük észre, hogy itt ragadtunk egy válasszal egy olyan kérdésre, amit már senki nem tesz fel.
Elmúltak az idők, hogy napokig drukkolunk DC++ letöltősávoknak, megjelent a Steam és már az Xbox és a PlayStation online boltja sem volt használhatatlan, így szép lassan elkezdett csökkenni a fizikai játékok iránti kereslet. Ez a tendencia a mai napig is tart és olyan méreteket öltött, hogy már valójában egy előfizetéses modell is megél, de ez egy másik cikk témája lesz. A lényeg, hogy a polc sosem ürül ki, a készlet valójában végtelen, a friss megjelenés minden estben egyetlen kattintásnyira van. Az előrendelés viszont velünk maradt és csak pont annyira alakult át, hogy egy felszínes szemlélődő számára valamennyire indokolja a létezését.
Az előrendelés legtöbb esetben elvesztette eredeti célját és tisztán marketingeszköz lett belőle, amiből már csak a kiadó profitál. Az ördög ügyvédjeként mondhatom azt, hogy a gyártók továbbra is kapnak egy számot, amivel ügyesebben kalkulálhatják a marketingbüdzséjüket, és a megspórolt pénz majd esetleg egy másik szuper játékba csatornázódhat, úgyhogy valahol a játékostársadalomnak is jó ez, de gondolom, ti is érzitek, hogy ezt mekkora csúsztatás.
Az előrendelés tehát mára semmi másról nem szól, mint hogy előre odaadod a pénzed valakinek, aki sok esetben nem szolgált rá erre a bizalomra. Egy félkész, vagy jobb esetben bizonytalan állapotban lévő játékért kifizeted a pénzt, ami az excelsuttogó pénzügyi szakember számára annyit mond, hogy ennek az embernek már teljesen mindegy, hogy a végén mi kerül a kezébe, hiszen a pénz már itt van. Biztos vásárló vagy, hűséges fogyasztó, akivel többé nem kell foglalkozni. Nem hiszed? Kérdezd meg az internetszolgáltatódat, hogy milyen kedvezményeket tud most neked adni, majd miután kinevetett, kérdezd meg azt is, hogy milyen kedvezmények várnak rád, ha te most lemondod a szolgáltatást és másnap visszahívod új ügyfélként.
Tudom, hogy ez a már-már antikapitalista monológ kicsit képmutató tőlem, aki egyébként élvezője, sőt valahol még profitál is ebből az egészből, de szerintem nagyon fontos tisztán látni azzal kapcsolatban, hogy hol helyezkedünk el abban a rendszerben, ami úgy csinál, mintha értünk dolgozna.
A helyzet az, hogy egy Gearboxnak valószínűleg soha nem jutna eszébe olyan állapotban kiadni a Borderlands 4 PC-s verzióját, amilyenben megtette, ha nem tudna az előrendelések alapján biztosra menni. Persze, minden elrontott port után nagy a felháborodás az online térben, de azok az emberek ezt nem látják - se nem érdekli őket -, akiknek a számok azt bizonyítják, hogy bármennyire is rontanak el valamit, a következő színes-szagos CGI trailer és két extra skin miatt elegen fogják előrendelni a következő játékot is.
Ó, az előrendelési bónuszok. Ezekről is érdemes beszélni, mert itt már egy kicsit szubjektívebbé válik a kérdés. Én személy szerint azt gondolom, hogy az aranyszínű fegyver vagy egy különleges páncél teljesen értéktelen, egy extra küldetés pedig inkább mindenki más szemen köpése, semmint egy extra azoknak, akik előrendelik a játékot. Csirke polcain végignézve viszont azt valahol értem, hogy a gyűjtőikhez járó műanyag szobor valakinek érték, és a limitált számban elérhető kiadásokat érdemes lehet előrendelni, hiszen valóban elfogyhatnak, de a nagy egészet nézve ezek a legritkább esetben képviselnek valódi értéket. Kicsit olyan ez nekem, mintha most előrendelnél egy Happy Mealt a mekiben, hogy a januári fröccsöntött játékból biztos jusson neked egy.
Persze vannak kivételek, a kisebb kiadók vagy független fejlesztők számára továbbra is nagyon fontos tudni, hogy egy-egy fizikai kiadásból mennyit is csináljanak, hiszen ők lényegesen szűkebb büdzsével dolgoznak. Sőt, Magyarországon az is előfordul, hogy előrendelés nélkül be sem kerül az országba egy rétegjáték, mert a disztribútorok nem látnak benne potenciált. Van kivétel és lehet, hogy specifikusan neked még több okod van előrendelni valamit. Teljesen rendben van.
Nem akarom megmondani neked, hogy mit csinálj, bárki is vagy, bízom benne, hogy tudsz magadért döntést hozni. De azt nagyon fontosnak érzem, hogy tisztában legyél azzal, hogy miért csinálod. A kiadók nem a barátaid. Az előrendelés nem neked szól, hanem nekik és amíg beszállsz a játékba, addig fennmarad ez a gyakorlat és soha nem fog újra érted létezni.
