A mai napon közel 78 ezer diáknak indult el az érettségi, az első megmérettetés a magyar nyelv és irodalom vizsga lesz, amitől érthetően talán a legtöbben félnek, mert soha nem lehet megmondani, hogy pontosan mit dob a gép. Vagyis a KLIK.
Az Eduline értesülései szerint a vizsga második felében a diákoknak idén Örkény István Meddig él egy fa? című novelláját kellett elemezniük vagy dönthettek úgy, hogy egy esszében foglalják össze, hogy szerintük a történelmi események miért visszatérő elemei az irodalmi műveknek.
Így pár (most az mindegy, hogy mennyi) év távlatából ez nem tűnik olyan rossz leosztásnak, a hivatalos megoldókulcsok majd valamikor holnap érkeznek, de addig is arra gondoltunk, hogy ráeresztjük a ChatGPT-t a feladatra.
A szabály az volt, hogy nem adhattunk semmilyen extra kitételt a mesterséges intelligenciának, hogy pontosabb választ adjon vagy ügyesebben hegyezze ki a szöveget, pontosan annyi információja volt, mint annak az érettségiző diáknak, aki ma leült a feladatsor elé. Ezt úgy értük el, hogy a feladat szövegrészletéről készült képet töltöttük fel és annyit kértünk, hogy "oldd meg a feladatot".
Ijesztő eredmény született, de kezdjük Örkény novellájával.
Az alábbiakban egy 500-800 szavas műértelmező esszét olvashatsz Örkény István "Meddig él egy fa?" című novellájáról. A szöveg elemzi az ellenpontozó szerkezetet, a motívumokat és az elbeszélésmódot is.
Az ember és a fa: Örkény groteszk válasza az élet kérdéseire
Örkény István "Meddig él egy fa?" című egyperces novellája látszólag egy egyszerű kérdéssel indít: vajon meddig él egy fa? A szöveg azonban hamar groteszk fordulatot vesz, és a látszólag tudományos felütés egy abszurd, mégis mélyen emberi történetbe torkollik. A novella ellenpontozó szerkezete, motívumhasználata és elbeszélésmódja révén egyszerre nevettet és elgondolkodtat: miközben a természet időtlenségével szembesít, az emberi lét törékenységét is megmutatja.
A novella szerkezeti alapját az ellenpontozás adja: a szöveg elején a kérdés - "Meddig él egy fa?" - tárgyilagos, tudományos érdeklődést sugall. Az első bekezdések valóban a botanika nyelvén szólnak, sorra veszik a különböző fafajták élettartamát, szinte enciklopédikus stílusban. Ez a tudományos regiszter hitelesít, távolságot teremt, miközben olvasói elvárást is generál: úgy tűnik, a szöveg a természet rendjéről, az idő múlásáról kíván értekezni.
A szöveg közepén azonban radikális váltás történik, amikor a szerző a lexikális tudásból hirtelen áttér egy teljesen szürreális és groteszk történetre. Megismerjük Matolcsy bácsit, aki egy kocsánytalan tölgy fába kapaszkodva él túl bombázást, tűzvészt, ostromot és rendszerváltást. Az ő története már nem a tudományosság jegyében íródik, hanem az abszurd és a groteszk eszközeivel operál. A fa itt már nem pusztán biológiai objektum, hanem szimbólummá válik: az állandóság, a túlélés, a természet rendíthetetlenségének metaforája.
Az elbeszélés e két regiszter - a tudományos és az abszurd - közötti éles kontraszt teremti meg a novella humorát és gondolati mélységét. Örkény ezzel az ellenpontozással emeli ki az ember és a természet közötti különbséget: míg az emberi élet tele van kiszolgáltatottsággal, háborúval, szenvedéssel, addig a fa "csak áll", szinte kívül marad az emberi drámán. Az ellentét groteszk: a fa túlél minden történelmi vihart, míg az ember hozzá képest jelentéktelenné válik.
A novella motívumai - a fa, az idő, a túlélés - mind jelentést sűrítenek. A fa, mint központi motívum, egyszerre konkrét és elvont: konkrét, hiszen egy valóságos fáról van szó, és elvont, mert szimbólummá válik. A fa időtállósága az emberi élet rövidségével áll szemben. Az idő motívuma is kulcsszerepet kap: Matolcsy bácsi története során évtizedek telnek el, miközben a fa szinte változatlanul áll. Az idő és állandóság kérdései egyszerre jelennek meg humorosan és melankolikusan - tipikus Örkény-i kettősségként.
Az elbeszélésmód sajátosságai szintén hozzájárulnak a novella hatásához. Az első bekezdések tárgyilagos, szinte tudományos nyelvezete egyre inkább átszíneződik, ahogy az elbeszélő fokozatosan belecsúszik a groteszk világba. A novella végére már egy abszurd anekdotát hallunk, melyben a szerző ironikusan idéz meg történelmi korszakokat, társadalmi változásokat - mindezt egy tölgyfa kontextusában. Az elbeszélő hangja távolságtartó, mégis ironikus: sosem nyilatkozik meg érzelmesen, ehelyett száraz tényközlésnek álcázza a legnagyobb abszurditást is. Ez a stílus teszi igazán hatásossá a groteszk hatást.
Összefoglalva, Örkény István "Meddig él egy fa?" című novellája kiváló példája annak, hogyan lehet néhány száz szóban mély filozófiai és társadalmi kérdéseket felvetni. A mű ellenpontozó szerkezete - a tudományos regiszter és az abszurd történet ellentéte - humorral és iróniával világít rá az emberi élet törékenységére. A motívumok - fa, idő, túlélés - mind a jelentésteremtést szolgálják, míg az elbeszélés módja egyszerre objektív és ironikus. Örkény kis terjedelmű írásában olyan kérdéseket vet fel, amelyek az irodalom nagy kérdései: meddig él az ember, meddig él a világ - és mi a szerepünk ebben az időtlen körforgásban.
Az irodalom és a történelmi események kapcsolatáva foglalkozó feladatot is betápláltuk a digitális diákunkba, amit szintén másfél percen belül abszolvált.
Az alábbiakban egy minta témakifejtő esszét olvashatsz a megadott feladat alapján. A dolgozat kb. 750 szavas, megfelel a terjedelmi elvárásnak, és különböző korszakokból hoz példákat.
Miért visszatérő téma a történelem az irodalomban?
A történelmi események feldolgozása szinte egyidős az irodalommal. Már az ókori eposzok is háborúkról, királyok tetteiről, nagy csatákról mesélnek, és ez a hagyomány a mai napig fennmaradt. A történelem nemcsak háttér, hanem sokszor cselekményt mozgató erő, identitásképző elem, vagy éppen a jelen kérdéseinek tükrözője az irodalomban. Az emberi sorsok mindig összefonódnak a kor társadalmi és politikai viszonyaival, így a történelmi témák feldolgozása lehetőséget ad az íróknak és az olvasóknak is arra, hogy a múlt eseményein keresztül megértsék a jelent és a saját helyüket a világban.
Elsőként Homérosz Iliászát említem, amely az irodalom egyik legrégebbi fennmaradt műve, és középpontjában a trójai háború áll. Bár az események mitikus keretben jelennek meg, a mű alapja mégis egy történelmi konfliktus. Az Iliász egyszerre mutatja be a háború dicsőségét és pusztítását, miközben az egyéni hősök - Akhilleusz, Hektór - tragédiáján keresztül az emberi lét törékenységére és a halandóság elkerülhetetlenségére is reflektál.
Ugrunk az időben: a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb történelmi regénye Jókai Mór A kőszívű ember fiai című műve. A szabadságharc eseményeit feldolgozó regény egyszerre szolgált hazafias nevelésre és a nemzeti öntudat erősítésére. Jókai hősei nemcsak eszményített alakok, hanem egy korszak ideáljai is, akik a haza érdekében képesek feláldozni egyéni boldogságukat. A regény azt mutatja meg, hogyan hat a történelem az egyén sorsára, és hogy a személyes döntések miként illeszkednek a nagy történelmi áramlatokba.
A 20. század borzalmai - különösen a holokauszt - szintén megkerülhetetlen témái az irodalomnak. Kertész Imre Nobel-díjas regénye, a Sorstalanság egy kamasz fiú koncentrációs táborbeli tapasztalatain keresztül mesél a történelem legmélyebb erkölcsi válságáról. A regény különlegessége, hogy nem moralizál, hanem a főszereplő naiv hangján keresztül mutatja be a mindennapivá vált embertelenséget. Kertész műve arra emlékeztet, hogy a történelem nemcsak évszámok sora, hanem emberek sorsa - és ezt az irodalom képes a legmélyebben megmutatni.
Egy másik érdekes példa Dragomán György A fehér király című regénye, amely egy kelet-európai diktatúrában játszódik, és egy gyermek szemén keresztül mutatja be az elnyomás természetét. Bár a regény fiktív országban játszódik, nyilvánvalóan a Ceaușescu-féle Románia szolgált alapul. A történelmi háttér itt is kulcsszerepet játszik: nemcsak helyszín, hanem a szereplők mindennapi életét alakító erő. A fiú küzdelme a hatalommal szemben valójában az emberi méltóság megőrzésének története.
Végül megemlíteném Térey János Káli holtak című regényét, amely a 21. századi Magyarország fiktív polgárháborús állapotát mutatja be. Bár nem konkrét történelmi eseményt dolgoz fel, a mű mélyen reflektál a kortárs politikai és társadalmi feszültségekre. Itt a történelem még meg sem történt, de már érzékelhető a fenyegető jelenléte, a széthullás, a közösségi bizalom elvesztése. Térey azt vizsgálja, hogy hogyan válhat a jelen történelmi fordulóponttá.
Összegzésként elmondható, hogy a történelem örök ihletforrás az irodalomban, mert az ember nem választható el a kortól, amelyben él. Az írók a múlt eseményein keresztül értelmezik a jelent, és kérdéseket tesznek fel a jövőről. Legyen szó háborúról, diktatúráról, vagy egy elfeledett mítoszról, a történelmi háttér mindig lehetőséget ad arra, hogy az emberi természetet, erkölcsi döntéseinket és társadalmi viszonyainkat újra és újra megvizsgáljuk.
Attól eltekintve, hogy a magyar nyelv sajátosságaival nehezen boldogul az AI, első pillantásra nehéz lenne megmondani, hogy ezt nem egy ember írta. Fontos kiemelni, hogy a mesterséges intelligencia jelenleg még generatív, ami röviden annyit jelent, hogy forrásokból dolgozik és abból ollózza össze a válaszait, nem képes "gondolkodni".
Maradjatok velünk, hamarosan jön a cikk második fele, amiben a ChatGPT érettségijét kijavítjuk egy irodalomtanár segítségével.